Detective Love - Larry Stylinson (Befejezett)

18. fejezet

HARRY STYLES

Nyálas, ha azt mondom, előző éjszaka valóra vált egy álmom azzal, hogy Louis karjaiban aludtam el?

Lassan kinyitom a szemem. Az ablakon beszűrődik a korareggeli nap sugara, a madarak hangosan csiripelnek, egyszóval tökéletes minden, a kedvencem mégis a nyakamba szuszogó Louis. Megpróbálok óvatosan kimászni a szorításából, és a mobilom után nyúlok. Fél tíz múlt nyolc perccel. Felállok, és elindulok a konyha felé, azzal a szándékkal, hogy csinálok valami reggelit.

-Gyere vissza - suttogja Louis csukott szemmel, és átfordul a másik oldalára.

-Éhes vagyok - mondom olyan halkan, ahogy az előbb ő is, de azért visszalépek az ágyhoz.

-Én meg fáradt.

-Aludj!

-Akkor gyere ide! - morogja, én meg elmosolyodom, és visszamászom a takaró alá, Louis pedig megfordul, arcát a nyakamba fúrja, kezét a mellkasomra teszi, és lassan elkezd cirógatni.

-Ez most jó, Louis - mondom halkan, ő pedig csak elmosolyodik. -Mármint nem így konkrétan ez - mutatok magunkra. -Hanem, ami történik velünk. Köztünk

-Igen? - kérdezi nevetve, én pedig érzem, hogy elvörösödök. Nagyon meglepő fordulat.

-Mit kérsz reggelire? - váltok gyors témát.

-Mmm téged - morogja, és óvatosan megharapja vállam.

-Gofri? - vonom meg a vállam. -Azt már régen ettem, viszont van hozzá minden, mert valamelyik nap bevásároltam, mert már akartam csin...

-Harry, baby - sóhajt fel, én pedig újból elpirulok, ahogy eszembe jut, mit mondtam neki tegnap este. -Mondtam. Vagy... Nem akarod? Mert ha korai, meg minden... - ül fel, én pedig karját elkapva vágok közbe.

-Nem! Akarom, csak...

-Nincs csak - mondja egy félmosoly kíséretében, és közelebb hajol, hogy megcsókoljon.

Én is felülök, Louis az ölembe mászik, és miután elhajol az ajkaimtól, az arcomat kezdi cirógatni.

-Tudtad, hogy szép az arcod? - kérdezi, mélyen a szemembe bámulva.

-Mhm - bólintok lassan, mire csak elmosolyodik. -Mesélj még.

-A szemed is gyönyörű - suttogja, és leszáll rólam, majd lenyom a mellkasomnál fogva az ágyra.

-Mhm, és még?

Jól esik hallani, hogy valaki így gondolja. Nem igazán mondtak még nekem ilyeneket ezelőtt. Vagyis... Az anyukádtól hallani, hogy milyen csodás a kicsi fia, vagy olyan lányoktól, akik teljesen hidegen hagynak, hogy dögös vagy, az teljesen más, mint amikor olyan valaki dicséri akár csak a legapróbb dolgaidat, akit kedvelsz. Az csak olyan nagyon megfogalmazhatatlanul kellemes érzés.

-A hajad - mondja Louis, ahogy újra kényelembe helyezi magát, ezúttal a csípőmön. -Kicsit moshatnád mondjuk gyakrabban...

-Héj! - nézek rá összeráncolt szemöldökkel.

-Olyankor puha. Nagyon. És sokkal szebb is. Szép göndör, az nagyon tetszik benne. Nem unalmas.