Honeymustard

18.

Zsálya elégedetten sóhajtott fel.

Lemászott az ágyról s táncoló léptekkel megindult a fürdőszoba felé.
--Az ajtóból visszaszólt a fiúnak:-- -Gyere te is! - Aztán eltűnt a folyosó sötétjében.

Sato halkan kikászálódott az ágyból és követte őt.

Éppen a vizet kavargatta aztán figyelmét a betoppanó fiúnak szentelte.

-

Nem jössz?

Gyanakodva nézett végig rajta miközben meggyújtott pár gyertyát és a kád szélére tette.

-Fordulj csak meg madárkám!

-Jól vagyok! Tiltakozott aztán rájött hogy nem tehet mást. Jobb ha megfordul.

Csendben tűrte hogy arrébbtúrják fekete haját.

-Mindig ilyen hosszú volt a hajad?

-Talán vágni kéne belőle.
-Mit gondolsz?

Sato beleegyezett aztán csendben maradt és csak meredt a semmibe szokása szerint.

Az esti csendben minden olyan nyomasztó volt. Haloványan világította meg a falat a gyertyák lángja s néha néha meg-meg rázkódtak a huzatban.

A fiú éppen nyitotta volna száját hogy mondjon valamit de Zsálya elcsitította.

-Mielőtt kérdeznél ülj a kádba.
Sato bólintott és bele ereszkedett a vízbe.

Ha már itt kell lenned, gondolom tudni szeretnél pár dolgot. Szóval...

Tíz perced van kérdezni amit csak akarsz! Nem fogok válaszolni a túl személyes kérdésekre de megpróbálok mindenre kielégítő választ adni.
Ez az amit szeretnél igaz?!

Nem igazán ez lett volna, de kiváncsi volt szóval nem szólt közbe.

-Használd ki a lehetőséget mert nem kapsz több ilyen alkalmat!

Mit kérdezhetnék...gondolkodott magában aztán fejébe ötlött egy érdekes kérdés.

-Meg fogsz ölni? Mint azokat az embereket....tört elő belőle.

-Hűha! Erre a kérdésre nem számítottam! Vonta fel a szemöldökét a férfi.

-Nem! Mégis ki az aki ilyet tenne! Badarság!

-Na jó, tudom hogy azt mondtam hogy most te kérdezel de áruld el Sato! Minek nézel engem?

Mondd csak ki bátran!
Elvégre mit várunk el egy gyilkostól...kacagott fel.
Nem!
Nem ölök meg semmit ami közel áll hozzám!
....Aztán a szüleire gondolt....
Iiiiigen...az egy másik eset.

-Következő! Legyintett szórakozott arckifejezéssel mint valamiféle fontos ember.

-Van valami neved is igaz?

-Oh! Neeem! Cseles kérdés de erre nem fogok válaszolni!

Egek milyen okos ez a kölyök...a végén még bedőlök neki.

-Tudod mit! Ha már egész éjjel csak egymást nézegettük, elmehetnénk sétálni is!

-Sétálni?! Csillant meg Sato szeme.

-Aham! Van egy non-stop büfé a park közelében...csak mert egész nap nem ettünk semmit.

A fiú izgatottan pattant fel a gyertyára fröcskölve a vizet és végül eloltva azt.

-Lassan a testtel! Nem lessz ez ingyen!

-Kit érdekel! Hiszen majd éhenhalok!
.
.
.

Így! El kell takarnod az arcod!
Nem szeretném ha valaki felismerne és ne feledd! Egy hangot se, figyelmeztette Zsálya a fiúcskát miközben sálat tekert a nyaka köré.

Sato bólintott és magára vette szőrmés kabátját.

Kézenfogták egymást és elindultak most közösen az éjji körútra.

Az éjjeli élet nagymestere mellékesen megjegyezte hogy eszébe se jusson semmi vicceset csinálni, de mintha a falnak beszélne.
Izgatottan szökdécselt gazdája mellett akárcsak egy kiskutya aki örül hogy időt tölthet a szabadban.