Honeymustard

14.

Az autó finom illatú ülésén pihengetett Sato.
Kinn a külvilágban sírt az ég s hangosan koppantak az esőcseppek a szélvédőn.

Halk zene szólt a rádióból amit az ég hangos dörgése tört meg.

Tik-tak klikkelt az irányjelző aztán leállt a motor és elcsendesedett.

Minden olyan szürke, olyan szomorú a világ.
A madarak a fák biztonságába húzódtak, s dideregve gubbasztottak egymás szárnya alatt.

Hideg volt. Talán közeleg a tél jegyezte meg Zsálya és a fiúra kacsintott.

Sato csak kémlelte az eget s bágyadtan sóhajtgatott.

-Valami baj van madárkám? Nézett végig aggódva rajta.

Sato lábai földbe gyökereztek.
Arrébbtűrte haját aztán körülnézett.
Teljesen idegen ez a hely.
Az erdő közepén van.
A ház előtt egy tölgyfa állt amiről egy hinta lógott.

A szél lassan fújta ide oda fehér deszkáit.

Aztán mintha csak egy falevél lenne a fiú úgy dőlt neki Zsályának.
-Naa! Hékás! Mi bajod van neked? Fordult oda s megpillantotta Satot aki ekkor már szinte aludt.
Felkapta a vállára.
-Gyere menjünk be!

-Nem akarok! El kell mennem dolgozni!
Mormolta félálmában.

Zsálya csak nagyokat pislogott.
-Hova akarsz menni!?
Dolgozni?

-A tengerpartra! Ásított közben nagyokat a kis pet.

-Az előbb még dolgozni akartál menni! Most meg a tengerpartra! Nevetett jóízűet a badarságokon.

-Ott dolgozok...mondott még valami ilyesmit aztán álomra hajtotta fejét a férfi vállán.

Ez érdekes volt! Jegyezte meg Zsálya aztán bevitte a házba.
Nagyon nem stimmel valami.
Nem tetszik hogy ennyit alszol.
Simogatta meg a fiú fejét.

.
.
.

Megint lázas...állapította meg a férfi.

Óvatosan letette a fiút és levette a kabátját.

Szóval a tengerre szeretnél menni! Mosolyodott el.

A hasára fordította Satot és felhúzta a pólóját.
Még mindig nagyon piros a bőre az égés körül.
Biztosan ezért van a láz is. Állapította meg aztán lekente a sebet.

A fiú szeme körüli lila foltra pillantott.
Bocsánat madárkám! Suttogta halkan aztán leoltotta a lámpát és kiment.
.
.
.

Sato érezte a párnán, a takarón , sőt! Az egész szobát átjárta Zsálya édes illata.
Már nem undorodott ettől az illattól, inkább biztonságosnak érezte. Annak ellenére hogy a férfi miket is művelt vele.
Mért érzek így?! Nem szabadna! Forgolódott nyugtalanul az ágyban miközben magaköré csavarva a takarót.
Aztán valami végigcsurgott az arcán.

(álom)
SATO!

SATO!
Sehol semmi csak sötétség és a levendulaillat. Hol vagyok? Kiáltott fel a fiú.
Aztán megjelent Zsáya és Rose.
Egy hatalmas szakadék tátongott köztük.
Egy darabig bámulták egymást aztán Rose rángatni kezdte Zsálya kezét s kézenfogva elsétáltak.
Sato meg csak kiabált utána.

NE HAGYJ ITT!
ZSÁLYA! MARADJ VELEM!
(álom vége)

-Hé! Kelj fel Sato! Rosszat álmodsz!
Lökdöste meg Zsálya a fiút amitől felilyedt.

A nevemet kiabáltad!
Jelentette ki a férfi.
Kiverte a víz és remegett.
Fázom! Suttogta halkan Sato miközben fogai vacoktak s lilás ajkait összeharapva tűrte hogy a homlokára tegyék a hideg borogatást.

Délután van! Lassan négy óra! Maradj mostmár az ágyban! Hozok neked forró levest.
Simogatta meg a fiú tüzes homlokát aztán jól betakargatta.

Kérlek maradj még! Kérlelte a fiú.

-Mit óhajtassz? Mosolyodott el megint a férfi.

Csak hogy itt maradj és vigyázz rám!
-Azt hiszem ez nem nagy kérés kuncogott aztán lefeküdt a fiú mellé és cirógatni kezdte rózsás arcát.
Remélem holnapra már jobban leszel!