Szerelemből Jeles

55.

Sophie

- Akkor most megint kirittyented magad? - érdeklődött Josh, mikor már a kulccsal a lakásuk ajtaját nyitotta.
- Nincs kedvem hozzá. Nem vagyok így jó? - a kulcs megakadt a kezében egy pillanatra, majd végigmért, mellé grimaszolt.
- Szívem, ne haragudj, de így még suliba se jöttem volna. Nem értem hogy zúghatott beléd egy ilyen pasi..
- Most mi a baj ezzel? - mutattam végig a szürke-fekete melegítő szettemen. Szeretem, mert kényelmes, és azért kellően divatos is.
- Öreganyám sem hordaná ezt...
- Nekem tetszik!
- Végülis.. Te a szerencsés kategóriába tartozol..-nyitotta ki végül az ajtót
- Mire érted ezt?
- Jordan az eszedért szeret.. Neaggódj..

Most ezt nem tudtam minek venni. Bóknak vagy fikázásnak.. Talán a kettő együtt?

- A szád, mint a kacsa segge Josh. Inkább invitálj be, vagy itt akarod, hogy ácsorogjak? Én vagyok a vendég, vagy nem?
- Pardon, primadonna.. Parancsoljon kisasszony...-engedett utat a karjával, majd beléptem.

Eszembe jutott, hogy mit adott elő anyunak, a kutyás dolog, meg ez-az.

Tudni illik Josh-ról, hogy a családja és ő is tisztaságmániás.
Egy porszemet nem tűr el maga mellett, nemhogy kutyaszőrt.

- Nincs is kutyád.. - nevettem el magam
- Nincs hát, allergiás vagyok a szőrre.
- Valami újat tudtam meg rólad.
- Mindennap tanul valamit az ember.. - ő is elnevette magát.

- Tényleg nem öltözöl át? - kérdezte, mikor felértünk a szobájába
- Tényleg nem. Nem értem mi a bajod a ruhámmal!
- Csajszi, a pasidhoz mész! Nem igaz, hogy nem hoztál legalább egy olyan szettet, amitől leolvad Jordan gatyája! - a táskámat vizslatta át, kidobálta belőle a holmimat.
- Ez meg mi? - mutatta fel az egyik ruhadarabot
- A pizsamám Josh.
- Csalódtam benned.. - ledobta az ágyra
- Mondtam, hogy csak alvós ruhát hozok.. - a nevetés újra előtört bennem. Jobban felvan készülve az estére, mint én magam.
- Okee.. De ,Dóra a felfedező?? - Igen, nekem ilyen szettem van
- És akkor? Én szerettem ezt a mesét.
- Te egy beteg állat vagy Sophie Moore! - úgy tett mint aki keres valamit - Hol van a szexi ruha? Ti látjátok? - utánozni akarta a meséból Dórát, de Dóra ezt jobban csinálja..
- Mindegy, hogy miben megyek. Nem maradok ott.
- Nem? Szóval tényleg itt alszol?? - döbbenet ült ki az arcára, amitől a szitu még mókásabbnak tűnt.
- Igen Joshi, majd boldogítalak éjjel.
- Nyugtass meg, hogy nem vonulsz kolostorba?
- Szekálni fogsz végig?
- Tudod, hogy imádom szívni a véred! Nyugodtan legyél, ameddig akarsz. Van pótkulcsom.
- Na és a szüleid?
- Ma nincsenek otthon.
- Csak nem Suzie-t temetik?
- De. Honnan tudtad? - nevetett - Komolyra fordítva a szót. A nagynénémet mentek meglátogatni. Én nem akartam menni, mert egyszerűen rühellem azt a nőt!
- És csak úgy itthon hagytak téged?
- Beteget színleltem. Tudod, hogy abban jó vagyok.
- Naná, semmi kétségem.

Jordan nem késett. Eddig nem is volt olyan alkalom. Mindig betartotta a szavát.

- Szia! - megakart csókolni, de a szám helyett, az arcomra nyomta ajkait, mivel elfodítottam kissé a fejem
- Szia. Indulunk? - kérdeztem, majd becsatoltam az övem.

Szótlanul beindította a motort.

Felértünk a hajóra.
Ahogy azelőtt, most is csillogott - villogott minden. Lenyűgözött most is a hajó szépsége.

- Együnk. Hozattam vacsit. - mondta, majd a beljebb mentünk.
- Jólvan.

Szépen megterítve, az asztal mögött egy bárpult, ahol minden finomság megtalálható. Múltkor ez fel sem tűnt annyira, talán mert másvalami vagy valaki foglalkoztatott.

Felemelte a fedőt, alatta pedig egy hatalmas tál, mindenféle jóval.
Sültek, sok zöldség, annyi-és olyan köret, amilyet csak akarunk. Összefutott a nyál a számban.