6.

1.9K 92 5
                                    

Kezdet

(főnév)

Első mozzanat; egy cselekvés, tevékenység, folyamat megindítása vagy megindulása.



Pierre

Idegesen dobáltam össze a cuccaimat. Dühös voltam. Legfőképpen magamra, másrészt pedig a megegyezés körülményeire. Soha nem kellett volna belemennem, hogy ezt megtegyék szegény lánnyal. Alig ismerem, nem sokat osztott meg magáról, de az bárki számára egyértelmű, hogy nem lehetett könnyű dolog a gyermekvédelem kötelékében eltöltött gyermekkor. Erre jövök én és csak még rosszabb lesz minden. Ha egy egyszerű sráccal találkozik, akkor az egész nem tart tovább egy napnál.

Erre jövök én és mindent hazavágok.

Nagyot sóhajtva nyúltam el az ágyon és káromkodtam egy sort.

Bára az egész helyzet rendkívül elfuserált volt, alig vártam, hogy végre újra otthon legyek. Ha lehet, akkor még többet ártottam magamnak ezzel az úttal, mint használtam. Már előre látom a pletykára és összeesküvésekre éhes riporterek kérdéseit. Tavaly darabokra cincáltak, nem volt a legkellemesebb érzés. Pont ezért határoztam el, hogy nem hagyom, hogy bántsák a lányt. Nem fogom tovább tetőzni a problémáit, mindent meg fogok tenni, hogy ha kell az egész rajtam csattanjon.

Ezekkel a gondolatokkal léptem ki a szobám ajtaján, magam után húztam a bőröndömet. A többiek már az előtérben vártak rám. Daisy már a repülőtéren vár minket. Nem lehetett könnyű ilyen rövid idő alatt mindent elintéznie és becsomagolnia. Bele sem merek gondolni, hogy mit érez most.

Szótlanul ültem be az autóba, és egész úton úgy is maradtam volna, ha nem bámul folyamatosan a velem szemben ülő ügyvédnő.

- Valami probléma van? – Vontam fel szemöldökömet, amikor végre meguntam kíváncsi tekinteteit.

- Kicsit azért hálásabb is lehetnél, amiért kihúztunk a bajból– nézett szemeimbe. Majd egy nagy levegővel tovább folytatta – tudod igazán nem értem miért ragaszkodnak hozzád annyira. Főleg a tavalyi teljesítményed után, most pedig itt van ez a kis botlás is. Ezt mivel magyarázod ki?

Összepréseltem ajkaimat. Komoly erőfeszítésembe tellett, hogy ne vágjak neki vissza. Helyette inkább fejemet elfordítottam és az út további részében kifelé bámultam az ablakon.

A város fényei elképesztőek voltak. A rengeteg ember és a hatalmas épületek láttán pedig még nyomorultabbnak és jelentéktelenebbnek éreztem magam. Sokáig azonban nem mehet tovább ez az önmarcangolás.

Egyrész azért, mert újra emlékeztetnem kell önmagam, az ígéretemre. Meg kell erősítenem magam, állnom kell a sarat. A médiával és mindenkivel szemben. A magam és Daisy érdekében. Kizárt, hogy 2020 nem vár minket némi jóval is.

Másrészt pedig időközben megérkeztünk a repülőtérre.

- Te jó ég – nyíltak el egymástól ajkaim amikor megpillantottam a rengeteg fotóst. A futamokon is mindig nagy volt a felhajtás, de ez mindenen túlment.

- Gyorsan és határozottan – kaptam az utasítást- nem állunk meg és egyetlen kérdésre sem válaszolunk.

Bólintottam és mindent úgy csináltam ahogy kérték.

Azt nem mondanám, hogy úgy vágtunk át a tömegen, mint kés a vajon, de azért elég hamar túl voltunk rajtuk, ahogy a többi formalitással is. Végtelen megkönnyebbülés futott végig rajtam amikor végre a váróban ültünk. Már azon kezdtem el aggódni, hogy Daisy mégis meggondolta magát, de nem sokáig kellett aggódnom.

Holtomiglan, holdtodiglan -Pierre Gasly Fanfiction-BEFEJEZETT-Nơi câu chuyện tồn tại. Hãy khám phá bây giờ