Szerelemből Jeles

47.

Sophie

Szombat reggel kicsit tovább aludtam a kelleténél, vagyis aludtunk.

Mondhatni hosszú volt az éjszaka, mégis mosollyal az arcomon ébredtem.

A tenger hullámzó zaja hallatszott be, az illat is teljesen más volt. Frissítő.

Jordan felé fordultam. Még aludt.
Csak egy dolog járt a fejemben, ahogy néztem őt. Az, hogy mennyire szerencsés is vagyok.

Finoman simogattam a vállát, mire lassan kinyitotta a szemét.

- Hm.. Jó reggelt! - mondta még kissé rekedtes hangon
- Jó reggelt! - elmosolyodott
- Hogy aludtál?
- Jól, és te? Ne haragudj, hogy felébresztettelek.
- Ugyan, gyere csak ide! - ölelt magához - Jól érzed magad ugye?
- Miért kérdezed? Jól vagyok.
- A tegnapi csodás volt, legalább is nekem. Remélem neked is.
- Szerintem is csodálatos volt. Emiatt ne aggódj!
- Jólvan. - puszilta meg a fejem tetejét
- Mit csinálunk ma? - kérdeztem
- Amit szeretnél.
- Lehet haza kellene mennem.
- Miért? Jönnek haza a szüleid? Azt hittem nem..
- Nemhiszem, de mivan, ha egyszercsak betoppannak?
- Hívd fel őket.
- Igaz, később felhívom őket.

A telefonom ekkor megcsörrent.

- Ki az? - kérdezte Jordan
- Ahj..Henry.. Vegyem fel?
- Vedd fel.

- Halo?
- Sophie, hol vagy? - kérdezte feldúlt hangon
- Miért??
- Mondjuk, mert nem vagy itthon? Itt vagyok a házatok előtt.
- Josh-nál vagyok, majd megyek.
- Hazudsz!
- Gondolj amit akarsz.
- Beszéltem azzal a langyi sráccal. Rohadtul nem vagy ott.
- Azért..
- Azért?
- Azért, mert most indultam el tőle.. Hamarosan otthon leszek.
- Megvárlak.

- Elmész igaz? - kérdezte lemondóan Jordan
- Sajnos muszáj. Henry bekavart a napba.
- Mi lenne, ha nem mennél? Legyél velem!
- Gyanút fog, ha nem megyek. Látod, még Josh-t is felhívta.
- Komolyan, el foglak rabolni, hogy csak az enyém legyél! - hajolt felém
- Ne csábíts, a végén hagyom magam. - megcsókolt, majd kikeltem az ágyból.

A takarót magam köré csavartam, majd a ruhámat kerestem.

- Ebben nem mehetek vissza.. - túl csinos volt, ahhoz, hogy elhigyje Josh-nál voltam
- Látod, ez egy jel, hogy ma az ágyban kell maradnod velem!
- Fájdítod a szívem, de most komolyan, ebben a ruhában nem mehetek vissza.
- Elviszlek egy boltba, veszel magadnak valamit.
- Még ezzel is terheljelek..
- Nem terhelsz semmivel, csak te nem akarsz tőlem elfogadni semmit. Elmegyünk egy ruhaboltba, te kiválasztod azt, ami neked kell, én pedig elviszlek egy darabig, ahonnan már könnyen hazatalálsz.
- Rendben. Oké. Köszönöm!
- Nem kell semmit sem köszönnöd.

A lehető legkényelmesebb és legolcsóbb ruhát választottam, ami magába foglalt egy melegítő szettet.

- Biztos jó lesz? - kérdezte Jordan
- Miért, nem áll jól?
- De, csak ha más is tetszik, akkor nyugodtan próbáld fel.
- Nem lehet, mennem kell. Nincs erre most idő sajnos. - meg nem is akartam, hogy vagyonokat hagyjon rám
- Hát jó, akkor fizetek, aztán mehetünk.

Megálltunk a házunktól két saroknyira.

- Itt jó lesz?
- Persze.
- Nem tetszik ez nekem Sophie.
- Henry?
- Igen. Nem felejtem el mit művelt veled.
- Elintézem valahogy. Hidd el, annyira akarok hozzá kötődni, mint te. Semennyire.
- Szólj, ha bármi van! Rendben?
- Rendben, ne aggódj! - pusziltam meg az arcát
- Szeretlek! - mondta
- Én is szeretlek! Hívlak, amint tudlak!

Ahogy Henry mondta, a ház előtt várt,akár egy okos kis kutya.

- Sokáig tartott..
- Bocs, most már itt vagyok.. - nyitottam ki az ajtót

Ledobtam a konyhapultra a kulcsot, ő pedig követett.

- Mit csináltál Josh-nál?
- Elvoltunk. Semmi különöset.
- Értem.. Beszéltem az ősökkel. Holnap jönnek haza
- Jó tudni.

Henry gondolom észrevette, hogy nem tetszik a jelenléte.

- Tervezel valamit mára?
- Aha, tanulok..
- Ez az utolsó szabad esténk, gondoltam kihasználhatnánk.
- Ki használom, tanulni fogok. - közelebb jött hozzám
- Hát jó.. Azért gondolkodj rajta, estig van időd.
- Szerintem neked amnéziád van, vagy teljesen megbuggyant az agyad. Nem érdekelsz, egy napot sem akarok veled tölteni, sőt, még ez a tíz perc is sok, amióta itt vagy! Nem akarok tőled semmit, hagyj engem békén! Nem akarom a szádba rágni mégegyszer. Ilyen egy nyomasztó, pióca alakot mint te, nem láttam! Hagyj békén! Értetted?
- Nyugi cica, még eldurransz..
- Elmennél? - ha most valami animációs filmben lennénk, akkor villámok repkednének a fejem felett a dühtől
- Most még igen. Úgyis tudod, hogy az enyém vagy. A szüleid is tudják.
- Kapd be!
- Megteszem, csak mondd meg mivel kezdjem!
- Undorító vagy! Takarodj innen!- közelebb hajolt hozzám, egészen közel
- Holnap találkozunk.. - suttogta a fülembe - Ja, és legközelebb az én parfümöm is elkérheted, ha férfi illatra vágysz, nem kell a langyi srácét használnod.. Bűzlesz tőle..

Seggfej.

- Takarodj! - igyekeztem a lehető leghiggadtabb maradni

Úgy érzem soha nem szabadulok meg tőle. Ezt írta nekem az élet? Ez lenne a sorsom?

Azt már nem!