Detective Love - Larry Stylinson (Befejezett)

15. fejezet

LOUIS TOMLINSON

A kocsi felé sétálunk, hogy visszamenjünk az őrse, és ott kihallgathassam Hackbart-ot.

-Mi a gond? - kérdezem, az orrát lógató Harryt.

-Mi? - néz rám meglepettem, úgy tűnik, kirántottam a gondolataiból.

-Csak azt kérdeztem, hogy mi a gond? - ismétlem meg, és kinyitom a kocsiajtót, majd be is szállok, és becsukom magam után.

-Kinevetsz?

Most rajtam a sor, hogy értetlenkedjek. Összeráncolt szemöldökkel bámulok rá, mire csak megrázza a fejét, és beköti magát.

-Miért nevetnélek ki?

-Tök cuki volt az a maci - feleli az ablakon kifele bámulva, én pedig beindítom a motort, és bár nem kellene, de elmosolyodom.

-És ez a baj? - kérdezem, mire rám néz, de nem tudom ilyen gyorsan eltűntetni a vigyorom.

-Nem vicces! - mondja túljátszott szemrehányással. -Amúgy igen, ez a baj. Vagyis nem baj, csak tényleg édes volt az a medve.

-Aha, szóval a medve édes, a gesztus, hogy nyerek neked, meg nem. Értem én.

Harry már megint az ablak felé van fordulva, de hirtelen rám kapja tekintetét. A hangomon nem hallatszódik, de a hatalmas vigyor a képemen elárulja, hogy már pedig csak húzom az agyát.

-Annyira nyuszi vagy.

-Nyuszi? - néz rám, meg nem tudom fogalmazni, hogyan. -Miért lennék az?

-Mert olyan... Áh, mindent túlreagálsz, túlaggódsz, meg ilyenek. Mindig olyan kedves vagy az emberekkel, pedig az összes egy bunkó segg. Csak kicsit lennél lazább, minden jobb lenne. Vagy például, ha el mernéd mondani az embereknek, mi a véleményed. Az tényleg jelentősen megkönnyítené az életed.

-Aha, és ezért nyuszi vagyok? - kérdezi, és kibontja hosszú göndör haját, a hajgumit pedig a csuklójára húzza.

-Igen, nyuszi vagy.

-Te meg fasz - mondja, én pedig csak felvonom a szemöldököm, és ránézek, mikor annál a kicseszett egyetlen piros lámpánál állunk.

-Na, azért a vélemény dolgot nem így gondoltam.

-De eléggé jól fejlődöm, nem?

-Aha, nagyon jó diák vagy - bólogatok komolyan. -Ezért jár is a jutalom.

-Például? - néz rám kíváncsian, mikor a lámpa vált, és elindulunk.

-Mondjuk... Elviszlek sushizni! Persze csak mert te szereted.

-Óh, igen - mondja komolyan, én pedig a feltörni készülő nevetést próbálom visszafojtani. -Véletlenül sem azért, mert mondjuk neked is ízlett.

Csak mosolyogva ingatom a fejem, miközben leparkolok az őrs előtt.

-Figyelj, most tényleg lehet jobb lenne, ha hazamennél. Lehet, hogy még tovább fog tartani, mint a múltkor.

-Hazaviszel? - kérdezi, és előveszi a mobilját, hogy megnézze, hány óra van.

-Nincs rá időm, Harry... - mondom. Csak sóhajt, majd kiszáll az autóból. -Vidd el a kocsit. Majd csörgök, ha végeztem, és gyere értem, jó?

Átnyújtom neki a kulcsot. Elég meglepetten pislog rám, majd miután rámosolygok, és egyet hátra lépek, ő beül az autómba.

A bejáratból nézem, ahogy elhajt vele. A régi Louis... Ami nyilván nem létezik. Vagy talán. Mindegy, szóval régi Louis azt mondaná, ha baja lesz, kicsinállak, de új Louis bízik Harryben, és tudja, úgy sem lesz semmi. Furcsa.