Detective Love - Larry Stylinson (Befejezett)

5. fejezet

-I-igen - dadogom értetlenül. -Denem világos, hogy mi a gond ezzel.

Kezével jelzi, hogy menjek közelebb, hangját pedig halkabbra fogja, nem mintha bárki más is hallhatná.

-Tizenhárom éve, amikor rejtélyes módon Frank Nelsont meggyilkolták, a Styles család még akkor éjjel szó nélkül elhagyta a várost, és soha többet nem jöttek vissza. Senki sem tudja mi lett velük.

Nem ez az a pillanat, amikor beszélni, vagy akár csak gondolni akartam volna erre, viszont sosem fogom elfelejteni. Mai napig nem is értem, miért kellett költöznünk. El sem tudtam köszönni Lou-tól, akkor romlott el minden, most meg már rá sem ismerek.

-Mi történt pontosan Frank Nelsonnal?

Igazából nem is akartam tudni mégis mintha a szám és az agyam külön működött volna.

-Úgy gyilkolták meg, mint azt, aki miatt most itt van.

-Értem, hát sajnálom.

-Szegény Arturo nem ezt érdemelte, olyan jó ember volt és...

-Persze, persze, senki sem érdemli ezt - vágok közbe. Tulajdonképpen pont nem érdekel, hogy milyen jó lélek volt a pasas. -De tudna még erről az egészről mesélni?

-Mit meséljek? Arturo torkát ugyan úgy vágtak el, és kötöttek rá masnit, mint annó szegény Franknek is épp ezért - szinte idegesítően közel hajol és úgy folytatja - sokan gondolják, hogy ugyan az a tettes. Pedig tizenhárom éve lecsuktak valakit, aki azóta börtönben van. De ha nem ő az elkövető, és szegény ártatlanul ül... - kezdi el ingatni a fejét. már megint elkanyarodunk egy olyan irányba, ami hidegen hagyott.

-Szóval azt mondja, Frank Nelson és Arturo gyilkosa ugyan az az ember? Ha két embert megölt, többel is végezhet...

Olyan hirtelen állok fel, hogy mellettem szegény Mrs. Dawson akkorát ugrik, hogy majd leesik a székről.

-Köszönök mindent, most mennem kell. Minden jót! - mondom, és már futok is kifelé. Épp sikerül elkapnom még az asszony utolsó szavait, de nem igazán foglalkoztam vele.

-De uram, várjon! Még meg sem vizsgált...

***

Hosszas keresgélés után, végre megtalálom a Frank Nelson testét rejtő hűtőkamrát. Nem temették el, mert az ügy azóta is lezáratlan, noha valaki már ül a sitten, ők sem tekintik biztosnak. Tudom, hogy ezt nem szabadna, de meg kell vizsgálom. Nagyon fura ez az egész, addig nem nyugszom, amíg a saját szememmel nem látom, mi a helyzet.

Felveszem a köpenyt és a kesztyűt, illetve a maszkot. Odalépek az asztalhoz, ahol már az előbb elhelyeztem a testet. Megfogom a szikét, és már azon vagyok, hogy belevágok, amikor eszembe jut, tulajdonképpen azt se tudom, mit keresek.

-Hol kezdjem? - kérdezem hangosan. -Egyáltalán mit keresek?

Legalább fél óra eltelik, mire felfedezek valamit. Igen feltűnő, így valószínűleg régen is észrevették. Volt egy jó indulatú daganata.

Noha ez sokat nem jelent, azért érdekes. Bármi érdekes ezzel az üggyel kapcsolatban. Még alaposabban is át kell majd vizsgálnom a testet, és rájönnöm, mi a közös Frank Nelsonban és ebben az Arturoban, azon kívül, hogy mind a ketten meghaltak, és nem is akárhogy. Valami biztos, mert ennyi idővel később nem gyilkolna valaki random ilyen különleges, szinte hátborzongató módón. Ennek az egésznek utána kell járnom. Szólnom kéne Louis-nak? Nem, megoldom én egyedül is.

***

A nappaliba belépve egyből egy ideges Louis-val találom szembe magam.