Holtomiglan, holdtodiglan -Pierre Gasly Fanfiction-BEFEJEZETT-

4.

Magyarázat

(főnév)

Indokként felhozott állítás, amely észszerű okot mond egy kialakult helyzetre, bekövetkezett változásra.

Daisy

Figyeltem, ahogy a fiú ráérősen készülődik, egészen addig a pontig amíg meg nem villantotta kidolgozott felsőtestét. Jobbnak láttam elfordulni. Pierre szemeit forgatva lépett mellém.

- Szerintem ezen már túl vagyunk – nézett rám – valószínűleg mindent láttál már...

- Ezt nem tudhatjuk – ráztam meg a fejem, pedig valószínűleg nagyon is igaza volt. Mindazonáltal szerettem volna azt hinni, hogy van még esélyünk arra, hogy tényleg csak egy ékszerüzletet raboltunk ki. Pont ezért nem tarottam jó ötletnek azt, amire most készültünk. Annak ellenére, hogy a fiút arra kérték, hogy maradjunk egy helyben, kitalálta, hogy ma magára ölti Sherlock Holmes szerepét, ugyanis nyomozni akart.

Csak azért mentem vele, mert kizártnak tartottam, hogy a fiktív londoni nyomozó szerepébe bújt, francia autóversenyző baguette, egyedül fel tudja göngyölíteni az ügyünket. Ide sokkal komolyabb és határozottabb fellépésű szakemberekre van szükség. Az egyedüli mázlija az, hogy a CSI összes részét láttam, Horatio Caine pedig csak jelenthet nekem.

Így indultunk tehát útnak. Körülbelül egy fél napunk volt arra, hogy utánajárjunk hogyan sikerült az emlékezetkiesés szintjére innunk magunkat, tetkót varratnunk magunkra és összeházasodni. Nyilván ez érdekelt a legjobban. Megegyeztünk, hogy a szálloda szórakozóhelyén kezdjünk. A pult mögött álló kiszolgáló azonban nem sok mindenben tudott segíteni. Arra ugyanis még mindketten emlékeztünk, hogy rengetegen buliztak itt aznap este. Nem kárhoztattam szegény pultost. Ugyanakkor elgondolkodtam, hogy vajon hány ilyen esettel találkozik egy évben?

A recepció volt a következő állomás. Ott sem lettünk sokkal okosabbak. Láttam Pierre arcán a csalódottságot, így nekem kellett felszívnom magam. A portás már sokkal segítőkészebb volt. Szerencsénkre egész komoly rajongója volt Pierre sportjának és egy közös képért cserébe hajlandó volt elárulni, hogy a szállodából taxival mentünk tovább. Sőt, még a cég nevét is megadta.

A központjukat nehezebb volt megtalálni, mint hittük. A parkolóban, még mielőtt kiszállhattunk volna az autóból, a mellettem ülő fiú felé fordultam.

- Szerintem itt kellene maradnod – pillantottam rá és kikapcsoltam az övemet. Pierre kérdőn felvonta szemöldökét, mire felsóhajtottam.

- Ha valóban annyira híres vagy, mint mondod akkor...

- Mint mondom? – Vágott közbe fintorogva – nem néztél utánam?

Most rajtam volt a sor, hogy a lehető leghülyébb fejet vágjam rá.

- Kicsivel voltak fontosabb dolgaim is – ingattam meg a fejem – nem tudom rémlik-e de összeházasodtunk! És ez valahogy jobban érdekelt. Szóval nem, nincs a neved a keresési előzményeim között!

Még mielőtt válaszolhatott volna kipattantam a drága autójából ügyelve rá, hogy hangosan becsapjam magam után az ajtót és bevágtattattam a taxiközpontba.

Szeretném azt mondani, hogy különböző, - a filmekből már jól ismert – nyomozói technikákat vagy a nem létező színészi tehetségemet, esetleg női praktikákat kellett bedobnom ahhoz, hogy válaszokat kapjak, de akkor hazudnék. A bejárattal szemben ült egy férfi, mögötte a falon pedig kismillió kép. Egyből kiszúrtam magunkat, amelyek a legújabbak lehetnek. Egy pillanatra lefagytam, még ajkaim is elnyíltak egymástól meglepettségemben.