Valeryon Ashryver - Ranger utakon

22.Rész

Már több hónap is eltelt, mióta megtörtént az új Lich king szűk körű koronázása. A Horda és a Szövetség hadereje kivonult Northrend-ről, csak néhányan maradtak Dalaran-ban. Szép lassan minden visszatért a normális kerékvágásba. A fiatal elf Valeryon még mindig az Icecrown Citadella trónja mellől szemlélte a világot. Bár már szabad volt és független mégis önjelölt száműzetésbe vonult a múltban elkövetett tettei miatt. Egyetlen társasága egy jégbefagyott Bolvar volt. Eddig. Lustán feküdt hanyat a parcellán, amikor különös jelenlétre lett figyelmes. A különös húzást a lelkében már volt alkalma érezni és nem hitte, hogy újra találkozik azzal a személlyel, aki jelentős hatással volt az életében. Csendben az árnyékokba húzódott és kíváncsian figyelte, ahogy a Banshee királynő szemléli Arthas bukásának helyszínét és körülményeit. Figyelmét később Bolvar-ra fordította és cseppet sem volt boldog az új Lick king láttán. Valeryon felvonta a szemöldökét, amikor látta, hogy Sylvanas elindul a perem felé és lehajítja az íját és a nyilait. Fogalma sem volt, hogy mit tervez a Forsaken királynő, de lelkébe beköltözött a félelem, ahogy a találgatások legrosszabbika megjelent a fejében. Csak nem akar leugrani?
- Elhamarkodott döntés lenne úrnőm. - jelent meg a semmiből három val'kyr. - Népednek most nagyobb szüksége van rád, mint valaha. Nélküled elvesznek.
- Mit érdekel engem a sorsuk? Ők csak nyilak a tegezemben. Arthas halálával nincs többé célom.
Valeryon alig hitt a fülének.
- Azzal sem foglalkozol, aki egész idő alatt itt várt rád? Valaha a tábornoka voltál és most a királynője. Érezzük meggyötört lelkében az irántad való hűségét.
- Miről beszélsz? - kérdezte Sylvanas a felette lebegő val'kyrt, aki válasz helyett megfordult és az árnyak közt rejtőző Valeryon felé nézett. Sylvanas követte a tekintetét és ő is meglátta a fiatal elfet. Nem tudta, hogy még mindig itt van. A val'kyr visszafordult Sylvanas-hoz.
- Úgy látom jobb, ha most magatokra hagyunk benneteket. Gyertek nővérek. - Szólt a rangidős, és a többiekkel együtt eltűntek szemelől.
A két elf óvatosan méregette egymást. Valeryon-ban még mindig élénken éltek az emlékei, amikor találkozott a tábornoka lelkével és akaratlanul is hozzá hasonlította a Banshee Queen-t. Ugyanaz a név, ugyanaz a külső csak épp más természet, de Sylvanas örökké Sylvanas marad. A nő, akit örökké szolgálni akar. Önszántából és nem kényszerből.
- Miért vagy itt? - kérdezte az élőhalott elf kísérteties hangján.
- Ugyanezt én is kérdezhetném felség. Itt lakom. Arthas halála után nem tartottam jó ötletnek visszatérni Quel'Thalas-ba. Kétlem, hogy elfogadnák a jelenlétem.
Sylvanas felfedezte a közte és a vadász közötti hasonlóságokat. Mindkettőjüknek hatát fordítottak és most mindent megtesznek a saját túlélésükért. Hirtelen meg is feledkezett róla, hogy mit is akart az imént cselekedni. Elhagyatott. Mindketten azok voltak és még sok száz élőhalott Undercity-ben. Azonban nem tudta, hogy most mit kezdjen a lánnyal. Jól ismerte ranger éveiből, de a mostani valója idegenként állt előtte. Lenne értelme újra megismerni? Meglepetésére Valeryon térdre ereszkedett előtte.
- Mit művelsz te bolond?
- Az utóbbi években mások döntöttek az életemről. Szolgálnom kellett a legvisszataszítóbb embert, akit valaha a hátán hordott Azeroth. Most én döntök és az életemet a Banshee Queen szolgálatának akarom szentelni. Elfogadsz engem követődként Dark Lady?
Sylvanas azonnal a csapdát kereste ezekben a szavakban. Ugyanakkor hízelgő is volt a gondolat, hogy a Lich king egyik legerősebb bajnoka neki ajánlja fel a szolgálatait. Ahogy a lány szemeibe nézett rögtön megértette, hogy itt nincs szó semmilyen csapdáról. Komolyan beszélt.
- Legyen hát, Dark Ranger Valeryon. A Dark Lady vigyáz rád bajnok.
Valeryon lelke megremegett, ahogy a banshee-ket összekötő kapocs hirtelen megerősödött közte és Sylvanas között. Nem is tudta mihez hasonlítani ezt az érzést. Talán mintha... Otthon lenne.
- Indulás bajnokom. Irány Undercity.
- Ahogy parancsolod, királynőm.

Undercity sötét katakombái elcsendesedtek, ahogy Sylvanas végig haladt rajtuk nyomában az új bajnokával. Alig, hogy megérkeztek máris szárnyra kapott a pletyka az új Dark Ranger-ről és mindenki látni akarta. Valeryon titkon meglepődött, hogy az élőholtak eddig semmien ellenséges szándékot nem mutattak felé, sőt inkább közülük valóként tekintettek rá a még dobogó szíve ellenére is. Sylvanas mindent megmutatott neki. A különböző negyedeket, a tróntermet, ranger-ek gyakorlatozó helyét és végül a szállását. A szoba viszonylag kicsi és nem tartalmazott túl sok mindent. Talán az egyik elvesztett ranger-é lehetett, de erre is csak a nyomokban tartalmazó elf stílusból következtethetett.
- Ha szükséged van valamire fordulj Lyana-hoz. Övé a következő szoba. Rendezkedj be, utána menj a kovácsműhelybe. Megértél már egy úgy páncélzatra és fegyverekre.
- Rendben, köszönöm királynőm.
Sylvanas bólintott és magára hagyta a vadászt. Valeryon azonnal használatba is vette az ágyat. Évek óta most először volt szerencséje normális ágyban feküdni. Már elszokott a kényelemtől ezért nem is igényelte a luxust. Úgy érezte, hogy Undercity a tökéletes hely számára. A kovács már várta, amikor átkelt a hídon a műhelyek felé. Sylvanas már előre értesítette a mestert az új felszerelésről, így már csak a méreteket kellett levennie.
- Vedd le ezt az ocsmányságot vadász. Egyetlen Dark ranger sem mutatkozhat ilyen külsővel. - Valeryon értette az utalást és egymás után kezdte kicsatolni a rögzítő kapcsokat. A nehéz páncél nagy zajjal csapódott a földnek. Az élőholt felvonta a szemöldökét és kérdőn nézett a földön heverő acélra. Nem lett volna szabad ilyen súlyosnak lennie. Próbaképp odalépett, és megpróbálta felemelni. Tényleg nehéz volt. Meglepetten szemlélte a lányt, aki úgy mozgott ebben a szerelésben, mintha pihe könnyű lett volna.
- Ennek semmi értelme! Miért csökkentette volna a Lich king bajnokának túlélési esélyeit egy súlyos páncéllal?
- Ez Kel'Thuzad ötlete volt miután kísérleteinek alanya lettem. Fokozatosan egyre nehezebb páncélt adott, hogy fejlessze az erőnlétemet. Ezt a többi szolgánál nem tehette meg.
A kovács egyetértett a lánnyal. A halott testet nem lehetett formálni. Egy élőhalott ugyanazokkal a fizikai képességekkel rendelkezik, mint halálakor. Jobban szemügyre véve az elfet valóban jobb formában volt, mint a többi dark ranger.
Tíz perc után már végeztek is a méretvétellel. Szabadidejét kihasználva felment a felszínre és helyet foglalt az egyik lépcsőkorláton. A háta mögött lévő folyosó végén ott volt egy gömb portal a túloldalon pedig a régi élete. Nem nézett hátra, Quel'Thalas a múltja volt Undercity pedig a jelene és jövője.
- Sejthettem volna, hogy itt talállak. Valami nem változik igaz?
Valeryon a hang felé nézett semleges arckifejezéssel. Az undead görnyedten állt előtte, hátán egyszerű íjat hordott és a Banshee Queen tabardját viselte. Nem volt benne semmi rendkívüli mégis úgy beszélt a lányhoz, mintha régi cimborák lennének. Első percben azt hitte az egyik katonával van dolga, akit Agatha segítségével ítélt örök kárhozatba.
- Ki vagy és miért hiszed, hogy ismersz?
- Ugyan már Ashryver ne mondd, hogy nem ismersz meg. Mégis ki hívta Sylvanas-t a kocsmába amikor versenyt ittál Velonara-val?
Valeryon szeme összeszűkült, ahogy a férfit szuggerálta, miközben az emlék felelevenedett a fejében. Jól emlékezett arra a napra és már be is villant a fejébe az a név, amit azt hitt, hogy soha többé nem fog kimondani.
- Nathanos?
- Bingó kapitány.
- Nem vagyok többé kapitány te kurafi.
- Még lehetsz.
Az ember vadásszal valamikor kifejezetten jóban voltak, de most fogalma sem volt, hogy hányadán állnak. Azok az idők rég elmúltak és minden, amit egykor ismert mára teljesen idegenné vált a számára. Abban sem volt biztos, hogy akar-e újra magas tisztséget betölteni. Csupán hasznos akart lenni a királynője számára.
- Majd meglátjuk.