otthon ⤷ vmin ✔︎

024

ʚ third person ɞ

Az ordítások egyre erősebbek voltam, Jimin pedig valamilyen oknál fogva nyugtalannak érezte magát. Hallotta a morgásokat, a fájdalom utáni felszisszenéseket, aztán csak néhány hangot hallott, ahogy a verekedő fiúkat próbálják leállítani.

Takaróját egészen a füléig húzta, hogy megpróbálja blokkolni a kívülről érkező hangokat, valamint a fejében lévő hangot tudja gátolni, ami folyamatosan azt mondogatja neki, hogy keljen fel az ágyból és állítsa meg azt a rendetlenséget, ami kint folyik. Pedig tudta jól, hogy ez úgy sem működne, hiszen a barátai sem tudták leállítani a szomszéd fiút.

Hirtelen ledobta magáról a meleget adó takarót, s felült az ágyon. Homlokát ráncolta, amikor rájött, mit is fog most csinálni. Seoyeonra nézett, aki békésen aludt mellette, ölelve a mackóját. Jimin felsóhajtott, majd óvatosan kikászálódott az ágyból. A komódhoz sétált, ahol egy bő pulóver és egy rövid fazonú, melegítőnadrág volt rendezetten összehajtva. Magára kapta őket, majd halkan kiosont a házból.

Amikor kiért, átnézett a szomszéd kertbe és elállt a szava az ijedtségtől és a sokktól. Taehyung az egyik srácon ült, miközben folyamatos ütéseket mért rajta. Az ismeretlen fájdalmasan kiáltott és ordított, míg Taehyung hangosan lihegett. Abszolút lerít róla, hogy szorong és ideges.

Jimin szinte azonnal a két fiú felé kezdett el szaladni. Az ismeretlen srác hirtelen fordított a helyzeten, így Taehyung került az ütések alá. Amint ezt meglátta, Jimin lábai önálló életre keltek és olyan iramot vett fel, amit még ő maga sem hitt el. Folyamatosan járt az agya, és tudta jól, hogy ez jelenleg nem jó jel.

"Taehyung!" kiáltotta el magát Jimin. Mindenki a fiatalabb házából figyelte a jelenetett, ahogy az idősebb törékeny és vékony teste közeledik a két fiúhoz.

"Jimin!" kiáltott fel Jungkook, majd oda szaladt, karját megragadta, és aggódó szemekkel nézett az idősebbre.

"Jungkook szedd le ezt a srácot Taehyungról!" utasította Jimin, de aztán Taehyung ismét fordított a helyzetükön, és újabb ütést készül adni a srác állára, amikor Jimin meglátta és megpróbálta megállítani. Jungkook azonban gyorsan elkapta onnan Jimin testét, és visszahúzta magához.

"Soha többet ne merd rá tenni a mocskos kezedet." kiáltotta Taehyung. Éjszaka van, így nem meglepő a teljes sötétség, de Jimin még így is látta, ahogy vér folyik a fiatalabb szájából, miközben beszélt. Az idősebb teste megfeszült, amikor belegondolt, Taehyungnak most milyen fájdalmai lehetnek, még úgy is, hogy saját hibájából történt.

"Taehyung!" próbálta az idősebb magára vonni a figyelmét. "Fejezd be!" kiabálta, miközben próbált kiszabadulni Jungkook szorításából.

Úgy tűnt, a fiatalabb először habozott, majd miután rájött, hogy Jimin hangját hallja, valamilyen oknál fogva félni kezdett attól, hogy folytatja, mert az idősebb itt van. Ekkor jött rá Taehyung, hogy nem akarja azt, hogy Jimin így lássa őt. A szörnyet, akivé ilyenkor válik. Akkor amikor bármilyen srác, – de kifejezetten Doyoon – túl messzire megy.

Amikor viszont megérezte, hogy Doyoon alatta mozog, hogy újból fölényhez jusson, Taehyung ismét bemért neki egyet, és folytatta az ütést.

"Taehyung azt mondtam, hogy kibaszottul fejezd be!" ordít rá Jimin minden levegőjét és hangját felhasználva, majd kiszabadulva barátja karjai közül, Taehyung felé futott. Kezét a fiatal hátára tette, és finoman dörzsölni kezdte, és csak egyetlen dologra gondolt, ami talán képes lenne megnyugtatnia. "Kórházba fogsz kerülni, és akkor Seoyeon szomorú lesz, hogy nem vagy itt." mondta az idősebb olyan nyugodt hangszínnel, hogy Taehyung pedig azonnal megállt.

Tekintete meglágyult, és ugyanaz a csillogás jelent meg benne tele élettel és vidámsággal, amivel éli minden napjait. Taehyung elfordította a fejét, hogy Jiminre nézzen, miközben az idősebb próbált nem megijedni attól, ami a másikkal történt.

"Hagyd abba, és gyere." szólalt meg halkan Jimin, szinte suttogott, keze pedig folyamatosan dörzsölte gyengéden a sérült fiút.

Taehyung lenézett még egyszer a srácra, arckifejezése pedig ismét keményebbé vált. "Soha többet ne merj bepróbálkozni egyik barátomnál sem. Soha! Elegem van ebből Doyoon! Nőj fel baszdmeg!" morogta, ezzel egy pontban pedig megragadta Doyoon ingjének gallérját, és erősen megrázta, majd a földre nyomta, miközben felkelt.

Jimin követte Taehyung mozdulat sorait, és ő is vele együtt állt fel. A fiatalabb lehajtott fejjel fordult felé. "Rendetlen vagy és tiszta seb." sóhajtott fáradtan, miközben Taehyung arcát forgatta jobbra-balra az állánál fogva. "Tegyük rendbe." ajánlotta halkan.

"Meg tudjuk csinálni." hallott megy egy ismeretlen hangot hátulról. "Hoseok vagyok." mutatkozott be kedvesen. "Már így is nagy gondot okoztunk."

"Nem gond." mosolygott rá Jimin a fiúra. "Ha nem én teszem rendbe az arcát, nem lesz nyugtom és aggódni fogok." vont vállat. "Nem hagyhatom, hogy egy olyan bagázs vigyázzon rá, aki eleve a verekedést sem próbálta megállítani."

"Jimin, mi próbáltuk..." próbálta kimagyarázni a helyzetet Namjoon, de a fiatalabb megállította.

"Ne aggódj, Namjoon. Értem." bólintott Jimin megértően, majd megragadta Taehyungot a karjánál fogva, és a háza felé vezette.

.....

napsugarak!
itt az este, én pedig megérkeztem a várva-várt résszel. remélem elnyerte a tetszéseteket !
hogyan ért titeket ez a részt?
mi a véleményetek róla?
írjatok bátran kommentben.

legyen szép estétek.
nem sokára találkozunk.

💜