Good, Good Girl

1. ,,Ki vagy te?"

Fogalmam sincs lesz e erre a kis sztorira igény, azt se tudom mennyien ismerik a filmet, de adjunk neki egy próbát!😅 (Lehet nem sűrűn hozok részeket, őszintén elég nagy fejtörés egy-egy rész, kellően ki kell lépnem a komfortzónámból🤣🤣, de igyekszem!)

-Az egyetlen állandó lakos itt Harlan. Amúgy a Thrombey család egész szeszélyével, igényeivel meg fogsz ismerkedni. Tudod, gazdag emberek!- forgatta meg a szemeit Fran.-Azt fogják hitetni veled, hogy kedvelnek és úgy fognak kezelni mintha a család részese lennél, de emlékezz, nem leszel az! Te csak egy cseléd vagy!-Cseléd? Hol élünk az 1930-as években? Myra ezekkel a gondolatokkal hallgatta tovább Frant.-Természetesen, lesz pillanat mikor alázattal fognak beszélni veled. Nem azért mert ők akarják, ez a szerepük. Tudod, gazdagok de meg kell mutatniuk, hogy igenis törődnek a szegény emberekkel is pont mint mi!
-Ha ennyire nem kedveled őket, miért dolgozol itt?-nem tudta Myra magában tartani a kérdést.
-Egyszerű, jól fizetnek!-vágta rá azonnal.- Egyébként itt az egyetlen szerethető ember az Harlan. Ő tényleg tisztel és emberszámba vesz minket!
Myra ezzel tisztában volt. Harlan tényleg egy nagyon kedves idős ember volt. Mikor jelentkezett az állásra, Harlan személyesen akarta őt interjúztatni. Már akkor nagyon megkedvelte a férfit. Valamiért pedig érezte mikor beszélgettek, hogy ennek a férfinak szüksége van egy olyan emberre mint ő, aki megérti és segíteni tudja majd.
-Megpróbálnak majd kedvesek lenni hozzád, de úgy is átlátsz majd rajtuk. Egyetlen egy személy lesz aki nem fogja tettetni a kedvességét, az pedig Hugh. Ő valami egészen más!
-Hugh?
-Linda és Richard egyetlen fia. Ő egy arrogáns seggfej. Pénzmániás Őfelsége, aki soha se dolgozott egy napot se egész életébe!
-Oh, remek. Úgy gondolom nem kell miatta aggódnom, messziről fog kerülni engem!
-Arról se fog tudomást venni hogy létezel!
-Értem, tehát Hugh egy seggfej!Megértettem!-Fran csak rámosolygott Myrara.
-Úgy látom gyorsan tanulsz, boldogulni fogsz!-Hirtelen hangos kerékcsikorgás hallatszódott az udvar felől. Úgy néz ki a családnak vendége érkezett.-Az ördögről beszéltünk és meg is jelent!-forgatta meg újra Fran a szemeit. -Pénzmániás Őfelsége!-Az előszoba ajtaja hangosan csapódott be és egy pár másodpercen belül a konyha ajtaja is kinyílt. Myra szemei megpillantották a magas, barna hajú férfit, akin végig napszemüveg volt és egy barna hosszú kabátot viselt.-Hugh mekkora meglepetés téged ilyen korán itt látni!-köszöntötte őt Fran. A férfi azonnal az éléskamrába vette az irányt, levegőnek nézve a nőt.-Látod?- fordult Fran Myra irányába.-Arrogáns seggfej!
Myra egy apró együttérző mosolyt küldött felé és a kávéja felé vette a tekintetét.
Pár másodperc múlva Hugh sétált ki a kamrából a kezében tartva egy zacskó süteményt. A tekintete azonnal az étkező asztal irányába terelődött ahol Fran volt, de nem egyedül. Fran bal oldalán egy fiatal nő ült. A haja barna volt, karamell barna. Majd a tekintetük találkozott.
-Ki vagy te?-tette fel a kérdést. Fran azonnal Ransomról Myrara nézett. Mióta érdekelte bárki is őt? Egyedül a tükörképe tudta izgalomba hozni. Gondolkozott Fran.
-Ő a legújabb emberünk!- kezdte Fran de Ransom felemelte a bal kezét ahogy apróakat csettintgetett vele jelezve neki, hogy maradjon csendben. Seggfej.
-Nem téged kérdeztelek!-mondta Frannak, de végig a szemei a másik nőt nézték.-Ki vagy te?-kérdezte újra.
-Miért akarod tudni? A kicsi bemutató után nem igazán úgy nézel ki mint aki egy pici tisztelettel van az olyanféle emberek irányába mint amilyen én is vagyok!-válaszolta Myra.
-Olyanfélék mint te?-lepődött meg a válaszon. Bassza meg. Ő nem egy cseléd? Az nem lehet, hogy eddig nem vette őt észre. Mióta dolgozik ő itt?
-Ha megengedted volna Frannak hogy befejezze a mondandóját, elmondta volna, hogy én vagyok a legújabb tagja a Thrombeyk dolgozóinak!-magyarázta el neki.-Amúgy meg olyan érzésem van, hogy itt dolgozhatnék már ezer éve te akkor se tudnád a nevem. Miért akarod akkor tudni?-Mi az isten? Fran Myra irányába fordult, de fogalma sem volt mit csinál most a mellette ülő fiatal lány.
-Akkor mond meg. Mi a neved?-dőlt hátra a pultnak.-Ha te vagy a legújabb dolgozója a családnak akkor tudnom kell hogy ugráltassalak téged!-Ugráltatni? Ki a fenének képzeli ez magát?
-Myra!-sóhajtott. Myra. Szép név. Természetes hogy szép neve van. Passzol hozzá.
-Myra. Oké, Myra. Én Ransom vagyok!-Fran lesokkolva nézett a férfira. Ransom? Mióta mutatja magát be így a cselédeknek? Soha senki se hívhatta így őt.
-Ransom? Nem Hugh a neved?- kérdezte, egy kicsit értetlenkedve.
Ransom elmosolyodott.
-Tehát már beszéltetek rólam? Érdekes!
-Valójában csak azt mondták el mekkora seggfej vagy és hogy ne számítsak semmilyen tiszteletre tőled!- Basszus, Myra. Amint ezt kimondta tudta mekkora hibát követett el, de mielőtt bocsánatot tudott volna kérni Ransom hangos nevetésbe tört ki.
-Wow. Wow!-sétált az asztalhoz, ahogy Myrával szembe lehajolt.-Ezért kirúgathatlak!-Egy pillanatra se szűnt meg a szemezés közöttük, miközben Ransom finoman végigmérte.
-Én- én saj-!-emelte fel azonnal a kezét Ransom, elcsitítva őt.
-Ha egyszer is megpróbálsz bocsánatot kérni, tényleg kirúgatlak!-Fran lesokkolva figyelte az eseményeket. Egy széles mosollyal az arcán folytatta Ransom.-Örömmel várom a további találkozásainkat Myra!-fogta a kezébe újra a süteményeket.-Főleg miután tudom, hogy ugráltassalak téged!-sétált ki a konyhából. Myra hirtelen kiengedte a levegőt amit eddig mélyen benntartott, és észre se vette. Hátradőlve a székében hangosan mondta ki a gondolatait
-A francba, miért csináltam ezt?
-Ezt szeretném én is tudni!
-A szám néha nem tudja megállni, hogy csendbe maradjon. Nem tudok rajta segíteni, és ez miatt sokszor kerülök bajba. De ezelőtt soha se történt a munkahelyeimen. Már azelőtt ki leszek rúgva mielőtt egy hetet itt dolgozhatnék!-temette el az arcát a kezei közé.
-Én tudom, hogy megleszel. Hugh hajlamos így viselkedni az emberekkel. Ezzel sajnos nem tudunk mit kezdeni, ezért megpróbáljuk kézben tartani!- nevette el magát Fran.
-Most hogy hívjam őt? Ransom, Hugh! Mit tegyek?-Fran továbbra is nehezen akarta elhinni, hogy úgy mutatkozott be neki mint Ransom. Nem tudta eldönteni, hogy ez jó vagy rossz dolog. De azt tudta, hogy Myra a figyelem középpontjába került nála és biztosan nem fog ez könnyen megváltozni.

___________________________________________________

Ransom nem tudott nem Myrara gondolni. Mielőtt kinyitotta volna a száját elvarázsolta. Talán mert annyi ember dolgozott már a nagyapjának de mind messziről kerülte őt. Még a nevüket se tudta. Valójában nem is akarta tudni a nevük. Még késztetést se érzett, hogy beszéljen velük, addig amíg nem akart tőlük valamit.
Myra bárhogyan is, de felkeltette az érdeklődését. Már csak ahogyan az asztalnál ült és a kávéját nézte. A gyönyörű karamell barna haja ahogy az egyik oldalt az arcába lógott míg a másik oldalon a füle mögé volt helyezve így teljes rálátást kapott a piercingekre a fülében. A csuklóján több karkötő is volt, az ujjain pedig gyűrűk. A másik csuklóján egy hajgumi helyezkedett el.
De utána ahogy felnézett rá. Azok a szemek. Íriszkék szemek. Ő egy tökéletes teremtés volt. Főleg miután kinyitotta a száját, ahogy szembe szállt vele. Az volt az a pillanat amikor tudta, hogy sok időt fog tölteni a nagyapja házában és nem azért hogy Harlant lássa.