Detective Love - Larry Stylinson (Befejezett)

3. fejezet

Már elindulok a fürdőbe, összeszedni a tisztálkodási szereket, amikor visszafordulok, és egye fene, egy pillanat alatt kapom elő, amit a fiókom rejt, és dugom a bőröndöm legaljára.

A maradék cuccom bepakolását követően bezárom a lakásom ajtaját, lecipekedem az autómig, majd mikor már a volán mögött ülök, kihalászom a farmerkabátom zsebéből a mobilom. Fél perc névjegyzékben való keresgélés után hatalmas sóhajtással nyomok rá a hívni kívánt személy ikonjára. A fülemhez emelem a készüléket, és lélegzetvisszafolytva várok.

-Halo? - szól bele egy mély hang, engem pedig kiráz a hideg.

-Öhm, Harry, vagyis Dr. Styles, akkor... Indulhatok érted? Mármint... Magáért... - dadogom, és képzeletben fejbe vágom magam, mert sikerült az első másodpercben már nagyon kínos helyzetet teremtenem.

-Louis! - kacag fel a vonal másik felén lévő férfi. -Hívj nyugodtan Harrynek, és tegezzük is egymást, kérlek.

-Persze, oké. Elnézést - motyogom, aztán megköszörülöm a torkom, és gyorsan hozzáteszem. -Vagyis, bocsi.

-Nem gáz - feleli. Gyorsan elköszönünk egymástól, ő pedig elküldi a címét.

Meglepődöm, mert Harry nem is lakik messze sem az őrstől, sem az én lakásomtól. Ez egy szép, és nem olcsó környék London központjában.

A fürtös a lépcsőház falának dőlve nyomkodja a telefonját, amikor odaérek, majd mikor felpillantva észrevesz, egyből elmosolyodik, int egyet, és a bőröndjét maga után húzva indul el az autó felé. Kipattanok, hogy segítsek neki betenni a cuccát a csomagtartóba.

-Szia! - üdvözöl mosolyogva.

-Helo - köszönök vissza, és lecsukom a csomagtartót, majd már be is pattanok a kocsimba. Harry is beszáll mellém, kellemes illata pedig egyből megcsapja az orrom.

-Tudod, hogy hol fogunk lakni? - kérdezi, és még gyorsan pötyög valamit a mobilján, majd a zsebébe csúsztatja.

-Sajnos nem - ingatom a fejem. -Vagyis de, a címet megmondták, viszont már fogalmam sincs, milyen lakás van ott. Nem is biztos, hogy az volt ott régen.

-Határozottan nem - néz rám bátortalanul mosolyogva. -Esher Street 18, ezt nekem is megmondták. Nem emlékszel?

Szeretném, meg nem is azt mondani, hogy emlékszem, de az hazugság lenne. Semmi sem rémlik, olyan szinten kiestek a gyermekkori emlékeim, vagy csak én próbáltam kétségbeesetten kitörölni őket, igazából lényegtelen, az eredmény végül is ugyan az. Egy átkozott dolog nem rémlik. Nemleges választ adva csóválom a fejem, mire ő csak felsóhajt, és ő is megrázza a fejét, de inkább lemondóan.

-Kapcsolsz valami zenét?

-Áh, szerintem nem működik - felelem habozás nélkül. Harry valószínűleg meg akar róla bizonyosodni, igazam van-e, és mikor megnyomja a gombot, a zene hangosan kezd szólni a hangszórókból, ő pedig szemöldökét felvonva fordul felém. -Hűha, milyen szerencse! Varázs kezeid vannak - motyogom teljesen elvörösödve. Beszélgetni szerettem volna vele. Mindenről. Bármiről. Isten tudja, mióta nem is hallottam felőle semmit sem. Ha talán tudnánk valamit egymásról, nem lenne annyira kínos az együtt töltött idő, de baszhatom. Éppen most tettem azzá.