Holtomiglan, holdtodiglan -Pierre Gasly Fanfiction-BEFEJEZETT-

2.

Következmény

(főnév)

Rossz hatású eredmény; egy személy, változás által kiváltott, egy másik személyre nézve kellemetlen hatás, okozat.

Pierre

Borzalmas év áll mögöttem. Voltam elemi mámort okozó magasságokban, és megjártam a pokol legmélyebb bugyrait is. Az egész egy hullámvasútra hasonlított, ahogy közeledtek december utolsó napjai csak arra vágytam, hogy a következő évben minden simán menjen. Erre mi történik?

Részegen megnősülök, méghozzá borzasztó klisés módon Vegasban.

Ha majd egyszer idős koromban felhozom ezt a történetet, szeretném azt mondani az unokáimnak, hogy egy pillanatra sem estem pánikba, de akkor komoly hazugságokba keverném magam. Ugyanis közel álltam egy infarktushoz, ahogy az ujjainkon lévő gyűrűt néztem. Hosszú másodpercek teltek el, mire eljutott az agyamig, hogy mi is történt. Próbáltam azonnal összerakni a hajnalban történteket, de a lány nevére sem emlékeztem. Vajon bunkó lennék, ha újra megkérdezném?

Az ég szerelmére Pierre, miért lenne az? Elvégre a feleséged.

A gondolattól felfordult a gyomrom és kezemet a számra tapasztva pattantam fel, hogy egyenesen a fürdőszobába rohanjak. A wc felett görnyedve kiadtam mindent magamból, amit a tegnap este folyamán ettem vagy ittam. Kissé szédülve támolyogtam a mosdókagylóhoz, ittam egy pohár vizet. Tekintetem az oldalamra siklott, félrenyeltem. A jobb oldalamat, egy apró, fekete százszorszép virág tetkó díszitette. A látványra beugrott a lány neve.

Daisy.

- Neked is van tetkód? – Indultam vissza a szobába. Daisy az ágy szélén ült, arcát kezeibe temette. Úgy tűnt, Ő sincs igazán jól. Kérdésemre lassan bólintott, majd felnézett rám. Könnyes volt a szeme, így pedig mintha még kékebbek lettek volna. Gyönyörű volt. Legalább az megvan, hogy miért hoztam fel magamhoz.

Felhúzta a felsőjének az ujját, a látványra pedig elvigyorodtam. Az én számom volt rajta, plusz egy versenyautó vonalai. Úgy látom mindketten nagyon kreatívak voltunk tegnap. Leültem mellé, kezemet hátára csúsztattam, mire fejét zokogva vállamra hajtotta.

- Hé – toltam el egy kicsit magamtól – nem lesz semmi baj! Szépen elintézzük az érvénytelenítést és mintha meg sem történt volna! Senkinek nem kell tudnia róla!

Alig mondtam ki a szavakat, amikor egy rendkívül félelmetes gondolat kúszott fejembe. Mi van ha már most tudnak róla az emberek?

Sietve felálltam a még mindig zokogó lány mellől, idegesen kezdtem el kutatni a telefonom után. Hosszú és idegőrlő percekbe tellett, mire előhalásztam a párnám alól. Remegő ujjakkal nyitottam fel.

- Oh az ég szerelmére! – Emeltem kezemet szám elé és nem bírtam megállni, hogy ne kezdjek el franciául káromkodni. Nem tudtam abbahagyni. Fel-alá járkáltam a szobába miközben hangosan kiabáltam, továbbra is anyanyelvemen.

Huszonhat nem fogadott hívásom volt. Az üzenetek száma legalább a duplája. Instagramon is ott volt. Mindenhol. Megnyitottam a profilomat. Az első képen az összekulcsolt ujjaink voltak, rajtuk a gyűrűkkel. Természetesen rendes ember módjára, megjelöltem rajta a lányt is. A kép címének pedig „ Ifjú házasok" címet sikerült összehoznunk. Több millióan kedvelték, és még ennél is többen osztották meg a posztot.