Tizenegyedik

3.6K 203 10
                                    

Ha valaki előre szólt volna, hogy Nicholas Collins az én étkezőasztalomnál fog reggelizni, akkor biztosan azt mondtam volna, hogy "te hülye vagy! A híres filmcsillag, Nicholas Collins soha nem fog az én asztalomnál reggelizni

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Ha valaki előre szólt volna, hogy Nicholas Collins az én étkezőasztalomnál fog reggelizni, akkor biztosan azt mondtam volna, hogy "te hülye vagy! A híres filmcsillag, Nicholas Collins soha nem fog az én asztalomnál reggelizni." Ma reggel viszont, leült velem szembe és csillogó szemekkel fürkészte az ételeket, amiket az asztalra helyeztem. A jelenlétében küszködve nyeltem le a reggelit, hiszen mosás után a fehér ing még nem száradt meg rendesen, ezért szépen rátapadt a mellkasa feszes és domború formájára. A látványa egyenesen földbe döngölt és felkeltette az eltitkolt vágyaimat. Vágytam arra, hogy hozzám érjen, hogy végig tapogathassam a testét. Az átható, perverz tekintete szinte letépte rólam a ruhákat. Zavarban voltam, aprókat haraptam a kenyérbe és próbáltam szépen enni. Mivel Liam utálja a paradicsomot, hirtelen Nicholas felé pillantottam, aki a sonka és a szalámi között gondolkozott. - Khm! Liam nem szereti a paradicsomot, de ha esetleg szeretne enni akkor... - be sem tudtam fejezni, mert Nicholas hirtelen feltette a kezét és Liamre pillantott, aki elvett egy darab kocka sajtot.

- Én sem szeretem! Szóval...jó étvágyat - pillantott ránk, miközben elvett egy szelet sonkát és a barna magos kenyérre helyezte. Valóban nehéz volt enni és lélegezni a jelenlétében. Nicholas külseje és a pillantása izgató volt. Bármennyire is féltem beismerni magamnak, a szívem mélyén vágytam egy ilyen pasira. Egy pasira aki jól néz ki, aki gyönyörű, vicces, néha beképzelt, de emelett nagyon jó ember és intelligens. A baj az, hogy pont ezek a pasik a legnagyobb nőcsábászok közé tartoznak, ezért sem akartam közelebb engedni magamhoz Nicholast és a tökéletes, tengerpartra illő testét. - Milyen a suli, Liam? - emelte ajkához a kávés csészéjét. Mikor Liam kérte, hogy maradjon reggelire, szívem szerint tiltakoztam volna, de a fiam jól érzi magát vele. A furcsa az, hogy Liam nehezebben barátkozik, de Nicholas társaságában mindig jól érzi magát és sokkal bátrabban viselkedik. Nem akartam csalódást okozni a fiamnak, ezért beengedtem az oroszlánt a barlangomba.

- Igazából nagyon jó - pillantott fel. - A tanulás miatt néha álmos vagyok, ezért mindig hét órakor megyek aludni - miközben mesélte, Nicholas felvont szemöldökkel, példamutatóan bólintott.

- Helyes! Fogadj szót anyunak - pillantott felém, miközben nagy szemekkel magyarázatot vártam tőle. Tény, hogy Nicholas színesítette a reggelt, viszont egy furcsa dolog elrabolta a figyelmemet. Azt hittem, hogy rosszul látok. Nicholas és Liam egyforma mozdulatokkal és ízléssel választották ki a reggelijüket. Egyszerre nyúltak a sajthoz, azt félbe hajtották, majd sonkát helyeztek rá és egy darab paprikát.

- Anya! Nicholas bácsi maradhat az esti sütögetésre? - a kérdése annyira meglepett, hogy félre nyeltem a kávét, és torkomat köszörülve próbáltam nem kiköpni a tányéromba. Elpirulva néztem a fiam, majd Nicholas szemébe. A válaszom az lenne, hogy természetesen nem, hiszen nem szeretnék Nicholas közelében egy estét eltölteni, ezért óvatosan válaszoltam.

|Nicholas Collins|Where stories live. Discover now