Felelsz vagy Mersz? [BEFEJEZETT]

𝐭𝐢𝐳𝐞𝐧𝐧𝐲𝐨𝐥𝐜𝐚𝐝𝐢𝐤

Mibe kevertem magam.

- O-oké. Majd mondom neki. – ezzel megszakítva a hívást vadul zakatoló szívemhez kaptam. Elsősorban mit akar tőlem az a fiú? Másodszor pedig... kiállt mellettem az osztályom? Ez nem jellemző rájuk.

- Ki volt az? – lépett mellém.

- Joaquin. – néztem fel rá. – Elijah megőrült, engem keresett ma. - elvesztettem az erőmet így a telefonom fejjel lefelé a járólapra csapódott. Joshua kezeit ökölbe szorította, állkapcsa megfeszült én pedig gyorsan szembe fordultam vele és lefogtam a kezeit. – Ne! Nyugodj meg! Oké? Vegyél egy mély levegőt. – néztem egyenesen a szemébe. Vett egy mély levegőt majd szaggatottan kihúzta, én lehunytam szemem és mellkasának döntöttem a fejem. Egy kis idő után éreztem ahogy átöleli kigyúrt karjaival az én aprócska testem, egy puszit nyomott a fejem tetejére és rátette a fejét. Egyre szabályosabban emelkedő mellkasa megnyugtatott. Sikerült. Megint. Újabb mély levegőt vett majd eltolt magától.

- Köszönöm. – egyik szemöldököm felemeltem és kérdőn néztem rá. – Hogy mindig képes vagy lenyugtatni. – tűrte el egyik tincsem mire elmosolyodtam. – De, mától rajtad tartom a szemem. – én pedig elnevettem magam, csak hogy ő ezt nem tartotta viccesnek.

- Ja, hogy komolyan beszélsz. – tűnt le a mosoly rögtön az arcomról. – Oké, Joaquin is említette, hogy legyél mellettem.

- Ha nem kérte volna, ezek után akkor is követtelek volna minden felé.

- Meeeg, azt mondta, te gyere el értem minden reggel. – virítottam felé egy mosolyt amire csak felkuncogott és egy puszit nyomott a homlokomra.

- Rendben. – nézett mélyen a szemembe majd tekintetét ajkamra vezette. – Van egy... befejezetlen dolgunk, nem gondolod? – mondta mire én elnevettem magam. Megfogtam a kezét és elkezdtem az emelet felé húzni, benyitottam a szobámba (még jó, hogy nem vagyok az a kupis ember, így nem kellett azon aggódnom mit gondol a szobámról) és épp, hogy benyitottam a napsütés csak úgy elvakított. Lejjebb húztam kicsit a redőnyt, hogy ne süsse ki a szemünket a Nap. Éppen igazítottam meg a függönyt mikor valaki hátulról nekem simult. Elmosolyodtam és megfordultam. Csak nézett mélyen a szemeimbe és arcomat simogatta, percekig nem szóltunk semmit, ő pedig még mindig az arcom cirógatta, egyszer csak elkezdett közeledni felém és ajkait enyémnek tapasztotta. Most nem volt olyan vad mint reggel, inkább lágy, de mégis érzéki. Kezeim átkulcsoltam nyaka körül, az ő kezei pedig egyre lejjebb csúsztak a derekamig. Hideg tenyere érintkezett a bőrömmel amitől mélyen beszívtam a levegőt. Már egyre feljebb húzta a pólóm mikor a bejárati ajtótól lépéseket hallottunk és kulcs hangokat. Ijedten összenéztünk, letűrtem a pólóm, Joshua- t lefektettem az ágyra, odaadva neki a laptopom mondván, hogy csak színlelje, hogy valami filmet keres. Gyorsan rendbe szedtem magam és kinyitottam az ajtóm. Anya ott állt, gondolom éppen nyitott volna be. Szemei nagyra nyíltak és a fejét kapkodta köztem és az ágyon fekvő fiú között.

- Hát te? – állapodott meg végül rajtam a tekintete. – Nem iskolában lenne a helyed?

- Hát ömm... - töprengtem a tökéletes válaszon. – Hazaküldtek.

- Mert?

- Hát... azt majd később elmesélem. – néztem rá az ágyon fekvő fiúra jelzésként, hogy nem akarok a jelenlétében erről beszélni mert anya leordítaná a fejem. De, mikor a fiúra néztem csak annyit láttam, hogy visszatartott nevetéssel figyeli a laptopom képernyőjét. Szúrós pillantásokat küldtem felé aztán visszafordultam anyához, aki csak bólintott és az ajtót becsukva sarkon fordult. Megfordultam és a földön lévő pulóvert hozzá vágtam az ágyon nevető srácra.

- Utállak. – feküdtem be mellé az ágyba.

- Dehogy utálsz. – karolt át és magához húzva csak egy puszit nyomott az arcomra. – Mit akarsz nézni? – szóval időközben rájött a laptopom jelszavára, de jó.

- Nem alszol ma itt? – kérdeztem hirtelen felindulásból. Megfagyott köztünk a levegő, és még lélegezni is alig mertem.

Kis idő után megköszörülte a torkát majd végül megszólalt. – De, itt alszok. Csak haza csörgök. – állt fel és az ablakba megállt. Hallottam, hogy pár csörgés után felvette valaki. – Szia, anya! Gond lenne, ha itt aludnék ma Sofia- nál? Igen, a ba- barátnőm. – akaratlanul is elmosolyodtam. – Persze, hazaugrok ruháért. Nem tudom, szerintem megnézünk egy filmet és megyünk. Oké, szia! – tette le a telefont és felém fordult, de én még mindig úgy mosolyogtam, mint egy idióta. – Mi az? – ült le az ágyra, láttam rajta, hogy a szeme sarkában apró nevető ráncok futnak össze.

- Semmi. – folytottam el a mosolyomat. Ölembe vettem a laptopom és átpörgettem a Netflixet. – Nincsen fent semmi új. – muszáj voltam megnézni, hogy a "Saját Listámon" mik vannak. Felcsillant a szemem miután megláttam. – Mean Girls?! – néztem rá, mire ő fájdalmasan felsóhajtott. – Bocsesz, ez lesz. – hát igen, ha erről a filmről van szó akkor csak nekem van beleszólásom.

- Mi ebben olyan jó? – dörzsölte meg a homlokát én meg olyan "Ezt meg se hallottam" fejjel néztem fel rá.