Honeymustard

16.

Hazafelé még vagy 3 szál cigaretta leégett mire a férfi hazakullogott.
A földet bámulta s néha néha fel pillantott nem-e lát valami gyanúsat.
Úgy rúgdosta a port mint egy mérges kisgyerek.
De egyáltalán nem volt mérges.
Csak érezte a már jól megszokott ürességet a testében.
Semmi nem tölthette ki...csak a fiú akiért úgy oda volt. A francba is! Hogy akarod megszelidíteni ha állandóan elvadítod magadtól! Kiabált a levegőbe.
...

Nem sokára itt a tél...jegyezte meg aztán eszébe jutott egy fontos ügy.

Pet találkozó.
Ekkora marhaságot! Nevetett fel kínosan.
Az ott résztvevő kedvencek valószínűleg be vannak drogozva....vaaagy csak meg vannak fenyegetve.

Az ő madárkája nem fog nyugton ülni a seggén amíg ők kártyázgatnak és iszogatnak.
Nem is beszélve a sok perverz szempárról és a kiskedvenceik elcserélgetéséről.

Ő ezt soha nem hagyná!
Egy ujjal sem érhet a fiúhoz senki más, csak is ő!
Kifújta a füstöt aztán megtörölte lábát a macskás lábtörlőn és belépett a házba.

Engedett magának egy jó forró habfürdőt.
A víz szinte égette de mit sem törődött vele.
Talán még élvezte is titokban.

Hátradőlt és játszadozni kezdett a kád szélén felejtett öngyújtóval.

Aztán letette és elmerült a habok közt.

Fél órával éjfél után valaki kopogtatott az ajtón.
Sato volt az.
-B-bejöhetek? szipogott halkan és lenyomta a kilincset.

Zsálya felült és egy darab habbal a fején végigmérte a fiút.

Valószínűleg rosszat álmodott. Gondolta.

Ha azt szeretné hogy engedelmes legyen muszály megszorítani a nadrágövet.

-Mit szeretnél? Vonta fel ekkor egyik szemöldökét.

-Bocsánat! Nem akartalak megzavarni! Dadogott a fiú és sietősen elindult kifelé.
Lenyomta a kilincset de ekkor: -Állj csak meg! Förmedt rá Zsálya.

-Nem mondtam hogy elmehetsz igaz?

-Bocsánat!
-Bocsánat mi? Mondta Zsálya mostmár kiabálva.

-Bocsánat...gazdám.

-Gyere ide! Mutatott mutatóujjával a kád elé.

A fiú odatotyogott a kád széléhez és összeszorította lábait.

-KÖZELEBB!!!

Sato közelebb lépett és mint aki szégyenli magát úgy nézett lefelé.

-Guggolj le! Hangzott egy újabb parancs amit a fiú engedelmesen követett is de még mindíg nem mert felnézni.

-Valami rosszat csináltam? Kérdezte remegő hangon.

A férfi közelebb csúszott és felemelte a fiú állát.

-Szeretnélek ma megkóstolni! Jelentette ki olyan közel a fiú arcához hogy szájuk szinte összeért.

Sato hátrahőkölt és a földre huppant.

Szájához emelte kezét s összehúzta magát a földön.

-Kérlek! Csak a csendkirályt ne! Patakzottak végig a könnyek sápadt arcán.

Zsálya először csak viccnek szánta a dolgot de aztán rájött hogy innen nincs visszaút.

-Ne aggódj! Gyengéd leszek.

-De először vetkőzz le és csüccsenj be mellém! Mutatott a vízre.

A fiúcska csak sírdogált halkan és tette amit kértek tőle.

-Milyen engedelmes fiúcska vagy te! Kacagott vérfagyasztó hangon őrült főszereplőnk.

Megfogta a csuklóját és belesegítette a vízbe, ezúttal tényleg gyengéden.

-Hé Sato! Kérlek ne sírj!
Nem erőszakoskodom! Csak egy csókot szerettem volna. Kacsintott egyet aztán megsimította a fiú arcát.

-Már megint az a bámuló szempár!
Néha nem tudok kiigazodni rajta ki is éhezik itt igazán.

Aztán kettőjükön kívül minden más megszűnt létezni.
Az idő is csak tört lassúsággal haladt mintha egy másodperc jelentené a perc fogalmát és ajkaik vészesen megközelítették egymást amiből hosszas hezitálás után heves csókolózás tört ki.