otthon ⤷ vmin ✔︎

026

ʚ third person ɞ

"Taehyung!" suttogta Jimin erélyesen, amikor a fiatalabb elhúzta fejét a fertőtlenítőszerrel itatott pamacstól, amivel az idősebb próbálta megérinteni a sebes ajkát.

"Fájni fog." jelentette ki Taehyung, mintha ez nem lenne nyilvánvaló.

"Ezt kapod akkor, ha belemész ilyen szarságokba." Jimin homlokát ráncolva gondolt vissza az előbb történtekre. Taehyung olyan elveszettnek tűnt. Semmi félelem érzet nem volt benne, hogy vajon mi fog történni. Düh vette át a testét és nem volt képes uralkodnia magán.

"Sajnálom." motyogta Taehyung, mire Jimin rányomta a pamacsot a sebes ajakra. A fiatalabb a fájdalomtól felszisszent, lábával pedig dobbantott egyet, hogy visszatartsa üvöltését. Nem akarta felébreszteni Seoyeont, mert Jimin még dühösebb lenne.

"Miért kérsz tőlem bocsánatot?" kérdezte Jimin kuncogva.

"Az imént okozott jelenetért." felelt Taehyung. "Azért, hogy te kezeled le a sebeimet. Mert.." folytatta, miközben Jimin egy újabb pamacsot vett kezébe, hogy felitassa az alkohollal. "Mindenért Jimin." az idősebb megdöbbent a hirtelen jött szavaktól.

"Aish.. Komolyan. Mi van veled? Nem szabad ilyen verekedésbe keverni magad." rázta fejét Jimin rosszallóan, miközben a pamacsot a kezében picivel erősebben rányomta a másik ajkára, hogy a vérzés megálljon.

"Szidsz engem, mint egy gyereket?" vonta fel szemöldökeit Taehyung, Jimin pedig még erősebben nyomta a fiatal ajkaira az anyagot, hogy érezte a szándékát, miszerint hagyja abba azt, ahogyan épp néz rá.

"Miért, nem vagy az?" kérdezte felvont szemöldökkel Jimin, hogy utánozza Taehyungot.

"Nem vagyok gyerek." mondta Taehyung.

"Akkor miért verekedtél azzal a sráccal?" kérdezte Jimin. Kíváncsi volt arra, mi okozhatta ezt a dühös viselkedését a fiúnak.

A fiatalabb hallgatott, amíg Jimin egy másik sebre nem összpontosított a jobb arccsontján, s magyarázkodni kezdett.

"Doyoonnak hívják. Korábban ugyanabban a dormban élt, ahol én, és mindig arról beszélt, hány embert baszott meg aznap, meg minden ilyen faszság." magyarázta, Jimin teste pedig hirtelen megrezzent a gondolatra, hogy mennyi idő telt el azóta, hogy utoljára lefeküdt valakivel. "Mindig is ilyen volt, így nem igazán foglalkoztam vele. Mind eddig.. Ugyanis elkezdett úgy beszélni a barátaimról, mintha valami tárgyak lennének." Jimin megállt, amikor meghallotta ezt. "Csúnya dolgokat mondott Hoseokról és Jinről. Folyton megalázta őket, és próbált olyan dolgokat csinálni velük, mintha.. Mintha valami szajhák lennének. Nem tudom. Undorító volt. Emiatt pedig sokszor verekedtem vele." vont vállat, a WC ülés támlájának támaszkodva, miközben Jimin a földre kuporodott.

"Ez gusztustalan." szólalt meg Jimin, szorosan mellkasához ölelve lábait.

"De amit ma este tett, az átlépte a határt." fokozta. "Megpróbálta magára kényszeríteni Jint, én pedig csak.. Elvesztettem a fejem." vont vállat a fiatalabb, és zavartan lehajtotta a fejét. "Megesküdtem magamnak, hogy soha nem kerülök újabb verekedésbe, és jobb emberré válok, de.."

"Taehyung.." suttogta Jimin, mire az említett lenézett rá.

Tekintettük találkozott, és hosszú percekig egyikük sem mozdult vagy mondott semmit. Jimin teljesen átlátott Taehyung szemein, és látta bennük a fiatalabb érzéseit. Szemei csillogtak, és látszott a tartás benne, el ne sírja magát.

"Sajnálom, hogy felébresztettelek." vont vállat lazán, mire Jimin összeráncolta homlokát. "De örülök, hogy nem ébresztettem fel Seoyeont." ejtett egy apró mosolyt, Jimin arc kifejezése pedig eltűnt.