𝐘𝐞𝐥𝐥𝐨𝐰 | Jilix | ✓

𝐄𝐩𝐢𝐥𝐨𝐠𝐮𝐞

𝘍𝘢𝘭𝘭𝘪𝘯𝘨 𝘭𝘦𝘢𝘷𝘦𝘴 𝘢𝘳𝘦 𝘣𝘦𝘢𝘶𝘵𝘪𝘧𝘶𝘭
𝐇𝐞𝐢𝐳𝐞

00:00 ───────────── 𑑏 ── 03:27

◃◃ 𝄁 ▹▹
↻⇄

- Hyunjin! - kiáltott fel Jisung amint meglátta a fekete tincsekkel keretezett szép arcot, és olyan erővel csapódott neki, hogy majdnem feldöntötte.
- Igen, te is hiányoztál Ji. - szorította össze a szemét, egyrészt hogy ne mutassa ki a könnyeit, másrészt hogy ne mutassa ki hogy egyébként fájt, amikor Jisung szó szerint neki ugrott.
- Nem sokáig örülhetsz neki. - jegyezte meg Seungmin, miközben a bőröndjét ráncigálta maga után.
- Miért nem? - fordult felé egy pillanatra a fiatalabb.
- Mert megfojtod.
- Ugyan dehogy. Ugye hogy nem? - tolta el magától magas barátját.

- Persze hogy nem. - bizonygatta könnyes szemmel.
- Te sírsz? Még sose láttalak sírni. - döbbent le Jeongin, mire Minho meglökte.
- Mégis miről beszélsz? Ez állandóan sír? Még akkor is ha meglát egy kiskutyát. - forgatta a szemét.
- Jól vagyok, jól vagyok! Csak Jisung éppen nekem esett, és összenyomta a belső szerveimet. Meg egyébként hiányzott is. - tette hozzá, csak úgy mellékesen, miközben a szemeit töröltette.
- De persze az csak másodlagos, ugye Jin? - vigyorgott szélesen Changbin.

- Csak nem akarja kimutatni hogy valaki számít neki saját magán kívül. - heccelte Felix, aki mosolyogva nézte a vidám társaságot, akik a parkban gyűltek össze, hogy egy pár hétre megismételjék a nyári kirándulást, csak ezúttal Ausztráliában.
- Nyugi Lix, meghagyom neked. - kacsintott rá Hyunjin, mire a szőke azonnal elvörösödött.
- Na, gyerünk, megmutatom hogy hol lakom, hátha megjegyzitek. - ragadt meg egy csomagot Chan, és elindult a park kijárata felé.
- Hű, nézd, itt van szökőkút! Jeongin fotózz le! - rohant oda Minho, és azonnal pózolni kezdett.
- Minho, lassan több képem van rólad a telefonomban, mint minden másról. - értetlenkedett Jeongin, de azért végrehajtotta a parancsot.
- Talán zavar? - kérdezte egy mosoly kíséretében Minho, pontosan tudva a választ.
- Ugyan dehogy. - mosolyodott el, és egy gyors csók után el is kezdte a felhőket fotózni.

- Mi volt ez? - Chan döbbenten nézett hol a zavartan a földet pásztázó Minhora, hol a somolygó Jeonginra; Felix is hasonló tekintettel méregette őket, Jisung viszont felettébb boldognak tűnt.
- Szóval összejöttetek! Végre! Ennyi szenvedés után. - pislogott meghatottan az ég felé, a többiek pedig csak nevettek.
- Mi is így voltunk vele. - felelt Chan kérdésére Seungmin. - Aztán egy nap Jeongin felhívott és azt mondta azonnal találkoznunk kell. Nem értettem hogy mi van, de azért beleegyeztem. Amikor találkoztunk, feltűnt hogy Innie nagyon vidám, és le se lehet törölni a vigyort az arcáról, pedig akkor esett az eső, és azt nem szereti. - mesélte a történteket.

- Azóta szeretem az esőt. Még a gusztustalan, őszi időjást is megszerettetted velem! Micsoda gazember vagy te! - hibáztatta Minhot a legfiatalabb, de ő még mindig nem nézett rájuk, csak a cipőjét nézte.
- Mi van, csak nem zavarban vagy? - Jisung viccnek szánta, de ő is meglepődött a következő percek eseményein.

Jeongin ugyanis mellé állt, és valamit a fülébe sugott, ami miatt döbbenten felnézett; ekkor mindenki láthatta vörös arcát. Aztán gyorsan elkapta a tekintetét, de addigra mindegy volt, mert mindenki láthatta.
- Komolyan? Jeongin zavarba hozza Minhot? - tátotta el a száját Felix.
- A fenébe már! - a szóban forgó direkt előre sietett, hogy ne szórakozzon rajta az egész társaság.
- Mi se hittük el. - ingatta a fejét Changbin. - De mégis. Hogy csinálod? - fordult a legfiatalabb felé.
- Minhot mindig is zavarba hoztam. Csak eddig el tudta rejteni. Na de ennyi elég rólunk! Úgy hallom nem csak mi jöttünk össze. - vigyorgott rá Jisungra és Felixre, akik mindketten zavarba jöttek a kijelentésre.