𝓝𝓮𝓶 𝓯𝓮𝓵𝓮𝓳𝓽𝓮𝓴 [𝓓𝓪𝓫𝓲𝓗𝓪𝔀𝓴𝓼]

20.

Keigo Takami

Már olyan este tízen egy körül járt az idő én pedig már nagyon fáradt voltam hisz csak nem rég értem haza.
A napokban folyamatosan tárgyalásokra, megbeszélésékre jártam valami "Nagy ügy" miatt, nem szoktam figyelni, ezek mellett még ott vannak az interjúk amiket egyre kevésbé tudok el viselni mert mégis csak hős vagyok és nem valami színészecske.
Többen is kérdeztek Touyáról de senkinek nem beszéltem hisz hagyják már békén ezt a témát, nem tudom el hinni hogy nem hagyják nyugodni, Endeavour is egyre gyakrabban próbált velem beszélni de persze csak az interjúk miatt hogy ne mondjak semmi rá sértőt pedig szívesen tettem volna de nem azért nem tettem mert féltem a következményektől csak nem akartam be sározni Touyát mert az apja biztosan vissza fordította volna.

Találkoztam valami csajjal, ő is hős
állítólag már jó ideje de elégé a homályban maradt eddig.
Egyébként bírom, jó fej és lehet vele beszélni a hős neve Miruko, az igazi neve meg nem érdekel ahogy őt se az enyém és ez jó így.
Ő még egyszer se kérdezett Touyárol ami csak szimpatikusabbá teszi mert nem erőlteti hogy róla beszéljek. Valahogy amint Touya el ment egyre inkább az életem része lett és nem kimondottan jó értelemben mert nagyon hiányzik.
Gyorsan le zuhanyoztam utána már ágyba is kerültem majd el aludtam.

Reggel természetesen nehezen keltem és mivel tudtommal nem volt semmi dolgom jó hosszú szenvedés után őrjáratra indultam, de előtte dobtam egy SMS-t Mirukonak hogy később nem akar e el menni valahova.
Gyorsan fel vettem kabátomat és már indultam is.
Amint el hagytam házam biztonságát egyre több gyerek talált meg.
Mind mosolyogva szaladt oda hozzám és bombáztak jobbnál jobb kérdésekkel amikre mind válaszoltam.
Amint sikerült mindenkinek el tűnnie köreimből egy sikátoros rész felé indultam ami viszonylag már szinte természet ellenesen sötét és komor volt mégis csendes.
Egy ponton az egyik sikátorból egy csuklyás alak lépett ki, csak egyenesen haladtam tovább mint aki észre se vette, sajnos arcát nem láttam mert maszk volt rajta, arca felső részét pedig a csukja takarta.
Gondoltam hogy a kiss rajongómat nem vihetem közönség elég így egyértelműen léptem be egy látszólag üres sikátorba. Az idegen nem jött utánam de nem is haladt el előttem így vagy vissza fordult vagy meg állt a sikátor szélénél.
Egy tekintetet éreztem meg magamon és azonnal utána is kezdtem el kutatni. Amint hátra fordultam szembe kerültem egy alakkal, ez nem az volt mint aki az előbb, nem tudnám el magyarázni honnan tudom de nem csak a ruhájuk de a kisugárzásuk is más volt. Az idegen arcát nem mutatva emelte felém kezét én pedig tétlenül próbáltam közelebb kerülni ha már nem tudtam milyen ereje is van.
-Ki vagy te? - kérdeztem komoly hangon, talán a másik alak akart ide be kergetni?
-Az nem lényeg Hawks-mondta egyszerűen majd ujjait szét tárta és abból lőtt felém valami háló szerű anyagot. Ez egy elég béna erő. Az anyag ragadós volt és folyamatos kétségbe esett kapálózásom miatt csak egyre jobban bele ragadtam, az idegen egyre közelebb került és a csukját is le vette magáról. Szerencsétlenül próbáltam ki szabadulni mikor inkább szárnyakat próbáltam használni, a szárnyam nem mozdult, egyszerűen nem tudtam irányítani, mi a fenét csinált velem? A fények miatt nem annyira láttam de fekete haját és erősen világos zöld szemeit egyből meg jegyeztem.
Másik oldalon hirtelen jelent meg talán teleportálással egy lány sötét kék hajjal és a másikkal ellentétben igen csak nagy mosollyal arcán ameddig a másik csak semleges arccal nézett néha rám néha pedig rá
-Mondtam hogy sikerülni fog Kem- vigyorgott a lány
-Ja - mondta semleges hangon "Kem"?

A fiú már éppen a hálóért nyúlt amikor a sikátor bejárata felől hangos kiabálás és futás hangja keveredett
-KEIGO! - kiabált egy nagyjából ismerős mégis ismeretlen hang mire fejem azonnal a felénk szaladókra kaptam. Keigo? Honnan tudja az igazi nevem?
A két elkapóm értetlenül nézett a két épen most érkezdőre. Egy szőke iskolás lány volt maszkkal az arcán és...az az alak aki engem követett még mindig takarva személyét de ahogy közelebb ért láttam valamit, a szemeit ugyanolyanok mint Touyáé voltak de alatta van valami így mégis más.
Az idegen szinte azonnal felém vette az irányt majd az engem tartó anyagot kezdte el szét szedni. Miért akar ki szedni? Úgy tűnik mint egy gonosztevő, akkor miért akar ki szedni?
-Nem tudod ki szedni- mondta az egyik unott hangon
-Majd azt meg látjuk -mondta a lány majd az irányt a két ott lévő felé vette. Tekintetem a hálót cibáló felé vezettem aki már szinte siránkozva próbált ki szedni.
-HAGYJ BÉKÉN - kiabált nem messze a fiú és egyre több fájdalmas kiáltás és kérlelés hangzott el, de én csak őt néztem, valami meg fogott benne, lehet hogy a szeme vagy az hogy ki akar szedni de nem engedhetem.
-Honnan tudod a nevem? - kérdeztem folyamatosan szemeit bámulva mire csak idegesen kapkodta tekintetét és nem tűnt úgy mint aki válaszolni szeretne.

Tekintetem a kezeire vezettem amik a hálót szorongatták, úgy éreztem magam mint egy madár egy ketrecben. Nem juthatok ki, ő pedig a megmentőm aki próbál ki szedni. Megmentőm? Ez egy idegen, fel teszem hogy bűnöző is miért akarna engem meg menteni?
-Miért segítesz nekem? - kérdeztem még mindig arcát figyelve amin beszédem miatt egyre több ránc jelent meg.
-Meg akarsz ölni? - kérdeztem ismét mire láthatóan csak egyre frusztráltabb lett
-Akkor nem kell ki szedned, ölj meg most és itt - mondtam mire hirtelen el engedte az annyira rángatott tárgyat és tekintetét rám vezette azzal lyukat égetve belém
-Be fognád végre? - kérdezte erélyes hangon majd újra neki látott a hálónak, hangja ismételten nagyon ismerős volt.
A lány véres kezeit törölgetve tért vissza és térdelt le a férfi mellé majd kezeit vállára tette amivel a másik nem törődve próbálkozott tovább
-Dabi, nem tudjuk ki szedni- mondta a lány, Dabi? Ez a neve?
-Kei...Hawks! Csukd be a szemed- megint az igazi nevem akarta mondani? Miért nem mondta ki megint?
-Miért csuknám be a szemem? - kérdeztem mire csak morogva nézett rám, persze azonnal be is csuktam.
Egy kisebb csend után meleget éreztem majd nagyon erős kék fény szűrődött át a sötéten.
Kék fény, meleg, a szemei...
Ez az egész annyira ismerős...
______________________________________
06.14.