Szerelemből Jeles

34.

Sophie

Két napja csak kerülöm Jordan tekintetét is, még akkor is, ha baromi nehéz.
Mégis csak itt tanít, nekem meg iskolába kell járnom, ha nem akarom a szüleim házában leélni az életem.

Miért van az, hogy amitől a legjobban szabadulni akarok, az keseríti meg az életem?

Sose értettem ezt.

- Ráérsz? - kérdezte Jordan az órája után
- Nem.
- Sophie.. Kérlek!
- Mennem kell, nem sok időm van a következő óráig.
- Utána?
- Mennem kell..

- Mi történt a szerelmesekkel? - kérdezte Josh
- Ne is kérdezd, zavaros..
- Mi történt?
- Tegnap előtt éjjel helyben hagyta Henry-t, annyira, hogy az arca csupa seb, és lila foltos..
- Neee.. - kapott a fejéhez
- De. Pedig megígérte nekem, hogy nem avatkozik bele
- Mondjuk megérdemelte az a szemét!
- Te is?
- Mi én is? Nem tagadhatod, hogy Henry egy féreg, és ahogy bánt veled az elfogadhatatlan!
- Igaz, de Jordan most olyanná vált, mint amilyen ő.
- Ez nem igaz. Téged védett, valakinek meg kellett tennie.
- Ő is ezt mondta.
- Na látod. Ne hibáztasd azért mert szeret és próbál megvédeni.
- Pff...
- Mi van? Szelepes vagy lány? Én ölnék egy ilyen védelmező pasiért, te meg itt püffögsz. Eszem megáll itt helyben...

Megálltam.

- Nem jössz? - szólt utánam
- Menj, még egy kis dolgom van. - tudta jól mire gondolok
- Aztán siess! - kacsintott

A teremben volt, az ajtó zárva, így kopogtam.

- Szabad..

Beléptem, majd az ajtót visszazártam.

- Talán még is ráérek egy kicsit.. Amíg be nem csengetnek..

A táblára írt fel valami történelmi idézetet.
Letette a krétát, majd rámnézett.

- Sophie.. Ülj le!
- Nem, csak adok egy esélyt, hogy normális magyarázatot adj, aztán lelépek..

Krétás kezét leporolta, majd az asztal szélére ült.

- Igazad volt. - nem erre számítottam - Valóban nem kellett volna megverni őt, de kérlek értsd meg, hogy nekem már te vagy a minden. Az életem. Nem engedhetem, hogy bárki is bántson téged, sem szavakkal, sem fizikailag. Túlzás volt, amit tettem, bevallom, de az nem túlzás amit irántad érzek.

Meghatódtam. A fenébe..

- Mit csináljak veled? - kérdeztem, félretéve a dühömet
- Amit akarsz, csak ne haragudj rám.

Egy szó nélkül, csupán csak átöleltem.

- Többet ne csinálj ilyet..
- Nem ígérem meg. - mondta
- Hogy?
- Ha tovább folytatja, nem ígérhetek semmit.
- A fejed után mész, nem is figyelsz rám!
- Te nem értesz meg. Ha tetszik, ha nem, megvédelek!
- Ahh, te makacs..
- Szerelmes. Ennyi az egész. - mindig tudja mivel lehet hatni a szívemre

Csengettek.

- Most megyek. - mondtam
- Később találkozunk?
- Igen. - mosolyodtam el
- Szeretlek!
- Én is szeretlek! - puszit dobtunk egymásnak a levegőben.

Ha netán Henry folytatná a hülyeségét, jobb, ha arról Jordan nem tud. Mindenkinek így lesz a legjobb.