Felelsz vagy Mersz? [BEFEJEZETT]

𝐡𝐞𝐭𝐯𝐞𝐧𝐧𝐞𝐠𝐲𝐞𝐝𝐢𝐤

- Sofia... - szólított meg a jól ismert hang.

Hátrafordultam, ő pedig csak nézett. Végignéztem rajta, sötétkék, szakadt farmer, fekete póló, kócós haj, tökéletes és talán már túlságosan is tökéletes arc. Csak megráztam a fejem, hátat fordítottam neki és elsétáltam. Ott hagytam. Tökéletes szilvesztert akarok!

Visszamentem a többiekhez, akik összegyűlve beszélgettek én pedig próbáltam becsatlakozni, de nem ment. Egyszerűen minden egyes mondatnál elvesztem. Fogtam magam, átsiklottam a konyhába, ott át a tömegen egyenesen a pulthoz. Fogtam egy poharat majd egy bontatlan alkoholt és elkezdtem kiönteni azt. Pohár felét már elhagyta az ital mikor kikapták a kezemből az üveget.
- Lassíts. - csavarta vissza a kupakot Joaquin és nekitámaszkodva a pultnak összefonta a karjait és engem méregetett. - Régen mennyire ellenezted az alkoholt.
- Ja, míg el nem kezdtem kiélvezni a sulis éveim. Tudod... - forgattam a kezem közt a poharat és elmélkedtem. - Kurvára el lett baszva ez az év.
- Mármint?
- Nem tom. Mit csinálok én itt? - néztem körbe.
- Kiélvezed a sulis éveid. - vette el tőlem a poharat és beleivott.
- Hát épp ezaz. Nem érzem, hogy ezt élvezném. A folytonos drámákat. A kéztetést arra, hogy kreáljak valami veszekedést. Miért próbálok ennyire a középpontban lenni, de közben eltűnni a világ elől? - pattantam fel a pultra és a konyhában lévő tiniket vizslattam. - Gondtalanul akarok élni. És nem úgy, hogy egy hülye fiú körül forognak az óráim. Titeket akarlak a középpontomban és nem Őt.
- Csak úgy tudod igazán élvezni, ha minden csavar benne van. Pozitív, negatív, akármi, de te átéled. Mosolyogva fogsz te majd visszagondolni ezekre az időkre. Azért vagyunk itt neked, hogy szebbé tegyük a napjaid, és te is ezért vagy itt nekünk. Középpontban vagy, vagy sem legalább itt vagy. - igaza van.
- Bocs, csak... Össze-vissza cikáznak a gondolataim már magam se tudom mi van csak mondom és mondom. - fújtam ki hosszasan a levegőt és lehunytam a szemem.
- Lassan vége. Bírd ki még pár óráig.
- Tényleg! Mennyi idő van még éjfélig?
- Úgy két és fél óra. - nézegette Joaquin az óráját.
- Atyaég. Mit csinálunk addig?
- Bulizunk? - húzta fel a vállát nevetve. Gondolva egyet lepattantam a pultról mondtam Joaquin- nak, hogy szedjen elő mindenkinek egy poharat, töltsünk bele valamit és vigyük oda a többieknek. Megfogtuk a poharakat és újból átverekedve magunkat a tömegen visszamentünk a többiekhez, a kezükbe nyomtuk a poharakat és elvezényeltük őket a táncoló tömegbe. Egyszerűen csak élveztem minden percet, minden egyes pillantás, korty, mozdulat az emlékeimbe került.
Csak telt az idő, és telt, és telt, és telt és már egyre közelebb kerültünk az új évhez, az új kezdethez. Tíz percenként figyeltük az időt és nem csak mi, mindeki más is, aki ott volt. Egy tűzijátékot már fellőttek próba révén, amiből lett kettő, aztán három, majd négy és majdnem egy ötödik csak már mindenki szólt, hogy oké elég.
- Mindjárt jövök, kimegyek a mosdóba. - szólt Avery. - El ne menjetek. - mutatta fel a mutatóujját, enyhén csillogó szemekkel, de már alig látott. Hát nem mindenki bírja az alkoholt.
- Inkább megyek vele. - röhögött fel Darren és a lány után sietett.
- Még innom kell. - szólt közbe Aron és kirobogott a konyhába.
- Asszem mindjárt kidobom a taccsot. - tette a szája elé Felix a kezét és elszaladt, valószínű ki az udvarra.
- Idióta. - rázta a fejét Joaquin és utána sietett.
- Ezek most komolyan itt hagytak? - mondtam magamban és széttettem a karom. A mocskok. Egy vállrántással hagytam az egészet és magamba mélyedve elkedtem egyedül táncolni. Szólta zene, egy árva lélek se mászott bele az aurámba én pedig ide- oda dölöngéltem. Éppen ittam volna bele a mardék italomba mikor valaki vállon lökött ezáltal a pohár széle súrolta a fogam a benne lévő folyadék meg kifröccsent a padlóra. Körülbelül egy korty maradt a pohárban.
- Bazdmeg! - töröltem le a ruhámra rácsöpögött cseppeket. Felnéztem és egy vidám lánnyal találtam magam szemben. - Te hülye vagy. - röhögtem a képébe és megöleltem.
- Annyira, de annyiraaaa élvezem ezt! Imádlak titeket! - ordított a tömegbe és újra beleivott a poharába.
- Nem azt mondtad, hogy te sose iszol, max pár kortyot?
- Hát tényleg pár kortyot ittam, vagyis hát höh! Érted, azzal kezdődött minden. Utána az a pár kortyot követte, még pár korty, aztán azt pár feles. Majd jó sok feles, aztán egy féldecis majd egy üveg. - mesélte a történetét nekem meg kikerekedtek a szemeim.
- Egy üveg? Te nem vagy normális. - fogtam a fejem nevetve.
- De még mekkora üveg. Meg fúúú, képzeld. Szerintem nekem bejön egy csávó. - rázta a fejét és ide- oda ugrált a lábán.
- De hát, te nem-
- Persze, persze tudom, lányok, csak lányok. De Sofia, az ott. - fordított el egy másik irányba, ahol egy fekete hajú srác, mocis ruhában támaszkodott a falnak, egyik kezében a bukósisakját fogva valakivel beszélgetett. - Az ott egy félisteeen. - sikítozott és ugrált örömében. - Lekapott.
- Mi? - dülledtek ki a szemeim.
- Hát olyan jól csókolt. - rázta meg a vállam és nézett a szemeimbe. - Itt menten ájulok el.
- Lara. - néztem rá értetlenül. - Mivan?
- Ez vaaan. Mától minden percem neki szentelem. - mutatott az imént említett félistenre.
- Menj oda hozzá.
- Dehogy megyek, be vagyok baszva, mint az atom. - ellenkezett egyből.
- De ha megcsókolt, akkor már nem érdekli. - löktem vállba nevetve és megindítottam a fiú felé. Annyira próbálta magát átverekedni  tömegen, hogy mikor majdnem odaért akkorát esett, hogy ide hallottam a csattanást. Páran felfigyeltek rá, nem sokan, de a félisten egyből kiszúrta. Mosolyogva odasétált hozzá, és felsegítette.
- Balfasz.- röhögött fel mellettem Aron és beleivott a poharába.
- Te is béna vagy ám. - löktem meg a poharát, így leitta magát.
- Mondja a két lábon járó szerencsétlenség.
- Na! Van mikor négykézláb, oké?! - tettem fel az ujjam ő meg csak elnevette magát.
- Mi van veled? - tette fel a nem várt kérdést én meg nem tudtam hirtelen mit mondani és csak hebegtem valamit.
- Hát igazából semmi. Jól vagyok. Jól vagyok! Én, jól vagyok! - néztem magam elé és lassacskán mosolyra húzódott a szám.
- És én ennek nagyon örülök. - mosolygott rám én pedig csak éreztem, ahogy a testem töltődik fel meleg érzéssel. Itt vagyok, helyben vagyok. Azokkal vagyok, akiket szeretek. És ezt nem cserélném le semmire.