𝓝𝓮𝓶 𝓯𝓮𝓵𝓮𝓳𝓽𝓮𝓴 [𝓓𝓪𝓫𝓲𝓗𝓪𝔀𝓴𝓼]

25.

Keigo Takami

Az ajtó ki nyílt és a már látott lány állt előttünk kérdő tekintettel.
-Gondolom nem ő az- súgta nekem Miruko mire bólintottam
-Miben segíthetek? - kérdezte a lány meglepően nagy mosollyal arcán miközben engem méregetett.
-D-Dabi itt van? - emlékeztem vissza a fiúra akit a lány így szólított akinek a név hallatán csak nagyobb lett mosolya majd az ajtóból félre állva jelezte hogy menjünk be amit bár vacillálva de meg is tettünk.
-Ki ez a csaj? - súgta a kérdést felém a lány mire meg ráztam fejem mivel én magam se tudtam ki ez.
-Igaz is- ütötte meg fejét a lány majd kezét felénk nyújtotta-Toga - mondta nevét amiben nem tudtam kételkedni mert nem olyannak tűnik aki ilyenben hazudna
-Hawks-mondtam ki nevem amikor kezünk össze ért mire a lány csak mosolyogva bólintott majd kezét barátnőmnek nyújtotta
-Miruko- mondta a lány nevét amire hasonlóan reagált.
-Szóval Dabi érdekelne- tette kezeit maga mögé a lány még mindig mosolyogva mire bólintottam, a mellettem álló lány csak feszülten figyelte a másikat ami mindkettőnknek fel tűnt
-Ő hol van? - kérdeztem mire a lány telefonját ki vette zsebéből majd úgy nézett vissza rám
-Nem itt-mondta egyszerűen
-De várj, ő nem itt lakik? - kérdezte a lány mellettem mire a másik csak meg rázta fejét
-De hát látta...-kezdtem volna el mondandómat mikor közbe vágott a lány
-Tudtam hogy követsz - nézett szemeimbe a lány, értetlenségemen fel kuncogott majd egy gyermeket meg szégyenítve kezdett el ugrándozni, bár a furcsa öltözet miatt amúgy se nézném túl idősnek

-Ne gyerekeskedj már- kezdett el ki jönni sodrából barátnőm akit próbáltam le nyugtatni ami nem igazán sikerült
-Miruko- szóltam végül rá mire kérdőn nézett felém
-Nem ezért jöttünk! Te is tudod, akkor mi a francért vagy ilyen nyugodt? Nincs itt a srác akit keresünk de te nyugodt vagy...- csitítottam el a lányt aki egyre csak dühösebb volt amit a másik tekintetével végig kísért
-Tényleg nem ezért jöttünk de ő tudja hogy hol van -mondtam majd a lányra pillantottam aki meg is állt eddigi ugrándozásával
-Miért akarjátok ennyire meg találni? - kérdezte mire zavartan néztünk össze a lánnyal
-Mond meg te- mondtam semleges hangon mire a lány fel kapta fejét -Szerinted miért akarom meg találni?!-emeltem fel hangom majd csak akkor vettem észre magam amikor Miruko vállamra tette kezét
-Nem tudom mire gondoltok, de nem fogjátok meg találni- mondta a lány mikor telefonja meg szólalt ő pedig azonnal utána nyúlt.
-Mond-szólt a telefonba
-...
-Megyek - mondta majd ki nyomta a telefont és úgy pillantott vissza ránk.
-Mennem kell - próbált ki tessékelni minket amit persze nem engedtem neki
-Toga-fogtam meg csuklóját- Kérlek , mond el az igazat-kezdtem el kérlelni mire a lány el pillanatra meg enyhült de csak meg rázta fejét
-Sajnálom, nem lehet- mondta ki majd mikor el engedtem csuklóját tovább akart menni de Miruko előtte termett ezzel meg akadályozva hogy ott tudjon minket hagyni
-Szerinted ez nem szemétség? - kérdezte a lány teljesen komoly hangon ami tőle igen szokatlan volt- Mond el hogy hol találjuk- utasította a lányt mire a lány arca talán szomorúvá vált amit nem tudtam hova tenni
-Szívesen segítenék, nem is tudjátok mennyire de nem lehet, meg ígértem neki- nézett szemeimbe
- Ő az igaz? - tettem fel az egyetlen lényeges kérdést miközben nem túl férfiasan már könnyeimmel küzdöttem. A lány nem válaszolt csak engem nézett szomorú tekintettel
-Ezt vehetem annak hogy ő az? - kérdeztem mire a lány még mindig nem reagált, ő az valóban ő az, de nem hihetek egy idegennek csak így szóval még mindig nem 100% de már reménykedhetek, igaz?
-Sajnálom-suttogta a lány majd el hagyta a lakást ami egyébként az övé volt, ezek szerint legalábbis.
-Most mi lesz? - kérdezte a lány
-Nem tudom-adtam választ majd le ültem a küszöbre ahova a lány is követett
-Nem adhatjuk fel ha erre gondolsz- pöckölt fejen a lány mire fájdalmasan fel morogtam
-Mert mégis mit tudunk még csinálni? Nem akarja hogy meg találjuk- motyogtam el végét
-Ne legyél már ilyen - nyavalygott a lány-Menjünk vissza a Todoroki családhoz, vagy várjuk meg még a csaj vissza ér és kínozzuk meg - remélem ezt csak viccből mondta- keresünk olyanokat akik ismerik, nem adjuk fel- nevette el magát arcomra nézve miközben én padlót figyeltem - Vagy kövessük a lányt még el tudjuk érni! - adta az első tényleg jó ötletet ami talán sikerülne is, már kezdett volna el ismét gondolkodni új ötlet reményében mikor inkább le intéztem
-Kövessük -mondtam mire bólintott.

Gyorsan szaladtunk le a lépcsőkön persze közben majdnem neki mentünk pár igen furcsa szerzetnek akik biztosan nem a be vásárlásra indultak de ezzel nem foglalkozva próbáltunk ki jutni az utcára ami sikerült is.
Amint ki értünk a lány sehol nem volt de barátosném azonnal felém fordult és megoldás után kezdett el tanakodni
-Te szállj fel és próbáld meg keresni én pedig próbálom tartani a lépést- mondta a tervet
-Nem lenne könnyebb ha veled repülök? - kérdeztem mire szemöldökét fel emelte és így próbálta tudatni velem hogy ennél hülyébb ötletem régen volt már, így inkább csak bólintottam és azonnal fel is szálltam.
Szememmel alaposan körbe vezettem majd meg is találtam egy jó négy utcányira a lányt aki telefonját nyomkodva sétálgatott.
Le néztem és jeleztem a lánynak hogy most indultunk és meg is indultam a lány pedig utánam ugrándozva próbálta tartani a lépést ami nem volt nehéz mert én magam se akartam fel tűnni a másiknak aki az említettek szerint már egyszer észre vette hogy a nyomában vagyok.
Ahogy néztem nem sejti hogy követtem és nyugodtan sétálgatott végül el értünk egy sikátorhoz ahol hirtelen el is tűnt.
Vártam egy kicsit majd amint le elreszkettem keresni kezdtem hogy a lány pontosan hova is lett, persze Miruko kicsivel utánam ide ért és mikor el magyaráztam a dolgot segített keresni.
______________________________________
07.06.