Detective Love - Larry Stylinson (Befejezett)

5. fejezet

HARRY STYLES

A mai napnak nagyon jónak kéne lennie, de mégsem indul túl fényesen. A telefonom csörgésére kelek, hirtelen azt sem tudom, hol vagyok, majd miközben nyújtózkodva felülök, eszembe jut. Louis tegnap délután csak úgy szó nélkül lelépett, én csináltam magamnak vacsorát, befeküdtem az ágyamba, ami amúgy nagyon kényelmes, elindítottam egy filmet, aminek egyből az elején el is aludtam.

A folyamatosan zenélő készülékért nyúlok, ami a fehér éjjeliszekrényen pihen mellettem. Egy ismeretlen szám hív, ami sosem jelent túl jót. Miután a képernyőre pillantva nyugtázom, hogy nincs olyan korán már, fogadom a hívást.

-Jó reggelt Dr. Styles - szól bele egy idegen férfi hang. -Elnézést a zavarásért, de szükség van a segítségére.

-Mégis mi a gond? - kérdezem rekedtes, reggeli hangon.

-Egy idős hölgy, Tanya Dawson rosszul lett, és az ételszállító hívta az orvost... - mielőtt még folytathatná, közbevágok.

-Ez eddig rendben van, de miért engem hív? Ha nem tudná, én egy törvényszéki patológus vagyok, nem háziorvos, vagy valami ügyeletes aki ilyenekre ráér - válaszolok csöppet ingerülten. Valójában nagyon is ráérek, hiszen az ágyban lustálkodom. Legalabb valami értelmeset is csinálhatnék ma. Kissé mély, reszelős hangja ránt vissza a valóságba.

-Mert a mentőseink nem érnek rá, és maga orvos vagy valami olyasmi, ezért arra kérem menjen a Baker Street 14-re.

A valami olyasmi hallatán a szemöldököm a plafonig szalad. -Kezdjük ott, egyáltalán ki maga? És honnan tudja a számom?

-Rendőr vagyok a coopersale-i őrsön. Még nem találkoztunk, de most szóltak, hogy hívjam fel magát.

-Rendben. Fél óra és ott vagyok - adom be a derekam. Érdekes ez az egész, de nincd sem erőm, sem kedvem ezen agyalni. Bontom a vonalat majd nagy sóhajtozások közepette elindulok. Baker Street? Az nagyon messze van, nekem meg a kocsim Londonban, szóval gyalogolhatok.

Körülbelül fél órával később már ott is vagyom a megadott címen. Kicsit régi, lepukkant ház, de a kertjében rengeteg színes virág pompázik. Belépve az ajtón egyből szembetalálom magam az idős nővel, aki már ott ült a konyhaasztalnál.

-Na végre, hogy itt van! - kapja rám a tekintetét. Hangja kissé számonkérően cseng. Inkább örüljön, hogy eljöttem egyáltalán.

-Elnézést, de én nem ilyen esetekhez vagyok szokva, sőt nem is ez a munkám... Egyébként Dr. Styles vagyok, és akkor azt hiszem most meg fogom vizsgálni - mondom. Idefele jövet beugrottam az orvosi rendelőbe néhány dologért, ami nem hátrány ha nálam van, ha épp megvizsgálni készülök valakit.

-Styles? - kérdez vissza hirtelen, már-már ijedten.

-Igen, Dr. Harry Styles.

-Már sokkal jobban vagyok, mehet is - feleli, azzal felpattan, vagyis csak akart volna, de úgy kell gyors elkapnom, el ne essen.

-Nem, nincs jól, had vizsgáljam meg. Pár perc az egész.

-Kérem hagyjon, küldjön mást vagy nem is tudom, de kérem menjen el! - kiállt fel. Már kissé sápadtnak is tűnik. Fél, csak azt nem értem, hogy miért.

-Asszonyom, kérem. Mondja el mi a baj, nem fogom bántani.

-Biztos? - néz rám félénken, körülbelül másodjára mióta itt vagyok. Ez most viccel? Mi az istenért bántanám?

-Biztos. Kérem, mondja el mi történt. Én csináltam valamit, vagy más a baj?

-Te Harry Styles vagy. A Styles családból - mondja, én pedig felvonom a szemöldököm.