otthon ⤷ vmin ✔︎

096

ʚ third person ɞ

"Jimin?!" kiáltott fel csodálkozva Jungkook, amint észrevette legjobb barátját, aki az ember tömeg felé tartott, ami kört alkotott Taehyung és Doyoon körül.

"Hol van Taehyung? kérdezte lélegzetvisszafojtva, miközben legjobb barátja megpróbált a saját lábán állni.

"Ott van." hüvelykujjával jelzett a háta mögé, Jimin pedig a szemével követte az irányt. Meglátta, hogy Taehyungot Namjoon és Jin tartják, míg Doyoont két másik barátja tartotta.

"Oké." bólintott Jimin komoly arckifejezéssel, majd belevetette magát a tömegbe. Mindenki elhallgatott, amint belépett a kialakított körbe, hiszen a szőkeséget senki sem ismerte onnan.

"J-Jimin?" szólalt meg Taehyung, miközben megpróbálta kiszedni magát Namjoon és Jin szorításából, de szerencsétlenül kudarcot vallott. "Mit csinálsz itt?" kérdezte a fiatalabb, Jimin pedig érezte a haragot szavaiban.

Jimin megpróbálta lenyelni a torkában lévő gombócot, amit az ideg generált, és folyamatosan a két fiúra pillantott. Észrevette, hogy Taehyung egyik arcfele kissé duzzadtabb, mint a másik, mire vére még jobban forrni kezdett.

"Jimin!" hallotta meg Doyoon hangját. "Tényleg azt mondtad, hogy csak barátok vagytok!" mondta nyafogó hangon. "És mondd el neki, hogy volt köztünk valami!" kiáltott fuldokolva.

Jimin csak hallgatott, és a legridegebb arckifejezéssel méregette Taehyungot, amelyet valaha az életében látott.

"Mondtam neki, hogy csak barátok vagyunk." mondta Jimin. "De akkor mi még nem voltunk együtt." tette hozzá.

"M-Mi?" Doyoon dadogását hallotta meg a háta mögül, hangja pedig egyre halkabb lett.

"Emlékszel az előadás napjára? Amikor mellém ült, és nem ismertem fel?" kérdezte Jimin. Beszéd közben könnyek keletkeztek a szemében, mert Taehyung elveszett arckifejezéssel nézett rá. Mintha az egész galaxis, amely eddig bennük volt, csak úgy eltűnt volna.

"Igen." felelt Taehyung.

"Még nem voltunk hivatalosak." suttogta Jimin, mire Taehyung bólintott. "És te.." fordult vissza Doyoon felé. "Neked mi a fasz problémád van?"

Jimin közelebb sétált Doyoonhoz, miközben ugyanolyan gyilkos arckifejezéssel nézett rá. "Tíz perccel ezelőtt még mélyen aludtam. Te voltál az oka annak, hogy felébredtem. Ismét." sziszegte idegesen, felidézve az első alkalmat.

Doyoon megpróbált mondani valamit, de végül nem tette, mert Jimin ismét megszólalt. "Ki kellett vennem a lányomat az ágyából, és magammal kellett hoznom miattad." mondta Jimin vészjóslóan, s olyan nyugodt hangon, hogy az félelmetesebb volt, mint bármi más. "És még fokozza az is, hogy a barátom rám tette a telefont, amikor megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy te valamit kibaszottúl bemoziztál." lépett közvetlenül Doyoon elé. "Komolyan. Mi a franc bajod van?"

Doyoon csöndben volt, és szégyenkezve nézett lefelé.

"Szereted látni azt, ahogy szenved? Ahogy hisztizik a semmin, mint egy három éves?" kérdezi Jimin, mire Taehyung kissé részeg énje nem tudott mást tenni, mint felnevetni. "Ne röhögj, dühös vagyok rád, mert elhitted a kurva szavait." pillantott hátra barátjára.

Taehyung azonnal elhallgatott, de az arca elpirult, mert még soha nem látta azt, hogy Jimin így viselkedne. Ilyen... Dögösen.

"Ne gondolj arra, amire gondolsz." súgta Jin a fülébe, amitől Taehyung testén végig futott a hideg.