𝓝𝓮𝓶 𝓯𝓮𝓵𝓮𝓳𝓽𝓮𝓴 [𝓓𝓪𝓫𝓲𝓗𝓪𝔀𝓴𝓼]

1.

Keigo Takami

Reggel szokásos időben keltem, körbe néztem a csendes szobában és a mellettem lévő üres ágyra pillantottam. Már legalább egy éve csak én uralom ezt a szobát. Aki itt volt velem róla ki derült, hogy erőtlen így át helyezték máshova és azóta nem jött senki.
Nagyon sóhajtottam és el indultam készülődni. Szokásos egyenruhát fel is kaptam és szagommal nem foglalkozva kaptam magamhoz táskámat és a folyosóra léptem.

Nyugodtan sétáltam végig a folyosón pedig már az óra biztosan el kezdődött pár perce. Gyakorlattal kezdünk, vagyis inkább tesi vagy a féle. Nem érő fejlesztés csak egyszerű dolgok, futás, szenvedés meg hasonlók.
Mikor be nyitottam az ajtón az öltöző felé mentem és gyorsan át öltöztem. Szaladva vettem az irányt az ajtó felé amin azonnal be is rontottam. Mr.Hane dühösen pillantott rám mint mindig.
-Keigo megint késett- jelentette ki a nyilvánvalót a tanár
-Elnézést csak tudja... - kezdtem el de le intett én pedig gyorsan be álltam a többiek mellé. Jobbamon egy lány állt személy szerint Maya, elég menő bubis ereje van volt, hogy cukinak neveztem és egy buborékot engedett rám ami teljesen el lepett és majdnem meg fulladtam. A másik oldalamon egy ismeretlen fiú állt. Haja piros volt szemei pedig kék színben pompáztak, soha nem láttam még ilyen szép szemeket. Igazából nem az a tipikus "kék szem fan" vagyok de ez gyönyörű. A fiú észre vette, hogy nézem, így ahogy felém fordult rögtön el kaptam a fejem. Arca komoly volt, mikor Mr.Hane félre ment beszélni pár osztálytársunkkal azonnal felé fordultam.
-Szia-köszöntem neki de ő még mindig maga elé bámult komoly arccal
-Szia-mondtam most kicsit hangosabban mire még mindig nem reagálsz
-Figyelj rám- mondtam utasító hangon és semmi nem történt. Amikor meg akartam bökni oldalát, hogy figyeljen rám kezem azonnal el csapta onnan
-Új vagy igaz? - kérdeztem mire csak bólintott, nem sok de legalább reagált.
-Nem fognak ki nyírni ha beszélsz- mondtam kuncogva de még mindig nem figyelt rám. Valamiért tetszett, hogy ignorált, mindenki más leste minden szavam állandóan őt pedig nem érdekli. Én is kiegyenesedve néztem magam elé miközben a tanár még mindig a terem végében beszélt. Ahogy tovább álltunk ott egyszer egy tekintetet éreztem magamon mire rögtön fel kaptam fejem ő persze azonnal vissza fordult és nem nézett vissza.
Ahogy vége lett az óráknak már a teremben pakolásztam cuccaimat. Az új fiú a terem másik végében ült és már ő is pakolászott. Ahogy észre vettem páran felém tartanak és ezt most nem kerülhetem el. A leghihetőbb mosolyomat vettem fel és úgy néztem a most oda érő emberekre. Legalább hatan oda jöttek és érdeklődve nézték, ahogy pakolászok.
-Keigo, hogy mennek az edzések? - kérdezte Manna mosolyogva
-Jól- válaszoltam semleges hangszínen
Nem mentek el, ott álltak és kérdezgettek és kicsit se volt kedves szándékból. Az új fiú már a harmadik kérdésnél ki sétált a teremből nem foglalkozva velem pedig igazán meg menthetett volna. Utálom ezt az egészet. Bár már hozzá szoktam mégis annyira rossz.
-Bocsi de mennem kell, majd holnap- mondtam majd választ nem meg várva mentem ki a teremből.

Lassan ballagtam végig a folyosókon és mikor szobám elé értem kulcsom elő keresve léptem be. Táskámat ágyam elé dobtam és gyorsan át vettem ruháimat valami kevésbé kellemetlenre. Ahogy át öltöztem telefonom elő kaptam és nyomkodni kezdtem. Mások ilyenkor el mennek az aulába vagy valahova el mennek beszélgetni, én társaságba se szívesen vagyok. Persze néha sajnos ki kell mennem, hogy ne legyen teljesen hülye de amúgy nem sokszor megyek ki szívesen. Este már olyan hét óra környékén kopogásra kaptam fel a fejem. Az ágyon fetrengtem és nem volt sok kedvem fel kelni így egy "nyitva" szót kiabáltam ki. Az ajtó lassan nyílt ki és felügyelő tanárom nézett végig a kissé kupis szobán. Kérdőn néztem rá majd mellőle előre lépett az új srác a kezében egy nagy táskát szorongatva. Egy elégedett mosoly húzódott ajkaimra. Ő lesz az új szobatársam.
A fiú kifejezéstelen arccal állt és néha engem néha pedig a szobát nézte. A tanár el mondta, hogy viselkedjünk, és hogy ne legyen az mint múltkor. Persze a fiú nem értette de én csak bólintottam. A tanár el is ment minket egyedül hagyva.
-Keigo Takami - nyújtottam kezet amit nagyon megfontolva fogadott el
-Todoroki Touya-mondta, most elsőnek hallottam a hangját. A név valahonnan ismerős volt de nem ugrott be honnan. A fiú lassan ki is pakolt és később már nyugodtan feküdtünk le aludni. Persze nem beszéltünk nem akartam zaklatni.

______________________________________
0

4.27