4.

838 64 1
                                    

Todoroki Touya

A tervem miszerint nem barátkozom elég gyorsan össze dőlt amint a kiss szárnyas be repült az életembe. Már egy hónapja itt vagyok és a fiú egyre szimpatikusabb. Egyre többet nevetek és bár nehéz be vallani nagy részt miatta van. Amikor az erőm meg jelent nem tudtam jól kezelni és azóta se változott semmi. Már az egyik karom egy része elég csúnyán meg van égve ezért be kötve kell tartanom ami nem segít semmiben.

Reggel ismét korábban keltem mint ő. Jó sok idő el teltével hallottam meg reggeli morgását amire mosoly került arcomra.
-Jó reggelt - köszöntem a plafont bámulva
-Ugyan mi jó benne? - kérdezte rekedt és kómás hangján mire nem tudtam vissza tartani kuncogásomat.
Lassan kelt fel ágyából és egyből a fürdő szoba felé indult. Ahogy jó sok idő elteltével ki lépett én is be mentem és rendbe raktam magam.
El indultunk az órára és a terembe érve le is dobtam magam a helyemre, szárnyas pedig előttem helyezte magát kényelembe. Ahogy észre vették egyből le is rohanták a "bábuk" egyik nevét se tudom csak annyit, hogy a szándékukban annyi kedvesség van mint apámban. A fiú érzelem mentes arccal hallgatta, ahogy az egyik csaj magyaráz neki valamit.

A könyvem elő véve próbáltam nem figyelni az előttem beszélgetőkre ami nem annyira akart sikerülni. Ahogy tekintetem el vált a könyvtől és fel néztem a fiúra az egyik "bábu" épen erősen flörtöl vele. Mármint szinte lyukat égetett belé annyira próbálkozott a csaj, Takami pedig unott arccal nem is figyelt rá.
Amikor már a lány kedves barátom karját simogatta valami meg mozdult bennem. Soha nem kedveltem az ilyen embereket, felszínesek és állandóan hazudnak, de ez most más volt.
-El vennéd a kezed? - kérdezte Takami a lányt aki nevetve vette el onnan karját de tovább beszélt. Nem tudtam, hogy a fiúnak le esett e szándéka mert elég béna volt a lányokkal való bármiben. Az előbb érzett kiss érzés nem múlt el és úgy éreztem ha tovább nézek így a lányra az akár fel is robbanhat. Nem tudtam hova tenni hirtelen érzéseimet és a kiss hang a fejemben nem volt képes semmi jót mondani a lányról akit egyre jobban gyűlöltem pedig semmit rosszat nem tett.
Már nagyon kevés választott el attól, hogy azonnal arrébb lökjem a lányt mikor a fiú beszédbe kezdett
-Mihiko be fognád? - modult fel a fiú mire a lány nem tudta hova nézzen és én is hasonlóan tettem
-M-Mi? - kérdezte a lány zavartan
-Csak kérlek fogd be- mondta már kicsit nyugodtabban a lány szemeibe nézve. A lány ott állt egy kicsit aztán el sétált. A fiú azonnal hátra fordult és így találkozott döbbent arcommal amire fel kuncogott
-Mi az? - kérdezte nevetve
-Nem gondoltam, hogy ilyen leszel vele- mondtam miközben arcommal próbáltam rendezni
-Már egy ideje idegesít és örüljön, hogy eddig ki bírtam a nyomulását- forgatta szemeit és el húzta előlem a könyvet, hogy át tudja vizsgálni mit is olvastam
-Azt hittem élvezed, hogy nyomul- motyogtam magam elé de hallotta és jól látható mosoly húzódott ajkaira
-Nem látok benne fantáziát- mondta a könyvet nézegetve
-Hogy érted? - kérdeztem vissza szemeimmel a lányt keresve aki zavartan beszélgetett barátival
-Jól néz ki gondolom, de ahogy mondani szoktad "bábu" és nem kell, hogy egy ilyen is legyen a közelembe- mondta majd össze csukta a könyvet és vissza helyezte elém
-Hm- gondolkodtam el - Mit értesz közel alatt?
-Igazából náluk bármi túl közel van - nevette el magát keserűen majd előre fordult és a tanár be is jött.

Egész nap ezen gondolkodtam. Mi volt az az érzés? Engem már közel engedett? Én már közel engedtem? Barátnak tartom őt és szerintem ő is engem. Ő az első igazi barátom ami valljuk be elég furcsa.

Ahogy vége lett az óráknak egyből a szobánk felé indultunk, át öltöztem és tanulásba is kezdtem vele együtt.
Lassan fel adta a harcot és a telefonját kezdte el nyomkodni amit egy szemforgatással díjaztam is.
A telefon hirtelen szólalt fel "All Might és Endeavor közösen harcoltak" csak ennyit hallottam mert a fiú azonnal lejjebb vette a hangot, hogy ne zavarjon. Endeavor... A név ami miatt mindig ki ráz a hideg. Az emberek azt a hőst látják de én csak az apámat aki soha nem volt képes apa ként viselkedni. A fiú mosolyogva nézte végig a kiss videót, szemei csillogtak.
-All Might rajongó vagy? - kérdeztem egy fél mosollyal arcomon. A fiú fel nézett rám és hasonló mosoly terült el arcán
-Igazából Endeavor- mondta mosolyogva majd vissza nézett a képernyőre. Szavai fájtak. Ugyan miért rajongana bárki is érte? Azt hittem ő be lát a függöny mögé de tévedtem.

Arcom akaratlanul vált komorrá és úgy néztem vissza a füzetem felé. Akármennyire akartam koncentrálni az ott le írtakra nem sikerült. Csak apám járt a fejemben. Az ahogy azt mondja "Csalódás vagy" egyetlen barátom pedig rajong érte. Még csak nem is rombolhatom le a róla alkotott képet hiszen az nem lenne szép részemről. Jobb ha boldog és tudatlan, mint hogy csalódott legyen. De egyszer úgyis rá fog kérdezni, hogy mi van a családommal. Azt tudom, hogy ő árva hiszen sokat hallottam a "tehetséges árváról aki előtt nagy jövő áll" mégse kerestem hanem ő talált meg engem vagyis inkább egymást találtuk meg. A család nevem miatt bármikor rá jöhet, hogy kinek a rokona vagyok eddig is csodáltam, hogy nem jött rá. Talán el kéne neki mondanom de nem akarom, hogy tudjon róla.
Kiss idő múlva le tette a telefont és ő is vissza tért a tanuláshoz bár nem igazán tetszett neki.

____________________________________

05.02.

𝓝𝓮𝓶 𝓯𝓮𝓵𝓮𝓳𝓽𝓮𝓴 [𝓓𝓪𝓫𝓲𝓗𝓪𝔀𝓴𝓼] Where stories live. Discover now