otthon ⤷ vmin ✔︎

057

ʚ third person ɞ

Jimin a telefonját bámulta. Kezei remegtek, ujjai még is görcsösen fogta a készüléket, amin újra és újra végig olvasta a beszélgetést, amit Haerivel, kislányának édesanyjával folytatott.

Könnyek kezdtek hullani az arcára, amikor a félelem eluralkodott rajta a képzelgéstől, hogy valaki elveszi tőle Seoyeont. Olyan szinten öntötte el a fájdalom és a kétségbe esés, hogy lánya hangját sem vette észre az ajtóból.

"Apa, jól vagy?" kérdezte Seoyeon, de Jimin túlságosan bele volt merülve a saját gondolataiba, félelmeibe, ahhoz, hogy meghallotta volna vagy, hogy érezze azt, ahogy a kislány alulról rángatja a nadrágját. "Sírsz apa?" kérdezi ismét, de most sem kap választ, apja továbbra is némán sír, miközben a könnycseppek a telefon képernyőjére esnek.

Seoyeon kicsi szíve majd megszakadt attól, hogy apukáját szomorúan és keserűen sírva látta. Sosem szerette szülőjét szomorúnak látni. Egy pillanat alatt jutott eszébe a kicsinek egy ötlet, ami elég veszélyes volt egy neki, és tudta, hogy ezért apjánál biztosan büntetésbe kerül vagy megdorgálja érte, de Seoyeont nem érdekelte, hisz neki fontosabb volt az, hogy apja ne legyen ilyen állapotban. Megijedt a helyzettől.

Seoyeon elsétált a bejárati ajtóig, majd a kis sámliját a kilincshez tolta, hogy rátudjon nyitni. Az ajtó kinyílt, Seoyeon pedig apró léptekkel a ház teraszán találta magát. Körül nézett hátha talál valaki olyat, aki olyan felnőtt, mint az apukája, és talán tudna neki segíteni. Jobbra nézve vette észre, hogy Taehyung a saját udvarán edz.

"Tete!" kiáltott, remélve azt, hogy ezúttal meghallják. Harmadjára szólította a fiút, amikor Taehyung felkapta a fejét, és a hang irányába nézve megpillantotta a kislányt, aki teljesen egyedül állt a ház előtt.

"Seoyeon?" kérdezi Taegyung, és felkelt a padlóról. "Mit csinálsz ide kint egyedül?" kérdezte kedvesen a lányt, miközben felsétált hozzá a teraszra, és leült mellé.

"Apa." mondta, kissé remegő hangon. "Nem tudom mi a baj vele." biggyesztette le ajkait. Taehyung szemöldökeit összevonva nézett a kicsire, amitől szíve összeszorult. "Sír és nem beszél velem." mondta, mire Taehyung csak bólintott egyet.

"Oké.." sóhajtott Taehyung, majd felkelve a földről, ölébe vette Seoyeont is. "Menjünk be, és beszélek vele, rendben?" kérdezte a kislányt, miközben bementek a házba.

Beérve a csöndes házba, pillanatok alatt meghallja a szipogást. Seoyeont letette a nappaliban, majd otthagyta, s a hang irányába indult. Észrevette az idősebbet a konyhában, erősen sírva, keze között a telefonjával. Taehyung nem mondott semmit. Nem csapott zajt, nem hívta fel magára a figyelmet. Lassan odalépett hozzá, kivette kezéből a telefont, majd azt a konyhapultra helyezte, és átkarolta az idősebbet. Ujjaival mintákat kezdett rajzolni a hátára, míg a másikkal simogatta a tökéletesen formázott szőke haját.

"Tae..Taeaehyung.." hüppögte Jimin, érezve, hogy könnyei foltozzák a másik csupasz mellkasát.

"Shh.. Ne sírj Mimi." motyogta nyugtatóan Jimin hajába, majd észrevette a pulóvert rajta.

Szóval tényleg ezt vette fel a mai napra.

"Most már jól vagy." nyugtatta tovább.

Jimin erősebben szorongatva karolta át a másikat, hogy érezze a fiatalabb testéből áramló hőt, mintha az minden fájdalmat eltudna távolítani.

"Én.. Én nagyon.. Nagyok szeretem Seoyeon." csuklik el hangja.

"Tudom baby.." válaszolt Taehyung. "Nyugodj meg, és mond el mi a baj." az idősebb erre a fejét kezdte rázni nemlegesen. Taehyung viszont nem adta fel. "Seoyeon nagyon aggódik. Ha elmondod, segíthetek neked, és már ő sem lesz szomorú." súgta a füléhez a fiatalabb, majd fogai közé véve megcsípte azt. Alig telt pár másodperc, apró csókokat kezdett a nyakába adni Jiminnek, hogy megnyugtassa őt, ami kis idő után működött.

Jimin abbahagyta a sírást, és három év után először elmagyarázott mindent, arról, amit Haeri tett vele.

napsugarak! üdvözletem!

csodás hétfőnk van, nem? 😅 ma nem igazán vagyok a toppon, fáj a fejem és totál tompa vagyok tőle, de itt vagyok, és hoztam nektek a következő részt.

mit gondoltok a mai részről?

nyomjatok egy csillagot ha tetszett a rész, hadd ragyogjon nekünk. véleményeiteket pedig ne tartsátok magatokban, várom őket!

legyetek jók! legyen szép napotok!
vigyázzatok magatokra és egymásra!

💜