Honeymustard

12.

-Kiáztál?
A férfi megállt a kád mellett.

Mosolyogva jött rá hogy a fiú elaludt.
-Hé! Ébresztő! Bökdöste meg amitől Sato megilyedt és nagyot nyelt a vízből.

Hé hé! Meg ne fulladj itt nekem!

Zsálya türelmesen megvárta amíg abba hagyja a köhögést majd belecsavarta egy törölközőbe.

Reggeli után elmegyünk egy kicsit sétálni. Meglátod jót fogunk szórakozni. Kacsintott a fiúra.
Sato még mindíg nem szólt egy szót sem csak a férfihez simulva várta hogy történjék valami.

A szobámban van egy fiók amiben a ruháid vannak.

-A ruháim? Rezzent meg ilyedtében.

-A kabátodat sajnos nem tudtam elhozni, de szerencsére itt is van rád való.

Szóval bent voltál a házunkba...
A szüleim! Mit tettél velük! Ordította ahogy csak kifért a csövön.

Shh! Nyugodj már meg!
Éjjel hoztalak el amikor aludtak!

Gépeltem nekik egy papírra...valami olyasmit hogy elmész egy pár évre külföldre egy baráthoz és hogy egyedül szeretnél lenni. Szóval ne keressenek.
Persze az anyukád reggelre hívott kismilliószor és jópár üzenetet küldött amelyek egyrészére válaszoltam is.
Aztán megsemmisítettem a telefonodat.

Szóval nem kell aggódnod!

A fiú ámulva hallgatta amit a férfi mondott.
Szóval ezt jól kitervelte ...

.
.
.

-Elkészültél?

Helyes! Akkor csukd be a szemed!
A fiú leült az ágyra és csak bámult.

-Csukd be a szemed! Szeretnék adni valamit.

Sato becsukta a szemét aztán várt.

-Jólvan! Kinyithatod.
Szólt Zsálya aztán arrébb állt.

Egy arany nyaklánc ?

-Miért kaptam? Kérdezte a fiú.

Bocsánat! Szólt Zsálya aztán intett a fiúnak hogy kövesse.

-Gyerünk! Kihül a reggelid!
.
.
.
Reggeli után felvették a kabátjukat és a fiú kapott még pár egyéb darabot. Mint például egy sálat amit a szeme köré kötöttek és egy bilincset a kezeire.
-Ezt meg honnan szerezted!?

-pftt! Nem érdekes! Legyintett Zsálya aztán befektette a fiút a hátsó ülésre.

Mi szügség van erre?

Hát mivel nem láthatod merre megyünk ezért nem is veheted le a sálat mutatott a bilincsre.

Aztán beszállt az autóba és beindította.
-Kérlek ne ülj fel! Vagy legközelebb a csomagtartómban fogsz utazni.

Jólvan. Mostmár kiváncsivá tett ....hova akar vinni?
Talán meg tudnék szökni...vagy segítséget kérhetnék valakitől és....

-Ne törd semmi olyasmin a fejed! Szólalt meg Zsálya.

Ookéé....úgylátszik egy lépéssel előttem jár. Gondolta Sato aztán türelmesen várta hogy odaérjenek.
.
.
.

Megérkeztünk!

Kiszálltak aztán Zsálya levette a fiúról a sálat.

Az erdőbe....komolyan?!

Maradj itt egy kicsit. Hozok pár dolgot a kocsiból. Mondta a férfi és szemét tartva a fiún elindult az autóhoz.

-Hová is tettem...motoszkált a csomagtartón.

Oké! Akárhova is de most el tudok futni.
Sato óvatosan lépett egyet de hirtelen fegyverlövés töltötte be a csendet és megdermedt.

Miért hozott magával fegyvert? Nézett ilyedten a férfire.

-Nyugi! Nem foglak megölni vagy ilyesmi. Nevetett hangosan.

Csak szétlőjük az italos üvegeimet.
Túl sok bajt okoznak mostanában, vakargatta a fejét Zsálya.

-Tudod hogy kell használni?
-Nem! Suttogta Sato megszeppenve.

Akkor megmutatom!

Megtartod..így ! Mutatta.
-Fontos hogy jól ki legyen támasztva. Különben visszarúg.
Aztán csak meghúzod a ravaszt. A többit már elintéztem, kacsintott a fiúra.

Kiteszek ide egyet, mutatott rá egy fatuskóra.

Jólvan! Már az is csoda hogy nem lőttél le! Kuncogott.

Aztán a fiú mögé állt és ellőtték az üvegeket.

Elsőnek nem is olyan rossz!