31.

593 43 7
                                    

Keigo Takami

Amikor Miruko el mondta hogy nagyjából mi is történt kicsit tartottam a következményektől de végül semmi olyan nem lett amire számítottam
-Az a férfi soha nem volt normális -sóhajtott a fiú de mintha szemében mást láttam volna, persze amikor észre vette hogy figyelem próbálta takarni tekintetében azt az egy dolgot, de akkor is láttam. Dühös volt?
-Amint alkalmunk lesz meg bánja- kacsintott rám szórakozottan a szőke mire kérdőn néztem rá de ezt el intézte egy "titkos" kijelentéssel így inkább nem kérdeztem.

Nem tudom mi lesz, nem ismerem a következményeket.
Bármikor le bukhatunk, ha akár sejteni is kezdik hogy közvetlen közel állunk két gonosztevővel végünk.
Meg érné ezért?
Miket gondolok...persze hogy meg éri, érte csinálom, vele akarok lenni, újra meg akarom ismerni, nem érdekel hogy mi lett belőle szeretem őt és ez nem változik ha börtönbe zárnak se, bár ez nem valószínű.
Meg kell védenem, meg tudom tenni, ezért dolgoztam. Embereket védek meg, mentek meg, miért pont vele tennék ki vételt?
Folyamatosan egy mondat lebegett a szemem előtt "Őt miért ne menthetném meg?" hülye kérdés volt mert volt rá válasz amit már bárki hozzám vágott volna "Mert gonosztevő, bűnöző, biztos ölt embert és nem is egyet" Jó és? Ezért ne mentsem meg? Csak egy kiss fiú volt és már akkor fontos volt nekem.
Tudom nem kéne hagynom hogy az érzéseim vezessenek de nem tehetek róla, annyival jobb lenne ha normális városiak lennénk akik élik a kiss életüket, de nem nekünk idáig kellett jutnunk.
Nem tudom hogy pontosan meddig bámulhattam a semmibe de mire észbe kaptam már mind engem figyeltek
-Mi van? - kérdeztem meg végül de inkább csak hagyták és tovább beszéltek.

Azt hiszem a szőke próbálta kerülni a munkájukkal kapcsolatos kérdéseket ameddig Mihokot nagyon is érdekelte annak ellenére is hogy többször is oldalba böktem hogy ez nem épen jó téma.
Azt hiszem elég késő volt már amikor végül Mihoko szólalt meg hogy neki holnap reggel dolga van így meg indul és ezzel együtt a másik kettő is indult.
-Szevasz Hawks-köszönt el hangosan az ajtóban a lány majd már el is tűnt.
Toga várakozóan nézett Touyára aki csak görcsösen álldogált egy helyben, a lány sóhajtott egyet és egy feltűnő mozdulattal fordított nekünk hátat és ekkor a fiú közelebb lépett és meg csókolt, alsó ajka ismét meglepetés szerűen érintett meg de mikor már kezdtem volna hozzá szokni el vált tőlem.
A lány mintha érezte volna hogy vége vissza fordult
-Mehetünk? - kérdezte mire a másik csak bólintott és az ajtó felé indult. Némán turt bele dzsekije zsebébe és abból egy kiss vörös tárgyat emelt ki majd amikor észre vettem mi is az hirtelen teljesen le fagytam amit egy kisebb mosollyal nézett majd egyszerűen vissza csúsztatta zsebébe és egy "Jó éjt" után fel vette maszkját és el is hagyta a házat.

Gyorsan ettem valamit aztán egy zuhanyt követően elég korán le is feküdtem mert fáradtnak éreztem magam, de ennek ellenére csak forgolódtam.
Még mindig éreztem ajkaimon az érintését, bőröm csak úgy égett ott ahol ez előtt hozzám ért és minden előzmény nélkül hatolt belém egy érzés amit már biztosan éreztem egyszer, vagy bármikor régen.
Nem tudtam aludni, csak a plafont bámulva gondolkodtam majd már olyan tizenegy óra körül egy elég érdekes érzés kapott el, már rögtön tudtam hogy mi miatt van. Mintha csak valami szárnyamat csikizné vagy akár már simogatná is, jobb érzés volt mintha valami a szárnyaim közt mászna. Tudtam hogy ő az, ő csinálja, biztosan örülhet a fejének.
Arra az egy tollra koncentrálva próbáltam mozgatni ami azt hiszem sikerült is, sajnos amiért ilyen távol volt és csak azaz egy így egyáltalán nem tudtam vele hallgatózni vagy esetleg nagyobb erővel mozgatni csak ha magamhoz hívnám amit persze nem fogok.
Miután meg mozgattam a piszkálás meg szűnt de nem sokkal később újra éreztem.
Lassan simított végig ujjaival rajta újra és újra és egyre többször rázott ki a hideg annak ellenére is hogy a szobában elég meleg volt.
Párnámat magamhoz szorítottam és próbáltam rá koncentrálni mikor végül meg szűnt.
Nem akartam hogy vége legyen hisz egészen talán...kellemes volt és így legalább azt éreztem hogy közel van, ennek ellenére végül csak álomra kényszerítettem magam és nem törődtem semmivel.

Reggel viszonylag korán keltem, vagyis nem keltem hanem inkább keltettek. Már kora reggel halk kopogás hallatszott az egész házban. Mivel halk volt eszembe se volt azt hinni hogy esetleg Miruko az de így is morogva indultam meg az ajtó felé miközben fel húztam magamra egy pólót.
Mikor az ajtó ki nyílt egy igen csak érdekes látvány fogadott.
Két fiú, az egyiket egyből fel ismertem, az a Todoroki fiú volt, a másiknak zöld haja és sokkal barátságosabb arca volt hisz szinte vigyorgott rám.
Mind kettő hátán egy táska volt és e mellett még egyenruhában is voltak amit azonnal fel is ismertem hogy melyik iskolához tartozik. Ezek szint pont most indultak oda.
-Jó reggelt! Bocsi ha esetleg fel keltettünk -mondta a fiú ameddig a másik csak érzelem mentes arccal figyelt engem
-Semmi baj. Miben segíthetek? - kérdeztem mire a fiú kissé bátortalanul a magasabbikra nézett
-Touyáról akarunk beszélni- mondta ki egyszerűen a fiú mire kissé kínosan kezdtem el szorítani az ajtót
-Én se tudok többet mint te- mondtam mire kissé mintha át látna rajtam feljebb emelte tekintetét és szemembe nézett
-Az is pont elég- mondta majd egyszerűen be sétált mellettem utána pedig a zöld hajú is követte
-Todoroki-kun -motyogta a fiúnak aki nem is igazán figyelt rá.
Utánuk indultam és le ültettem őket hogy ha már úgyis valószínűleg hazudni fogok akkor jól tegyem.
-Egyébként-mondtam majd kezem a két vagy inkább az egyik felé emeltem - Hawks - mondtam mivel bár ők tudják hogy ki vagyok nekem fogalmam sincs hogy ki ez a srác vagyis igazából a másiknak se tudom a teljes nevét de ez lényegtelen.
A kisebbik el fogadta kezemet majd halkan szólalt meg
-Midoriya Izuku -mondta a nevét mire csak bólintottam majd el engedtem kezét és a másik felé fordultam
-Miről akartok pontosan hallani? - kérdésemre a fiúnak meg lágyult a tekintete majd csuklóján lévő órára pillantva végül meg szólalt
-Mondj el mindent amit tudsz- csak ennyit mondott és szabad utat engedett nekem hogy egészen sok lényeges dolgot el tudjak hallgatni, bár kicsit lelki furdalásom lesz mert a fiú csak újra látni akarja mint az előtt én is, de én nem engedem neki.
_____________________________________
08.01.

𝓝𝓮𝓶 𝓯𝓮𝓵𝓮𝓳𝓽𝓮𝓴 [𝓓𝓪𝓫𝓲𝓗𝓪𝔀𝓴𝓼] Where stories live. Discover now