Holtomiglan, holdtodiglan -Pierre Gasly Fanfiction-BEFEJEZETT-

21.

Törődés

(főnév)

Komoly odafigyelés; tekintet, figyelem vagy törődés, amit valaki kimutat valaki vagy valami iránt.

Pierre

Reggel az ébresztőm előtt ébredtem, tegnap este nem jól húztam be a függönyöket, és egy fénynyaláb átszökött a sötétkék anyag rései között, hogy engem bosszantva egyenesen az arcomat világítsa meg. Nagy sóhajjal fordultam át a másik oldalamra, kezemet kinyújtottam, Daisy után próbáltam „tapogatózni" de sajnos, a lánynak hűlt helye volt.

A hátamra fordultam, majd lassan kinyitottam a szemeimet. Hihetetlen volt, hogy tényleg meg tudtuk beszélni a dolgokat. Azt hittem azzal a csókkal mindent elrontottam, de végül mégsem így lett. Ezért pedig végtelenül hálás voltam. Nehéz volt vele „haragban" lennem. Tekintve, hogy szinte csak Ő volt, akivel mindennap beszéltem...mármint élőben. Furcsa volt, hogy egy viszonylag idegen emberrel osztom meg a házam, a gondolataimat, problémáimat és igazából az örömömet is. Mégis helyesnek éreztem. Egy pillanatra sem gondoltam úgy, hogy távolságot kellene vele tartanom. Még akkor sem, ha ez megbonyolítja a helyzetünket.

Mivel nagyon jó illatok szöktek be a szobába, így lerúgtam magamról a paplanomat és egyenesen a konyhába sétáltam. Daisy valóban a konyhában tevékenykedett.

- Jó reggelt – köszöntem egy hatalmas mosolyt varázsolva az arcomra, leültem az asztalhoz. A lány hátrafordult egy pillanatra, küldött felém egy biztató mosolyt, majd a serpenyőből, egy tányérra csúsztatott némi rántottát.

További hálás pillantásokat küldtem felé, amikor elém is letett egy tányért, rajta egy avokádós pirítóssal, némi rántottával és sok-sok zöldséggel. Magának is hozott egy ugyanilyen tányért majd mindketten enni kezdtünk.

- Nagyon szótlan vagy – néztem fel a tányéromból. Nem kell komoly megfigyelőnek lennem ahhoz, hogy lássam valami már nincs rendben. Daisy szeretett csicseregni, én pedig szinte ittam a szavait. Ma viszont a megszokottnál sokkal csendesebb.

- Csak fáradt vagyok – sóhajtott fel, végre a szemeimbe nézett mosolyogva, majd megvonta vállait – egy halom beadandó vár rám, úgyhogy ma magadra maradsz!

Játékosan lebiggyesztettem ajkaimat.

- Ez szomorú – ismertem el – ugyanis nekem is van ma egy skype konferenciám, de mit szólnál hozzá, ha este sétálnánk egyet? Imádom, hogy egyre jobb idő van!

- Legyen -bólintott beleegyezően – de ha már időnél járunk, lehet már tudni, hogy mikor indul a szezon?

- Máris megszabadulnál tőlem? – Vontam fel a szemöldökömet, majd kicsit elnyúltam a székben.

- Inkább csak szeretném élőben látni az akciót – ismerte el, és mintha egy pillanatra el is pirult volna. Nem tehetek róla, egyszerűen elnevettem magam arckifejezését látva.

- Arra is sor fog kerülni, bár nem tudom milyen szabályozásaink lesznek...remélem legalább egy futamon ott lehetsz, például Monza elég király lenne...

- Olaszországban elég rossz a helyzet – húzta el szomorúan az ajkait – szerinted van esély egy hazai futamra?

- Esély az mindig van – mosolyodtam el bíztatóan- szóval álljunk pozitívan a dolgokhoz!