𝐡𝐮𝐬𝐳𝐨𝐧𝐡𝐚𝐫𝐦𝐚𝐝𝐢𝐤

6.1K 175 1
                                    

- Nem mintha megérdemelnéd, hogy az ember normálisan beszéljen veled. – dobtam le a táskám egy üres padra.

Közvetlenül előttem állt és egy kósza tincset tűrt a hátam mögé.
– Fogadjunk.

- Nem akarok veled semmiben fogadni. – tettem egy lépést hátra, amitől ő egyet tett előre.

- Ha hónap végéig a barátod nem csal meg békén hagylak. – időzött el egy kicsit ajkaimon. – Ha megcsal... Hát azt még kitalálom. – lőtte felém undorító mosolyát, amitől görcsbe rándult a gyomrom. Egy puszit nyomott a homlokomra (bleeh) és kiviharzott a teremből. Éppen néztem utána, amikor az ajtóban észrevettem Joaquin- t és Joshua- t. Mindketten érdeklődve néztek, az utóbbi sarkon fordult én meg utána siettem. Léptem ki az ajtón mikor Joaquin visszarántott. Kérdőn néztem felé, de miután belátta, hogy nem tudna mit mondani elengedett. Tekintetemmel a fiút kerestem, aki éppen a folyosó végén lévő férfi mosdóba tartott. Szedve lábaimat utána siettem és benyitottam a mosdóba, ott állt az egyik kézmosónál támaszkodva, a piszoárok irányából pedig egy kilencedikes fiú lépett ki, meglepődve nézett rám én pedig egy fejrántással jeleztem neki, hogy menjek ki. Becsuktam utána az ajtót és körbe néztem, hogy van- e még itt valaki.

- Miért jöttél utánam? – kérdezte még mindig háttal állva nekem.

- Miért szaladtál el? – léptem közelebb.

- Kérdéssel kérdésre nem válaszoltunk. - nézett rám a kis tükörből.

- Tényleg nem, de az enyémre egyszerű magyarázat van. – mondtam és csak felhúzta a szemöldökét.

- Miért volt ott? – kérdezte kisfiúsan. Tudom, hogy ő nem ilyen, és forgott a dühben, de mégsem mutatta ki ez nekem.

- Erre én sem tudom a választ. – hajtottam le a fejem és cipőmet figyeltem.

- És miért puszilt meg? – fogta meg erősebben a mosdó szélét.

- Nem tudom, lehet csak hergelni akart.

- Engem vagy téged?

- Mindkettőnket. – kuncogtam fel és ránéztem, tükörképe is halványan elmosolyodott. Közelebb léptem hozzá és hátulról átöleltem, fejem hátára hajtottam kezeimmel pedig körbe öleltem a hasát.

- Mit gondolsz? – szakította meg a pár perce betelepedett csendet. Összeráncoltam szemöldököm és kérdőre vontam.

- Miről?

- Arról, amit Elijah mondott. Szerinted mit lesz akkor, ha megcsallak? – kérdésére elengedtem és egy lépést tettem hátra, a tükörből felém nézett és kérdőn figyelte mozdulataim.

- Szóval ezzel azt akarod mondani, hogy meg fogsz csalni? – mikor ezt kimondtam hatalmas gombóc keletkezett a torkomba.

- Mi? – engedte el a mosdót és felém fordult. – Jaj, dehogy! – lépett elém és kezei közé fogta az arcom.

- Pedig nagyon úgy hangzott. – tettem kezeim az övére és próbáltam lehámozni. Meghallottam a csengőt, ami jelezte, hogy mindenki igyekezzen a termébe, leszakítottam arcomról mancsait, hátat fordítottam és az ajtóhoz siettem. Nem kell meglepődni, visszarántott, becsapta az ajtót és arra lettem figyelmes, hogy hátam találkozik a hideg fallal. Joshua elém állt, kezeit a falra támasztotta így gátolva, hogy el tudjak menni. Felvette velem a szemkontaktust amit örömmel álltam, vele ellentétben. Nem bírta ki, hogy ne nézzen a számra. – Meddig fogsz még itt tartani? – néztem még mindig a szemébe.

- Nem tudom, meddig akarod? – húzta perverz mosolyra száját.

- Semeddig, engedj! – akartam kibújni keze alatt, de azokat lecsúsztatta így megakadályozva.

- Kérek egy puszit! – szólalt meg. Nemlegesen megráztam a fejem és visszatolódtam a falig ameddig csak tudtam. – Akkor még elidőzünk itt egy kicsit.

- Miért tőlem kéred a puszit? – hangom tele volt gúnnyal. – Keresd meg a következő áldozatot, szerintem ő szívesen adna neked, még könyörögnöd sem kell. - egyik kezét csak ökölbe szorította és a falra ütött vele.

- Nem hiszel nekem, ugye? – nézett mélyen a szemembe.

- Elég nyilvánvalóan jelentetted ki, hogy meg fogsz csalni. – fontam össze magam előtt a karom.

- Nem foglak megcsalni! – emelte feljebb a hangját.

- Nem hiszek neked! – emeltem feljebb én is a hangom mire kínosan felnevetett.

- Csak fogd már be. – mondta szemforgatva és időm se volt meglepődni mert rögtön számra tapadt. Elfeledve mindent viszonoztam csókját, hajába beletúrva mélyen vettem egy levegőt és eltoltam magamtól. Rezzenéstelen arccal néztem rá és az ajtó felé indultam.

- Nem akarok késni. – köhintettem és még egy pillanatra visszanéztem. Hihetetlenül felnevetett és fenekemre csapott, amitől kicsit megugrottam. Gyilkos pillantásokkal néztem vissza rá majd kitörve a helyiség ajtaját elviharoztam. Éppen a tanár előtt estem be a terembe, helyemre néztem, ahol Joaquin felém kapta a fejét és szemei megcsillantak. Levágódtam hozzá és kérdésekkel bombázott.

- Mit akart Elijah? Miért puszilt meg? Mi történt Joshua- val? Mi tartott ennyi ideig? – csak kérdezett és kérdezett én pedig nem győztem neki válaszolni, mesélni és mindenről beszámolni. – Szóval nem tudod Elijah mit akar. – töprengett hosszasan megfogva a ''lényeget".

Felelsz vagy Mersz? [BEFEJEZETT]Where stories live. Discover now