𝐘𝐞𝐥𝐥𝐨𝐰 | Jilix | ✓

006

𝘔𝘪𝘹𝘵𝘢𝘱𝘦: 바보라도 알아
𝙎𝙩𝙧𝙖𝙮 𝙆𝙞𝙙𝙨

00:00 ─────── 𑑏 ──────── 03:34

◃◃  𝄁  ▹▹
↻⇄

Napfényben fürödve ébredt, amit egyáltalán nem tudott hová tenni, így csodálkozva nézett körül. Furcsa helyen volt, ismerős környéken, pedig még soha nem járt ott. A földről felállva indult el a fák között, miközben az elméjében kutakodott, hogy hogyan kerülhetett oda, de homályos volt minden.

– Megvagy! Te vagy a fogó! – bökte még valami a hátát nevetve, és mire megfordult, már csak Felix alakját látta eltűnni a napraforgók között.
– Felix! Várj! – szólt utána kétségbeesetten. Még hallotta a nevetését, de mintha egy labirintusban lenne, sehol nem látta a lágy szőke fürtök tulajdonosát. Össze-vissza forgolódott a sárga virágok között, melyek furcsa mód sokkal magasabbra nőttek, mint egy átlagos napraforgó-táblán a növények.

– Felix! Hol vagy! Kérlek, szólalj meg! – kiáltott utána. Maga mögül motoszkálást hallott, de megfordulva nem látott ott semmit. Tanácstalanul szaladgált ide-oda, úgy érezte, végig körbe körbe ment, és nem haladt előre. Ráadásul rendesen frusztrálta az is, hogy a növények olyan magasak. Felix már rég lehagyta, de ő még mindig egyhelyben toporog, abban reménykedve, hogy majd valahol megpillantja a szeretett szeplős arcot, mely mindig csak mosolygott, mintha minden felhőtlen lenne. Lehet az ő világában minden felhőtlen volt. Csak ő érezte úgy hogy fölöslegesen kergeti?

Újabb zörgés, Jisung pedig idegesen fordult hátra. Nagy nehezen beférkőzött a növények közé, és láss csodát; Felix ott állt neki háttal. Már majdnem elérte a karját, de ekkor hatalmas recsegés és ropogás rázta meg a helyet, és minden elsötétült.

°🌻°🌻°🌻°🌻°🌻°🌻°🌻°🌻°🌻°

Jisung arra ébred fel hogy rettentően fázik. Ami annyira nem is volt meglepő, amikor észrevette, hogy zuhog az eső. De ettől függetlenül minden fagyosnak tűnt. Még a gyönyörű szoba is hidegnek és üresnek látszott. Az álom miatt lenne? Ott olyan szép volt minden. De épp ezért csak egy álom. Ez pedig a keserű valóság.

Apró lábai megremegtek ahogy a hideg padlócsempére tette őket, annak érdekében, hogy elinduljon megkeresni Christophert. Igaz ami igaz, ő rövidnadrágban és rövid ujjú felsőben aludt, hiszen az volt a pizsamája, de még álmában sem gondolta volna hogy ennyire hideg lehet az ausztrál kontinensen. Főleg nem nyáron.

A szőke fiúra a konyhában tálat rá, épp a reggeli elkészítésével foglalatoskodott. Ahogy ott álldogált fekete pulóverben, és rövidnadrágban, Jisungba szinte belecsapott a felismerés, ahogy ugyanerre a látványra kelt, sok sok héttel korábban, amikor kitalálták hogy egy hétre elmennek Changbinék nyaralójába. Amikor ő nem Chris volt, hanem Chanie hyung. Amikor nem jégcsappá fagyva ébredt, hanem Felix ölelésében. Amikor még az eső is élvezetes volt, mert mit számít pár vízcsepp, ha továbbra is látod a napot? De most már nem volt nap. Csak a szürke felhők végtelenje, melyek egyre csak ontották könnyeiket. És lehet hogy a felhők fölött mindig süt a nap, de Jisung hiába kergette a sajátját, nem akadt rá a napjára.

– Chanie! – szólalt meg halkan, a becenévre pedig a fiú azonnal megfordult, és pillanatokon belül Jisung előtt termedt.
– Szerinted megtalálom? – motyogta a fehér padlócsempét nézve. Nem mondta hogy kiről van szó, hiszen tudta hogy az előtte álló tisztában van vele, hogy miről, vagy inkább kiről beszél.
– Jisungie, biztos lehetsz benne hogy nem mész vissza nélküle. Nem hagynám. Olyan szerencsétlenek vagytok mind a ketten. Hiszen pont ugyanazt érzi mint te! – mondta, mire a fiú csodálkozva nézett fel rá. Chris komolynak tűnt. Mint aki ezer százalékig biztos abban amit mond.
– H-honnan veszed?
– Onnan hogy aznap mikor megérkezett, rögtön ide jött, és órákig beszélt arról, hogy mekkora óriási hibát vétett azzal hogy ott hagyott téged, és még hazudott is. Ezért legalább tízszer el kellett mondanom neki hogy még jóvá teheti a hibáját. – mosolygott rá, és megfogta a fiú jéghideg kezeit.
– És honnan tudod hogy még mindig hiányzom neki? Mi van ha azóta már nem is érdekli hogy mi van velem? Mi van ha ő jól érzi magát nélkülem? Mi van ha csak én próbálok a nyomára bukkanni, ő pedig minimális erőfeszítést sem tesz, hogy megtaláljon? – fogalmazta meg az álmát, és félve nézett a mindig bizalmat sugárzó barna szempárba.

– Nem hiszem hogy elfelejtett volna három hét alatt három hónapot. Felix nem az a típus, aki így beletipor az ember lelkébe.
– Mégis megtette. – sóhajtott fel a fekete hajú, és az ablak elé állva nézte az azon legördülő eső cseppeket.
– Felixnek ez az első kapcsolata, és rengeteget stresszelt azon hogy hogyan viselkedjen és mit tegyen. Egyébként is, mindenki követ el hibákat. Ne hibáztasd ezért, inkább próbáld meg felvenni vele a kapcsolatot. Sőt, még az is lehet, hogy találkozunk ma vele, ugyanis dolgom van a városban és te is jössz. Hátha feljavítjuk egy kicsit a tragikus angol tudásodat. – kacsintott rá, azzal ott is hagyta a megszeppent fiút.

| Bocsánat hogy ilyen soká hozam új részt, de új iskolába és osztályba kerültem, és azon kívül hogy máris rengeteg dolgom van emiatt, nem szeretem az új osztályt, és nem igazán van kedvem semmihez, de már nincs olyan sok hátra ebből a történetből, utána pedig hyunsung fanfiction várható 💝 |