Valeryon Ashryver - Ranger utakon

19.Rész

Valeryon nem tudta, hogy mit kezdjen most ezzel a sin'dorei lánnyal. Behatolt a területére, szolgáinak életét és hajlékát veszélyeztette. Talán meg kellene ölne? Normál esetben ezt tenné, de a lány látszólag fiatal volt és ostoba. Mégis becsülte a bátorságát. Mellette a zombi tömeg idegesen fészkelődött a jelenlététől és acsargott az ellenségre. Valeryon biztos volt benne, hogy csak az ő jelenléte tartja még életben Serena-t. Ám a feszültség egyre csak nőtt. Serena tekintetében félelem jelent meg ahogy a szolgákra pillantott. Az egyik zombi agresszivitása elképesztő méreteket öltött, ami csak fokozta a többiekét.
 - Elég legyen! - parancsolt a bajnok felemelt hangján, mire az agresszor jó néhány lépést hátrált. Egyikük sem merné megkérdőjelezni a vadász hatalmát. Hirtelen fagyos csönd telepedett a területre. Serana ereiben megfagyott a vér. Ez az elf veszélyes volt. Hirtelen bárhol máshol szívesebben lett volna, mint itt ebben a percben. Valeryon szeme összeszűkült, ahogy felfedezte a panadinban végremenő változásokat. Érezte a félelmét és ez szánalmassá tette őt a szemében.
 - Behatolsz a területemre gyilkos szándékaiddal utána úgy remegsz előttem, mint egy szánalmas féreg. Mégis mit hittél, amikor ide jöttél?
Serena képtelen volt válaszolni. Önbizalma semmivé foszlott, megalázottan és szényenében megtörve állt ott. Valeryon undorodva szemlélte tovább. Eszébe jutott, amikor ő nézett farkasszemet Arthas-al. Félt ugyan, de soha nem mutatta volna ki sebezhetőségét az ellenségének. Már megölni sem látta már értelmét. Képtelen volt elhinni, hogy szülőhelye és népe ilyen mélyre süllyedt. Hátat fordított, rá sem bírt nézni.
 - Takarodj innen! Arra sem vagy méltó, hogy megöljelek. - Elindult a necropolis felé, de pár lépés után újra megállt. - Add át az üdvözletem Windrunner tábornoknak. - eltűnt.

Serena az eset után visszatért Silvermoonba. Jól tudta, hogy először a Warchief-nek kellett volna jelentést tennie, de a történtek olyan nagy hatással voltak rá, hogy képtelen volt tisztán gondolkodni. Nem ezért ment Northrend-re. Bosszút akart állni Arthas-on a múltért, de most úgy érezte képtelen újra szembenézni azzal a fenyegető kisugárzással, amit a necropolisnál megtapasztalt. Automatikus léptekkel haladt a Sunfury Spire felé. Kael'Thas távozása után az egykori Ranger lord, Lor'themar vezette a blood elfeket, bár a férfi nem vágyott erre a posztra.
 - Serena! Örülök, hogy élve tértél vissza - lépett mellé barátja, Liania. - Mi történt? Úgy járkálsz, mint egy szellem.
A paladin egy pillanatra megállt, egy a mágus lányra nézett. - Soha többé nem megyek vissza oda.
Liania ledöbbent. Serena-t már gyerekkoruk óta ismerte, de még soha nem látta így letörve. Aggódott érte, szeretett volna segíteni, de tudta, hogy ide több kell néhány bíztató szónál. Serena érzékeny lány volt, könnyedén képes volt felkapni a vizet és ugyanolyan mértékben képes volt a mélyponton lenni. Egyesek szerint ezek nem túl előnyös tulajdonságok a harchoz és a lány szülei is jobban szerették volna, ha kitanul valamilyen mesterséget a csatatér helyett. Liadrin azonban látott a lányban lehetőséget, és befogadta.
 - Gyere, menjünk a régenshez. - ragadta karon Liania és egyenesen Lor'Themar, hogy irányította.
A régens épp megbeszélést tartott a ranger tábornokkal a Northrend hadjáratot illetően és igencsak komor volt a hangulat. Az elfek nem akartak északon belefolyni a harcba, amíg a Scourge maradéka még mindig jelen volt Ghostlands területén, de Sylvanas fenyegetése, hogy kivonja csapatait az érintett területekről nagyobb csapás lett volna Silvermoon-nak. Lor'Themar képviselője, Aethas Sunreaver Dalaran-ból irányította a blood elfek seregeit és tervezte Icecrown megszállását, de az erőim még messze nem voltak meg ennek a kivitelezéséhet. Első célpontjuk a Wrathgate volt és Varok Saurfang fiát bízták meg a vezetéssel.
 - Bolvar-ral nehéz szót érteni, de nem győzhetünk, ha közben két frontos háborút kell vívnunk régens.
 - Igazad van tábornok, reméljük ezt idővel az orkok is belátják. Reméljük Thrall képes kordában tartani az orkjait. Nem vagyok hajlandó a rangereinket egy eleve vesztes csatába küldeni. Üzenj Aethas-nak, hogy álljon készen minden eshetőségre.
 - Igenis, régens.
Brightwing már épp indult volna, amikor meglátta a két lányt, akik tisztes távolságból várták a sorukat. Serena látványa meglepte a tábornokot, hisz nem számított rá, hogy ilyen hamar visszatér, de látva az állapotát aggódni kezdett. Lor'Themar is felfigyelt a jövevényekre és közelebb intette őket.
 - Mi történt Serena? Nem Northrend-en kéne lenned?
Serena befeszült, elszántan igyekezett visszafojtani remegését. Themar bátorítóan a vállára tette a kezét és megnyugtató szavak hagyták el a száját.
 - Én... Elbuktam régens! Könyörögve kérlek ne küldjön vissza engem oda. Az az elf... Nem akarok újra találkozni vele.
Lor'Themar egy szót sem értett abból, amit mondott. Azzal viszont tisztában volt, hogy valaki nagyon megrémítette a paladint.
 - Mégis kiről beszélsz? Bántott az egyik társad?
 - A Szellem kék és vörös szemekkel... Láttam őt.
Mindenki, aki hallótávolságon belül tartózkodott egyszerre néztek a paladinra. Mint akik nem tudták eldönteni, hogy hitelt adjanak-e a lány szavainak, vagy pedig csak a képzelete tréfálta meg. Mégis egyetlen információ mélyen sokkolta őket. Egy elf volt az, aki bekúszott harcosaik és gyermekeik szívébe és elvetette a félelem csíráját? Azonnal három lehetőség adódott ebből fakadóan. A Szövetség egyik íjásza, Sylvanas Dark Rangere vagy pedig a saját köreikből valaki volt az áruló. belegondolni is borzalmas volt.
 - Gyere, elkísérlek a Farstrider negyedbe. Ott kipihenheted magad és a legnagyobb biztonságban leszel.
 - Elkísérlek titeket. - szólt a régens és a tábornokkal együtt támogatta az összetört lányt. Liania visszahúzódott és csendben figyelte ahogy a két férfi távozik Serenával. Úgy érezte, hogy ennél többet most nem tehetett a barátjáért.
Halduron az út alatt igyekezett minél többet kiszedni a lányból az ismeretlen ellenségről, de kérdései süket fülekre talált. Egyértelmű volt, hogy Serenának időre van szüksége, hogy feldolgozza a megrázkódtatást. Megígérték neki, hogy nem kell visszatérnie, és a szolgálat alól is felmentést kap, amíg úgy nem érzi, hogy készen áll a visszatérésre. Serena hálásan bólintott, de egyre csak a földet nézte maga előtt. Szívesen válaszolt volna a tábornok kérdéseire, de ha csak arra a kisugárzásra gondolt, a torbába fagyott a szó. Valamit mégis csak mondania kell!
 - Azt mondta, hogy adjam át az üdvözletét Windrunner tábornoknak. Nem értettem kire gondol, hiszen te nem vagy Windrunner, tábornok. - emelte felzöld szemeit a férfira, aki ugyancsak értetlenül állt a dolog előtt. Elképzelhető, hogy az idegen ismerte Sylvanas-t a régi időkből? Buta kérdés, Sylvanas-t mindenki ismerte. Hamarosan beléptek a ranger negyed főépületébe, onnan pedig egy különszoba felé vették az irányt. Serena érdeklődve nézett körül. Még soha nem járt itt, hiszen nem volt ranger. Tekintete a rengeteg képre esett, ami a falat és a polcokat díszítette. Néhány arc ismerős volt neki, mások nem. Boldog pillanatokat ábrázoltak még quel'dorei korukból. Az egyik kép láttán azonban kirázta a hideg verejték. A Banshee királynőt ábrázolta, ahogy épp megdorgálja az egyik beosztottját. A másik elf lány szórakozottan nézett Sylvanas-ra, láthatóan nem foglalkozik vele, hogy épp szidást kap. Az arca azonban ismerős volt. A régens észrevette Serena merevségét és mellé lépett.
 - Ki ő? - kérdezte a lány vékony hangon.
 - Ő? Ashryver kapitány, Sylvanas jobb keze és barátja volt. Sajnálatos módon Arthas elleni harcban nyoma veszett. Valószínű, hogy már meghalt. - Lor'Themar hangjában szomorúság és gyász csengett, ahogy visszaemlékezett a lányra és főként erre a pillanatra, amit a kép megörökített. Valeryon, Alina és Cyndia úgy gondolták, hogy szórakoztató lenne előre megnéznék, hogy az egykori tábornok milyen küldetéssel bízza meg őket a következő hétre. Ennek eredménye az lett, hogy a Sylvanas asztalán lévő papírhalmot leverték, ami szanaszét szóródott az irodában. Sylvanas cseppet sem örült, hogy rangerei összekeverték a jelentéseket az újonc küldetésekkel.
 - Őt láttam. - szólalt meg halkan Serena.
 - Ugye csak viccelsz? - lépett közelebb Halduron is.
 - Nem, biztos vagyok benne, hogy ő az.