𝐘𝐞𝐥𝐥𝐨𝐰 | Jilix | ✓

008

21:29
𝐓𝐰𝐢𝐜𝐞

00:00 ─────────── 𑑏 ──── 03:48

◃◃  𝄁  ▹▹
↻⇄

Felix meglepetten pislogott, a földön hasalva a tócsában. Olyannyira meglepődött a hirtelen történt esemény miatt, hogy eleinte fel sem tűnt neki az átázott ruhája és a fájdalom a bal térdében, és az oldalában. A történteket felfogva lassan felállt a földről, és a biztonság kedvéért maga mögé nézett. Sehol senki.

Ez kifejezetten megnyugtatta, mert nem érezte magát elég erősnek ahhoz hogy újra futásnak eredjen. Így kissé lelassulva indult tovább, a zuhogó esőben, mely már annyira sietve hullott a felhőkből, hogy alig látszott valami, de a szőkét nem zavarta. Tudta hogy hamarosan hazaér, és akkor majd egy forró fürdő után átöltözik a kedvenc pulóverébe, amit történetesen Jisungtól kapott, ezért érdemelte ki a ruhadarab a "kedvenc" megnevezést.

Az eső kezdett elállni, és mire Felix megérkezett a lakása elé, már csak a hatalmas pocsolyák és a szürke különböző árnyalatában pompázó felhők emlékeztettek a felhőszakadásra.

Húsz perc elteltével a világoskék, felhőket ábrázoló pulóverben, szürke nadrágban és bolyhos zokniban, egy tál dobozos tésztával a kezében ült le a tévé elé, hogy megnézze a kedvenc koreai sorozatja legfrissebb részét. Még szerencse hogy megtalálta melyik csatornán megy, és bár feliratos volt, eredeti szinkronnal sem okozott volna gondot a széria megértése a szeplős fiúnak.

A történet kezdett érdekesre fordulni, amikor Felix fülét egy édes dallam ütötte meg, melyben a saját telefonja csengőhangját vélte felfedezni. Gyorsan a konyhába sietett, és igencsak meglepődött, amikor Hyunjin nevét látta a kijelzőn. Aztán észbe kapott, és a Twice zenéjét leállítva felvette.

[ Hyunjin; Felix ]

– Hyunjin?

– Felix! Azt hittem nem fogod felvenni! Annyira örülök hogy végre hallom a hangod. Hogy vagy? – hadarta az idősebb, Felix pedig tudta jól hogy nem ezért hívta, de a fekete hajúnak szokása volt udvariasan megkérdezni a másiktól, hogy hogy s mint, mielőtt a saját dolgáról kezdett papolni.

– Köszönöm jól, bár kissé lassan mozgok, mert elestem egy tócsában.

– Te jó ég, Felix vigyázz magadra! Össze vissza botladozol mindig! Mégis hogy estél el? – a fiú hangjából hangzó aggodalom mosolygásra késztette Felixet.

– Csak szaladtam. De nincs semmi bajom, csak látszik a folt, de majd elmúlik. Na és veled mi a helyzet?

– Nem sok, de most valami mástól akartam veled beszélni, gondolom erre rájöttél. Jisungról van szó.

– Hallgatlak. – indult vissza a nappaliba, mert úgy érezte, a beszélgetés el fog tartani egy ideig.

– Nem akarlak mindig ezzel zaklatni, de muszáj csinálom valamit, mert így nem lesz jó vége. Chan azt írta, hogy Jisung nagyon maga alatt van, és semmit nem akar csinálni. Ráadásul velem sem beszél, hiába hívom, nem veszi fel. Tudom hogy nem akarod még, de kérlek, próbáljatok meg kibékülni. Jisung nem szereti az idegen helyeket, szóval a rossz kedvének ahhoz is köze van hogy egy idegen kontinensen van, és egyedül érzi magát, Chanhoz pedig nem áll olyan közel hogy elmondja neki hogy mit érez. Kérlek Felix! Nem csak miatta. Magad miatt is. Meg se próbáld titkolni hogy nem vagy jól. Egyikőtök sincs jól. Ezért kérlek tedd ezt meg magatokért, mert megérdemlitek, hogy végre boldogak legyetek egymással. – fejezte be terjedelmes gondolatmenetét.

Felixet nem volt nehéz meghatni, így az utolsó szavaknál eleredtek a könnyei. Hyunjin remek emberismerő volt, sajnos vagy szerencsére, pontosan tudta hogy mi játszódik le benne. Jisungot lényegesen jobban ismerte, de mivel vele is sok időt töltött - eleinte Seungmin mellett Hyunjin volt az egyetlen aki valamennyire értett angolul - ráért kiismerni a szeplős fiút.

De talán pont erre volt szüksége. Pont arra hogy egy olyan személy, aki mindkettejüket ismeri, adjon egy utolsó lökést. Felixnek ugyanis szokása volt mindent túl gondolni és túl komplikálni, mert, voltaképpen félt a saját érzéseiről. De ideje lenne figyelmen kívül hagyni a lehetséges eseteket, és megpróbálni tenni valamit, mielőtt túl késő lenne.

– Rendben. – mondta halkan, szipogva, pár perc hallgatás után.

– Nagyszerű! Nem kell ezt is túl gondolni. Próbálj meg másra koncentrálni. Bármikor is kerül sor rá, Jisung nagyon fog örülni ha meglát. Azért remélem ez a közeljövőben fog történni.

– Mindenképp. – mosolyodott el, majd letette.

Pár percig csak nézte a kezében lévő készüléket, és azon gondolkozott, hogy milyen szerencsés Jisung - és tulajdonképpen ő maga is - hogy egy olyan barátot tudhatnak maguk mellett mint Hyunjin. Amikor először találkozott vele, a fekete hajú fiú épp Jisung szívét próbálta meghódítani, és mivel elég lassú a felfogása, nem is jött rá eleinte hogy mi történik a legjobb barátja és az ausztrál fiú között. Persze mindketten nagyon féltek hogy mi lesz ha a magasabb rájön hogy Jisung nem őt szereti, de mégis, Hyunjin nem lett dühös, és azt mondogatta hogy ne kérjen bocsánatot a saját érzései miatt.

És ezek után a hosszú hajú még mindig azon fáradozik, hogy ők ketten rendben legyenek. Igazán megérdemelné hogy legalább egyszer valaki megfogadja a tanácsát.