Szerelemből Jeles

72.

Sophie

Beérve a házba, dobozzal a kezemben anya fogadott.

- Mi az?
- Oh, semmiség. Csak egy doboz.
- Mi van benne?
- Magam sem tudom anya.
- Megnézhetem? - egyre tolakodóbbá vált, ami nagyon zavart, hiába az édesanyám
- Anya, ezt..
- Na?
- Ezt Henry-től kaptam, szeretném egyedül kinyitni.
- Oh, értem. Nem szólt, hogy készül ilyesmivel.. De legyen, menj csak fel, nyisd ki. Biztos valami drága dolog lehet, ha már ilyen nagy dobozban van.
- Jolvan anya.. Akkor felmegyek, ha nincs rám szükség.
- Nincs, szólok, ha kész a vacsi. Apád ma elment a Bower szülőkkel, ő nem lesz velünk.
- És Katie?
- Ő is jön majd, beszéltem vele.
- Szuper.

Mióta feltűnt az életünkben, folyamatosan nyomasztó érzés uralkodik el rajtam, ami már a neve hallatán előjön.

Felnyitva a dobozt egy gyönyörű estéji ruha volt benne. Királykék színű, csillógó volt. Hosszú ujjú, elegáns, alakra simuló. Egy szóval tökéletes. Válogatós vagyok ruhák terén, de ez.. Tényleg elnyerte a tetszésem.

Megcsörrent a telefonom.

- Igeen? - szóltam bele. Jordan volt
- Megnézted?
- Igen, nagyon tetszik, köszönöm szépen! Jó ízlésed van.
- Ennek örülök! Szeretnélek ebben látni a bálon.
- Ebben leszek. Imádom már most!
- Sophie..
- Mi az?
- Katie hív..
- Ne vedd fel, hagyd..
- Ha nem veszem fel, itt fog pityegni a telefonban, amig beszélünk.
- Várj, tartsd egy kicsit..

Kinéztem a szobám ajtaján. Hallottam, hogy Katie épp most érkezett meg.
Lementem hozzá.

- Katie! Hát itt vagy..
- Aha.. Bocsi, ez fontos. - a telefonját a füléhez tartotta
- Kérdeznem kell valamit..

Nagyot sóhajtott, majd lerakta a mobilt.

- Igen Sophie?
- Jövőhéten lesz egy dogánk bioszból, kellene majd a segítséged, benne vagy?
- Ja, de miért most kerdezed? Ráért volna akkor.
- Jobb előre tudni, csak ezért.
- Segítek, de most megyek átöltözöm.
- Persze, menj csak.

Megvártam amíg felmegy, majd én is ezt tettem.

- Itt vagy? - suttogtam
- Itt, mit csináltál?
- Kicsit lefoglaltam. Túl sokat akar.
- És, ha megint keresni fog? Tessék.. Megint hív.
- Najó, lerakom. Beszélj vele, de úgy csináld, hogy mindent hallani fogok!
- Oké, lerázom. Amúgy sincs mitől tartanod!

Egész idő állatt, amíg telefonáltak ketten, az ajtó mögött bújtam meg.

- Várj már, ne rakd le, beszéljünk! - Katie hangja kezdett hisztisbe átmenni.

Aztán csend lett, majd az ajtó hirtelen kinyílt.

- Hallgatóztál?
- Nem dehogy, csak kölcsön akartam kérni egy ruhát. Bocs, ha zavartalak. - fenébe. A szobámba indulva próbáltam menteni a menthetőt.
- Gyere, oda adom ami kell.. - hívott be a szobájába.

Leültem az ágyra, amíg a szekrényébe turkált.

- Erre a pirosra gondoltál? - egy rövidujjút bányászott elő
- Aha.. Igen.
- Tessék. - dobta nekem
- Felidegesítettek? - tértem a lényegre
- Kicsit.. De nem számít, majd helyrehozom
- Kivel vitáztál?
- Nem volt egyértelmű? Azt hittem mindent hallottál.
- Nem hallottam semmit, mielőtt azt gondolod..
- Jordan. Kicsit össze van zavarodva.
- Hogy érted? - tényleg, hogy érti?
- Úgy, hogy tudom, hogy mit érez irántam, de mintha megijedt volna, vagy ilyesmi.
- Ahaa.. És mi lesz ezután?
- Azt hiszed feladom? Nem. Az nem én lennék.,
- Mi van, ha teljesen tisztában van az érzésével, csak te érted félre? - gyanakvóan nézett rám - Vagyis, nem lehet ez? Ez csak egy felvetés
- Szívem, tanulj meg valamit. Akinek egyszer jó vagy, mindig is az leszel. Még akkor is, ha nehéz beismernie, de nyugi, befogja.
- Hát jó, ha így gondolod. Vissza megyek a szobába.

Katie és az én sztorimnak két vékimenetele lehet ;
Egy: Megölöm
Kettő; ő öl meg engem.

Remélem nem az utolsó lesz a nyerő.