Honeymustard

9.

Úgy esik mintha dézsából öntenék.
Az esőcseppek lágyan koppantak a párkányon.

Ma egész nap veled maradok! Jelentette ki Zsálya az alvó fiúnak.
Válasz gyanánt csak egy halk ásítást kapott aztán Sato hátat fordított és aludt tovább.
Zsálya elégedett vigyort vetett a fiúra aztán kitakarózott és belebújt rózsaszínű bolyhos kis mamuszába.
Illik hozzám! Gondolta.

Aztán eszébe jutott a bélyeg...

Gondterhelt arckifejezéssel meredt a földre.
Talán ha....
Ha tenne valamit az ételébe....talán átaludná az egészet....
Mindegy hagyjuk.

Megfordult és komoly pillantást vetett a fiúra aki sumákul arrébb húzódott az ágy legszélére.

Zsálya nagyot sóhajtott aztán kiment...

Mérges volt mert nem tudta megérteni a fiú érzelmi ingadozásait.

Rosenál leszek!
Jelentette ki aztán becsapta maga mögött az ajtót.

A kacagó főhősünket szörnyű migrén gyötörte.
Csakis egy dolog segíthet rajta most! Vagy legalább is enyhítené a dolgot.

Szex!

A hölgy mint mindíg, most is szivesen fogadta.

.
.
.

Egyenletes tempóban mozgott rajta mint valamiféle díjlovagló.

Beletúrt Zsálya szőke hajába és hangos nyögésekkel jelezte hogy elérte limitjét.
.
.
.

Szegény fiú! Mindent hallott! Hiába is húzta vastag párnáját a fejére.
Forró könnyei patakokban csordogáltak le a matracra.

Mégis mért érdekelne ez engem! Úgy is utálom! Gondolta de aztán mégis rájött hogy nem lehet közömbös az a sok kavargó érzelem amit a férfi iránt táplál.

Kénytelen volt végighallgatni az egészet.

Aztán pár perccel később csend lett és reggel tíz körül betoppant a részeg férfi.
Viszkiszagot árasztott magából.

Bár Rose figyelmeztette multkori találkozásukkor hogy nem tanácsos Zsályára nézni sem ha ittas. Olyankor elszáll az a cseppnyi esze is mondta akkor a nő.

Sato most mégsem akarta hogy hozzáérjen.
Úgy érezte gyűlöli a férfit.
Gyűlöli mert magához édesgette aztán meg mást elégít ki a szomszéd szobában. Úgy hogy az erdő összes teremtménye meghallja csukott ablak alatt is.

A férfi már nyúlt hogy megérintse a fiút de Sato ellökte magától.

Menny innen! Részeg vagy!
Kiabálta ahogy csak a torkán kifért.

Rose is felilyedt és gyorsan átsietett.

-Minden rendben? Kérdezte aggodalmasan.

-KIFELE! Kiabált Zsálya és az ajtóra mutatott.
Satoval külön megbeszélést kell folytatnom.
Aztán elfordította a kulcsot a zárban.

-Nem csináltam semmit! Remegett a fiú.

-Mond csak Satoooo! Csuklott egyet majd folytatta.

Hogy lehet az hogy ekkora semmirekellő senki vagy! Itt már jócskán felemelte hangját.

Bocsánat! Lábadt könnybe a fiú szeme.

Zsálya idegesen lépett a fiúhoz és szorongatni kezdte kezét.

Tudod mindig is kiváncsi voltam mennyi idő alatt tudnálak megfolytani.

Az ajtón dörömböltek.
Rose volt az és kétségbeesetten kérlelte a férfit: -Ne csinálj butaságot kérlek!.

-Részeg vagy! Gyögte halkan Sato. Aztán elfordította fejét.

-Tudod mit! Játszunk csendkirályt! Kacagott Zsálya.

Jaj ne! Csak csendkirályt ne! Rose idegesen hallgatózott.

Jólvan! Elmondom a szabályokat!

Ahányszor felnyögsz. Annyiszor ütlek meg.
A játék addig tart amíg el nem mész! Suttogta aztán csuklott mégegyet.

Egyszer Rose is megtapasztalta a csendkirályt aztán napokig fájt mindene...
.

.
.

Jólvan Sato! Értetted a szabályokat?

-ÉRTETTED?

-Igen! Húzta össze magát a kis pet.

IGEN MI?!

Sato értetlenül nézett fel. Most mégis mit kéne mondanom.

-Igen,....gazdám! Bökte ki végül.

Ezt mostanra tudnod kéne már!

De mért itta le magát? Hiszen jól indult a reggel! Azthiszem......