Szerelemből Jeles

60.

Jordan

Meglepetések.
Hamar elillannak, csak múló pillanatok, amikre az ember örökké emlékezni akar.
Én is örökre emlékezni akarok az estére.
Más volt mint a többi együtt töltött pillanat Sophie-val.
Különlegesnek éreztem.
Mégis úgy érzem, valami oka volt, hogy eljött hozzám az éjjel.

Meglepetés, ami el is múlt.
Mikor kinyitottam a szemem, nem volt mellettem senki. Mint, ha csak álmodtam volna az egészet.

A pókulcsot a pulton hagyva találtam.
Nem, persze, hogy nem volt álom, csak éppen szó nélkül itt hagyott.

Sophie

Tiszta lapot kellett indítanom magamban. Mintha nem is történt volna semmi kettőnk között. Így helyes.

Úgy keltem ki álmosan az ébresztő hangjára az ágyból, hogy semmihez, és senkihez nincs kedvem.
Bárcsak fel lehetne szívódni, anélkül, hogy bárki keresne.

Mire elkészültem, Henry már a ház előtt állt egy vadonatúj kocsival. A színe tűz piros, sportautó szerűség. Nem értek a márkákhoz..
Ez nem tűnt fel tegnap..

- Na, tetszik? - neki támaszkodott, majd eljátszotta a vagány srácot
- Ja, nem rossz. - vontam vállat
- Pattanj be szivi!

Ez a bájolgás a tegnapi után kicsit gyomorforgató volt, de mit lehet tenni. Tűrtem.

- Nekem az első két órámban edzésem lesz, jó lesz, ha a suli előtt raklak ki, és nem kísérlek be? Ma a pályán edzünk.
- Ahogy akarod.
- Jolvan. Ma örülnék, ha átjönnél hozzám. Nem is beszéltél még igazán a szüleimmel.
- Jó.
- Remélem azért nálunk bőszavú leszel.
- Henry.. - nagyon nem volt kedvemre ez az egész helyzet
- Biztos az leszel.. Itt is vagyunk. Menj!

Kiszálltam a kocsiból, megvártam amíg elhajt.

Josh és Lia közeledett a suli felé.
Őszintén megvallva még hozzájuk sem volt kedvem. Megszólalni sem, nem hogy találkozni velük.
Sarkon fordultam, majd bementem az épületbe.

Ahogy az érzéseim súgják, nem lesz felhőtlen és gördülékeny nap.
Itt lesz Jordan. Nem tudom elkerülni, bármennyire is akarom. Vagy mégis? Menni fog talán.

- Sophie! - Lia kiabált utánam, de meg sem hallgatva az emeletre rohantam
- Hát ennek meg mi baja? - hallottam, ahogy ketten értetlenül állnak a viselkedésem előtt. Legalább utánam nem jöttek.

A teremben azonban már nem tudtam elkerülni őket.

- Neked meg mi bajod? - ült le mellém Josh
- Semmi. - mondtam
- Aha, látom. Haragszol rám? Tettem valamit?
- Nem Josh. Nincs baj.
- Hülyék a másik oldalon babám. - ült le élénk Lia is, Josh halkabbra fogta a hangját
- Ezt még megtárgyaljuk..

Nincs mit tárgyalni, de tudom, hogy úgysem hagy békén, amíg ki nem teregete a szennyest.

Hát persze, hogy nem hagy..

- Moore kisasszony! - loholt utánam Josh
- Mennem kell Josh..
- Hova? - követte a gyors tempómat
- Dolgom van.
- A könyvtárban? Tudod egyáltalán hogy néz ki? - nem szokásom oda járni, csak gondoltam nyugtom lesz egy kicsit, és elmenekülhetek a szempárok elől.
- Igen, kedvem támadt.
- Nekem ezt nem beszéled be! - állított meg - Eddig mindenbe beavadtál, most mi történt?
- Semmi sem történt!
- Még mindig hazudsz. Magadnak is nem csak nekem. Tartottam a hátam mások előtt miattad, és ennyi? Azt sem érdemlem meg, hogy megtudjam mi van veled?
- Jó, neharagudj. Rossz passzban vagyok.
- Jordan. - tudta, hogy ő a baj - Megbántott? - ekkor megjelent ő, és felém tartott
- Sophie! - szólított
- Inkább gyere, menjünk be.. Talán nem jön utánunk! - húztam kezétől fogva a könyvtárba.

Leültünk egy kevésbé feltűnő helyre, reménykedve abban, hogy nem jön utánam.

- Phu..jó, nem jött be. - fújtam ki a levegőt
- Miért bújkálsz előle?
- Úgy lesz a legjobb, ha nem maradunk együtt.
- Szakítottál vele?
- Ezt nem mondtam.
- Akkor ez most mi?
- Majd rájön ő is, hogy amit csinálunk az nem helyes.
- Van itt még valami, amit nem mondasz el. Minden rendben ment eddig köztetek, tuti valami csavar van a dologban. Henry kavart be.

Az arckifejezésemből leszűrte, hogy igaza van.

- Tudtam. Az a szemétláda.. Mit csinált?
- Josh, ő tudja. Meglátott fent, amikor Jordan-nel csókolóztam.
- Fenébe..
- Pedig óvatos voltam, nem értem, hogy láthatta.
- Ez a pasas a láthatatlan ember újabb kiadása..
- A lényeg, hogy veszélybe sodrom Jordan-t, ha tovább folytatom vele.
- Már értem. Valami kiút? Csak van.
- Persze, Henry karjai. Így a titkunk sem tudódik ki.
- Megölöm, egy szavadba kerül!
- Eleget tettél az én kedvemért, pedig meg sem érdemlem.
- Ezt meg sem hallottam. Oké!?
- Oké. - elmosolyodtam

Jordan egész nap próbált legalább egy szót váltani velem.

Órán is folyton engem fürkészett, én pedig azt sem tudtam hova ássam el magam.

A fellélegzést a csengő hozta meg.

- Holnapra mindenki készüljön a 160. oldalból! - adta ki a leckét
- Sophie, te maradj egy kicsit! - Lia szúrós szemmel nézett rá, majd rám is - Meg van a tanci kedvence.. - motyogta, majd duzzogva kiment a teremből.
- Most nem jó tanár úr, megy a hasam.. - valami kifogás csak kellett.
- Annyira nem mehet, hogy kibírtad az órám végéig. - francba
- Most tényleg nem alkalmas.
- Sophie. Maradj! Nem rabolom a drága időd. - Josh maradt velem, de ő is lelépett, amikor beadtam a derekam.

- Kerülsz engem. - hangvétele komoly volt

Nem szólaltam meg.

- Tegnap este történt valami. Mi az?
- Semmi.
- És azt meg hogy? Szóval a tegnap esti kaland az semminek számít neked? - persze, hogy nem, csak éppen a saját érzéseim elől is elfutottam
- Jordan.. Én..
- Te, igen. Átjöttél hozzám az éjszaka közepén. Az ahogy akkor viselkedtél, olyan tűz volt benned és szenvedély, annak most nyomát sem látom rajtad. Mi változott pár óra alatt? - nyomasztónak éreztem a helyzetet. Legszívesebben mindent elmondtam volna, de nem tettem.
- Miért Sophie? Csak erre az egy kérdésemre válaszolj.
- Hiba volt.
- Tessék? - nevetést erőltetett magára
- Ahogy mondtam. Hiba volt. - a könyvet, ami előtte volt, olyan erővel csapta be, hogy összerezzentem.
- Szóval hiba. Tudod, egyáltalán nem éreztem annak, de ha te így látod. Sophie, nem értem a viselkedésed.
- Jobb, ha annyiban hagyjuk ezt az egészet.. Kettőnk között. Nem tudom mi volt velem tegnap- fájó szívvel mondtam ki a szavakat egymás után.
- Miket beszélsz? Mi ütött beléd?
- Gondolkodtam. A kapcsolatunk kockázatos. Itt az érettségi, arra kell koncentrálnom.
- Eddig nem zavartak ezek a dolgok. Szakítani akarsz?
- Lehet... Vagyis igen.
- HM.. Rendben. Nem értem, de rendben. Látom, hogy nincs értelme tovább beszélni erről, mert úgysem mondasz semmit. - elővett a fiókból valamit. - Ha találsz jobb indokot, kérlek tudasd velem, mert nem tudok kiigazodni rajtad.. Őszintén szólva kicsit kihasználva érzem magam, de ez téged úgysem érdekel a mostani helyzetet nézve. - kezét végigcsúsztatta az asztalon, alatta pedig a mobilom volt.
- Ezt nálam hagytad az éjjel. Egy párszor hívott Henry, gondolom fontos.. - fenébe, ezt is elszúrtam, mint mindent.

Elvettem a telefont.

- Sajnálom..

Ennyit tudtam mondani, se többet, se kevesebbet.

Sziasztok! ❤️
Tudom, nem sűrűn írok a végére nektek szépeket, de most megteszem.
Nagyon köszönöm hogy ennyien velem tartotok, és olvassátok a történetet! Minden egyes olvasónak köszönöm szépen! 🥰
Továbbiakban is tartsatok velem, hiszen miattatok csinálom! ❤️

A végére pedig egy egyszerű kérdés;

Milyen témájú történeteket szerettek? Bármit írhattok! ❤️