Egyetlen szabály van Nicholas Collins életében:
Semmiféle párkapcsolat vagy elköteleződés, csak alkalmi szex.
Nicholas Collins élete gyökeresen megváltozik egy szakítás után, miután felesége kellemetlen vizsgálatra küldi férjét. A felesége szerint...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Késő este az ágyban feküdtem, a kezemet a tarkóm alá helyeztem, miközben Jennával video chaten beszéltünk. Azt hiszem, hogy a konyhában volt, mert a videóban megtámasztotta a telefonját a pulton és gabonapelyhet evett. Nem tudtam figyelmen kívül hagyni azt, hogy egy vékony csipkés trikó volt rajta, ezért ravasz vigyorra húztam az ajkam. - Ne nézd a cicim! - jobban magára húzta a selyem darabot, miközben másik kezemmel nevetve végig szántottam az arcomon, majd a párnába nyomtam az arcomat.
- Eszembe sem jutott - hazudtam, miközben tovább evett. Felsóhajtottam, mert hiába volt légkondi a lakásban, olyan meleg volt, hogy egy szál alsónadrágban sem tudtam megmaradni. - Szeretnélek elvinni vacsorázni - húztam össze a szemem, miközben a lámpa halvány fénye megvilágította az arcát. Jenna bólogatva jelezte, hogy tetszik neki az ötlet, közben kíváncsian fürkésztem, hogy gyakran pillant a lépcső felé. - Baj van?
- Dehogyis, csak Liamet hallgatom - suttogta, majd megfogta a telefont és maga elé helyezte, ezért teljesen láthattam a gyönyörű arcát. Furcsa volt vele videó chaten beszélni, de elvarázsolt a hangja és a természetes szépsége. Tegnap este nehéz volt lelépni az emberek elől, emlékszek, hogy az egyik autó mögé bújtunk, hogy észrevétlenül tudjuk megközelíteni az autómat. Azóta friss képeinkkel van tele az internet. Érdekes pletykák és "Hollywood legszebb álompárja" című cikkek özönlenek a neten. Én mindent elolvastam. Rosszat nem írnak benne, viszont utálom, hogy a régi "kapcsolataimat" is szóba hozzák a cikkekben, ezzel pedig kifejezetten felbosszantanak, de a lényeg, hogy az emberek imádnak minket. Nem tudom, hogy mikor alakult ki a kapcsolatom Jennával. Azt hiszem, hogy a vonzódásból és a vágyból szerelem lett. Annyit tudok, hogy nő iránt még nem éreztem ilyen tiszta, őszinte szerelmet, mint Jenna iránt. Ő különleges, ez pedig megfogott. Szerelmes lettem.
- Minden rendben Liammel? - tartottam magam előtt a telefont, miközben Jenna felsóhajtott. - Ez nem volt biztató - ráncoltam a szemöldökömet, miközben felállt és a háttérben láttam, hogy a kanapéhoz sétál. A telefont maga elé helyezte, majd megrázta a fejét és halkan folytatta.
- Az a helyzet, hogy most kezdem igazán azt érezni, hogy nincsen...apukája - Jenna lesütötte a szemét, miközben az oldalamra feküdtem, a telefont pedig tovább tartottam, hogy látható legyek. - Azt hittem, hogy könnyebb lesz vele, hogy néhány szituációt jobban tudok kezelni - felvontam a szemöldökömet, majd elmosolyodtam.ű
- Nem nehéz elmondani neki, hogy mire használja azt, ami a lába között van - majdnem elnevettem magam, de Jenna kedvéért, végig komoly voltam. - Mármint úgy értem, hogy te vagy az édesanyja, ez miatt mindenről beszélned kell majd neki!
- Tudom, de nem könnyű, Nicholas! - rázta meg a fejét, majd a felhúzott térdére támasztotta az állát. - Mindegy - suttogta. - Szóval... - köszörülte meg a torkát.
- Szóval? - úgy döntöttem, hogy a szabad kezemmel leveszem az alsónadrágot, mert ebben a melegben feleslegesnek éreztem, ezért miközben Jenna engem figyelt, addig gyorsan lehúztam magamról, majd ledobtam az ágyról. Szívesen lennék rosszfiú és többet is megmutatnék magamból, de a helyzet az, hogy...életemben most először akarok mindent jól csinálni. - Miről szeretnél beszélni?
- Kettőnkről - suttogta őzike tekintettel. Őszinte mosolyra húztam az ajkam, miközben a fejem alá gyűrtem a bordó párnát, hogy kényelmesebb legyen.
- Én is akartam beszélni kettőnkről - mondtam őszintén, majd hátra túrtam a hajam.
- Ennyire meleg van? - ekkor vigyorogva egy hirtelen ötlettől vezérelve magam elé helyeztem a telefont úgy, hogy a derekamig látszódjak, de az is egyértelmű legyen, hogy nincsen rajtam alsónadrág. Jenna nagyokat pislogott, majd szájára tapasztotta a kezét és feltette a mutatóujját. - Most készítek erről egy screent és beteszem háttérképnek! Nicholas Collins meztelen! - annyira elpirult, hogy magam is elpirultam. A lámpa fénye világította meg az arcomat és a felsőtestemet, ezért jenna élvezhette a látványt.
- Ha mellettem lennél, akkor közelebbről is élvezhetnéd ezt a felsőtestet - helyeztem tenyerem a hasamra.
- Tény, hogy kevés pasinak van ilyen felsőteste! - bólogatott szaporán, majd megráztam a fejem.
- Holnapra van programod? - suttogtam, miközben azon gondolkodtam, hogy ha nemet mond, akkor hova vigyem el. Furcsa volt udvarolni neki és természetesen fogadni azt, hogy már nem magázzuk egymást.
- Nincsen - válaszolta halkan, majd felsóhajtott. - Randizni szeretne vinni, Mr. Collins? - suttogta, mire halkan elnevettem magam.
- Az attól függ! Mondja kedves Jenna, mennyire szereti a Cannelloni tésztát egy finom vörös borral egy hajón tálalva? - ekkor nagy szemekkel lefagyott és pislogás nélkül nézett a kamerába. Bármit megtennék ezért a nőért, még egy romantikus esti hajókázásra is elvinném, csak legyen az enyém. Mármint, fogadjon hűséget. A szíve legyen a szívem párja, a lélegzete az enyém, az érintésével tegyen magáévá és élvezze az életet, a gyönyört amit adni fogok neki.
- Egy...hajón? - suttogta, miközben hangjától libabőr jelent meg a testemen. - Elvinnél engem hajókázni? Este? - suttogta.
- Igen - pislogtam nagyokat. - Téged elvinnélek!
Ekkor Jenna eltakarta az arcát, miközben valami olyasmit motyogott, hogy csak álmodik. Nem bébi! Ez nem álom! Ez a valóság!
Reggel arra ébredtem, hogy valaki ráugrik az ágyamra. Szerencse, hogy már volt rajtam alsónadrág, különben érdekes szituáció alakult volna ki. Félig aludtam, de éreztem, hogy valaki a nyakamat kezdte a fojtogatni. Félig nyitottam ki a szemem, miközben tudatosult bennem az, hogy Alvin korán reggek elemében van. Alvin olyan, hogy jön és lesben támad. Mi így szoktunk szórakozni, bár tény, hogy most fáradt voltam hozzá. - Hm...hagyjál már! Hagyjál már, mer' megfulladok - löktem el magamtól, de nem sikerült.
- Ébresztő Csipkerózsika! - ekkor elengedett, majd az ágy szélére ült, végül végignézett rajtam és felvont szemöldökkel megrázta a fejét. - A madarak azt csiripelik, hogy szerelmes vagy - nagyképűen feküdtem a hátamra, majd vigyorogva dörzsöltem a szemem.
- Mármint úgy érted, hogy olvastad a neten? - pillantottam felé, majd a fejem alá gyűrtem egy párnát. - Mindenhol rólunk írnak! Meglepett volna, ha nem hallasz rólunk - ásítottam, majd a válaszára vártam.
- És gerincre vágtad már? - ősz szakállát megdörzsölte, majd hirtelen megfogtam ez egyik párnát és egyenesen a képébe vágtam. Alvin elvesztette az egyensúlyát és szó szerint leesett az ágyról, én pedig dühösen felültem.
- Hogy kérdezhetsz ilyet?!
- Eh...öreg csontjaim... - támaszkodott meg az ágy szélén. - Komoly a dolog?
- Nem látod rajtam? - ekkor Alvin a szemembe nézett.
- Ja! A vak is észrevennél, hogy a felhők felett jársz - megborzolta a hajam, majd a pecsétgyűrűket piszkálta az ujján. Láttam rajta, hogy mondani szeretne nekem valamit, ezért sóhajtva végignéztem rajta.
- Bármit is szeretnél mondani, ki vele! Ne kímélj! - sóhajtottam, mire sziszegve a fejét rázta.
- Semmi...csak... - túrt a hajába. - Azt hittem, hogy elfelejtetted azt, hogy kinek a lánya - éreztem, hogy erről a témáról szeretne beszélni. Az volt a baj, hogy ezzel a kijelentéssel rossz emlékek és hangok az eszembe jutottak, ezért elforditottam a fejem, hogy ne lássa a reakciómat.
- Nem számít - motyogtam. - Egyébként sem mondhatom el neki, hogy az apja az a rendőr, aki nyomozott édesapám ügyében - sóhajtottam könnyeim között. - Mondjuk biztos tudja...
- Azt is tudja, hogy nem volt valami igazságos rendőr? - és miközben a szemembe nézett, addig én felsóhajtottam.
