𝓝𝓮𝓶 𝓯𝓮𝓵𝓮𝓳𝓽𝓮𝓴 [𝓓𝓪𝓫𝓲𝓗𝓪𝔀𝓴𝓼]

2.

Todoroki Touya
Egy napja

-Egy csalódás ez a gyerek! - kiabált apám tőlem pár méterre. Jelenleg megint én vagyok a téma. Vagyis inkább ő el mondja mekkora csalódás vagyok mi pedig hallgatjuk.

A családban én vagyok az első és egyetlen aki képesség nélkül született. Persze próbálkoztunk, azzal hogy elő jöjjön és az orvos szerint van is erőm de még valamiért nem bújt elő. Már 15 éves vagyok és még mindig nincs, kezdem el fogadni, hogy egy csalódás vagyok.
Húgom Fuyumi jég erővel rendelkezik. Az öcsém Natsuo szintén jég erővel és a másik öcsém, a legfiatalabb Shoto ő volt apám számára a nagy megváltás tűz és jég erő. A fiú még csak 6 éves és mind tudjuk, hogy neki lesz majd a legnehezebb közülünk.

Apám még mindig kiabált ami már talán szokássá vált. Anyám egy helyben ült és bár próbált volna valamennyire segíteni de nem ment neki. Mikor már túl voltunk a "Mit gondolnak majd az emberek" részen apám el hallgatott. Mikor újra meg szólalt hangja nyugodtabb volt de így is elég rosszul éreztem magam.
-Találtam neked egy intézetet- mondta apám mire mind fel kaptuk a fejünket. Szó nélkül bólintottam és a többiek engem kezdtek el nézni.
-Nem küldheted intézetbe- mondta anyám komoly hangon de ez soha nem volt elég ellene
-Azt csinálok vele amit akarok- kiabált apám anyámra
-Ha van erőd ott biztosan ki hozzák belőled-fordult felém apám én pedig csak szó nélkül bólintottam
Shoto csak csendben ült mellettem és értetlen tekintettel nézett ide-oda.
Tudtam, hogy ez lesz a legjobb, ha van képességem akkor neki vagy nekik sem leszek akkora csalódás.
Apa szó nélkül ment ki a helységből gondolom el intézni. Később anya is ki ment ezzel ott hagyva minket a szobában.
-Ügye nem akarsz el menni? - kérdezte Natsuo
-Nincs más választásom- sóhajtottam. Mindenki csendben volt, én azon gondolkodtam, hogy mégis mi ez a hely, ők meg fogalmam sincs. Hirtelen kezdett el mozgolódni mellettem ülő fiú és oldalról magához ölelt. Ez elég átlagos volt nálunk főleg mostanában. Én is át öleltem az engem szorongató fiút és pár másodperc múlva két másik testvérem is csatlakozott az ölelésbe. Meglepően jól esett ez az egész olyan volt mintha nem akarnának el engedni. Talán egy átlagos ember ezt is gondolta volna de én tudtam az igazságot. Ha el tűnök nekik is könnyebb lesz.
Ahogy el engedtek el mentem a szobámba ahol apám kicsit később meg is jelent és el mondott mindent vagyis azt amit tudom kell.
Már holnap reggel indulok és ha majd ő úgy gondolja akkor megyek vissza. Ahogy ki ment rögtön el is kezdtem pakolni. Néha csendben pakoltam össze cuccaimat majd a lehető legkevesebb érzelemmel próbáltam el aludni ami sikerült is.

Reggel nehezen nyitottam ki a szemem és jó sokáig bámultam a szobámat amit ma el hagyok. Nehezen sikerült fel kelnem és át öltöznöm. Az utolsó pár cuccomat be raktam táskába és azt magamhoz kapva vittem ki az ajtón. Még utoljára rá szét néztem és meg jegyeztem minden kiss pontot aztán egyet sóhajtva mentem ki a nappaliba.
Röviden köszöntem el a családomtól, Shoto nem igazán értette mi is történik de próbált értelmes fejet vágni.
Amint el hagytam a házat el kapott a rossz érzés ami mindent magában takart.
Út közben apám folyamatosan bölcsességekkel áldott, meg mint hogy "Ne hozz rám szégyent" "Tedd jóvá, hogy csalódás vagy" Mit kell hallania egy gyereknek ha nem ezt?

Ahogy oda értünk táskámat magamhoz kaptam és úgy sétáltunk be új otthonom ajtaján. Ahogy a portára értünk egy mosolygós nő fogadott minket aki amikor észre vette apámat csodálkozva nézett végig rajta. Végül be engedtek és az irodában meg beszéltük a dolgokat.
-A szobatársad egy egyébként tehetséges de elég problémás diák lesz- mondta az igazgató mire csak bólintottam.
A táskámat le tettem az irodába és majd csak órák után fogok be költözni.
Amikor apám végre el ment még mellém sétált és el mondott egy már sokadszorra halott "Ne hozz rám szégyent" kiss mondatot mire csak bólintottam.

El indultam az órára ahol szerencsére még nem kezdődött el semmi szóval észrevétlenül vegyültem el.
Mikor már az óra el kezdődött és épen valamit magyarázott a tanár egy fiú esett be az ajtón.
A kiss szó cserék által rá jöttem, hogy Keigo a neve. Persze a fiú azonnal mellettem talált helyet és ellentétben a többiekkel neki fel tűnt, hogy új vagyok itt. Sajnos a fejemben járt azaz érv, hogy kicsit se barátkozni vagyok itt szóval nem reagáltam arra mikor hozzám beszélt.

Órák után azonnal az irodába indultam ahol még el kellet intéznem pár dolgot és meg is vizsgáltak az erőm miatt.
Később egy tanár kíséretében indultam el új szobám felé. Egyszer csak meg állt és egy ajtó előtt nagy levegőt vett, ezt persze nem tudtam hova tenni de végül le nyomta a kilincset és beljebb mentünk.
A szoba kupis volt, és ahogy végig vezettem a szobán tekintetem az meg akart az ott lakó fiún.
Ő volt az aki reggel beszélni próbált velem arcán mosoly virított én pedig próbáltam nem ki mutatni az érzéseimet. A tanár egy kiss beszéd után el ment mi pedig be mutatkoztunk egymásnak. Ki pakoltam cuccaim aztán rögtön aludni is készültem. Viszonylag korán sikerült is el aludnom ameddig a mellettem lévő ágyon még forgolódtak.

_____________________________________

04.28.