A Bóbiták Hajnala | ✓

10

Mendel megtorpant a fűben összebújt páros mellett és kíváncsian felvonta a szemöldökét. Nem zavarta őket, hogy az ég egyre erőteljesebben üvöltött a hegyvidéken. Békésen marta el őket az álom. Elfordulva tőlük lassan indult meg a kapuk felé és azonnal a portól felajzott utcára ért.

Telefonját mélyen elrejtette a zsebeiben és kezével megpróbálta eltakarni a szemeit a portömegtől, ami kegyetlenül vágtázott felé. Kibaszott szél! Kibaszott Bükk! Kibaszott Veres Oszkár és az ő nagyratörő tervei!

Fortyogva hajtotta le a fejét. Nem is akart visszagondolni arra a pillanatra, mikor Veres Oszkár úgy döntött, hogy elrángatja magával ide. Ő szokásához híven, nyugodtan ücsörgött a szobájában, elterülve a szőnyegén, a hangfalából ASAP Rocky hívogatóan mély baritonja zengett. És ebbe az idillikus nyugalomba rondított bele a bátyja és az ő tökéletes barátnője. Egyenesen kirázta a hideg akárhányszor vetődött a pillantása rájuk.

Emlékezett, hogy Oszkár, mint mindig megint az asztalhoz lépett és lehalkítva a zenét lesajnálóan figyelte őt.

– Most komolyan az egész nyaradat itt akarod tölteni? – felhúzta a redőnyöket és a kintről beszűrődő buja fény egyenesen vakította Mendelt. Dühösen nyúlt el a szőnyegen. – Figyelj, megértem, hogy most léptél át a lázadó időszakodba...

– Már évekkel ezelőtt kinőttem belőle, de örülök, hogy figyelsz rám! – lesajnálóan ült fel és fivére jól fésült fürtjeire esett a pillantása. – Mit akarsz már megint?

– Ha nem itt a szobádban poshadnál, rá se ismernék a saját testvéremre! Elég volt ebből az egészből, lépj már ki a szobádból!

Oszkár sose értette meg őt, igazából nagyjából senki se értette meg őt. Egyedül a győri barátai közül egy néhányan, de leginkább csak Rolival volt olyan a viszonya. Dühösen rúgott a kavicsba.

És elrángatták ide! Ide az isten segge alá, ebbe a hülye faluba! Mert az a tökéletes Sára szerint az itteni környezet jót tenne neki és az egész családja benyalta a szöveget így ő itt kötött ki, egyedül. Nem bírta tovább, már azon agyalt, hogy elszökik innen, de nem akarta még jobban magára haragítani Oszkárt. Tényleg értékelte, hogy foglalkozott vele, de egy felnőtt ember volt és tudta mit akar. Otthon ülni, néha betépni a barátaival, koncertekre járni, zenét hallgatni, aludni és megint csak zenét hallgatni. Így lenne teljes az élete, de úgy tűnt, hogy Oszkár nem egészen volt egy állásponton vele.

És a szülei leginkább Oszkárt részesítették előnyben és úgy gondolták, ha Oszkár és Sára szerint a legjobb döntés az, ha a nyarát egy eldugott kis porfészekben tölti, akkor ők beleegyezésüket adják és meg se kérdezik őt, hogy ő benne van-e vagy nincs.

Felnézett a heves villámokra, meg kellett volna, hogy rémítsék mégsem érzett semmit a parázsló dühön kívül.

Sára szülei kedvesek voltak és be kellett vallania, hogy bejött neki Andor hevessége, de nem tudott úgy tekinteni erre az egészre mintha kedve tellett volna belőle. Csak haza akart menni. Ennyi. De, mint mindig, mindenki jobban tudta ő nála, hogy mi volt helyes és mi volt jó neki.

Egy órát követően pedig ugyanott kötött ki, a fekete kapu egyenesen az arcába röhögött, sőt az egész Pillmann rezidencia a sorsán kacagott. Sóhajtva nyomta be az ajtót, meglepetten fogadta, hogy a vörös hajú lány eltűnt és egyedül Andor ücsörgött a teraszon. Égkék szemei dühösen vetődtek Mendelre.

Mendel lazán a zsebeibe tűrte az ujjait és a villámok éles cikázása közepette megközelítette Andort.

– A barátnőd?