Detective Love - Larry Stylinson (Befejezett)

2. fejezet

A tekintetükből valamiféle megértés és együttérzés keverékét sikerül kiolvasnom. Gondolom ők sem jókedvükből vannak itt. Küldök feléjük egy erőltetett, de legalább jó szándékú vicsor szerű mosolyt, és visszaindulok a jármű felé. Körülbelül húsz perc telik el, mire végre a halottkém is megjelenik. Már az autójából is süt a felsőbbrendűség, majd kiszáll fekete Range Roverjéből, és borzasztó magabiztosságra utaló testtartással, idegesítő, 'én megtehetem azt, hogy megváratok mindenkit' vigyorral a képén indul el az áldozat felé. Én is kipattanok az autómból, és a tetthely felé haladva nézek végig hátulról a férfin. Fekete szűk farmert, bőrkabátot és a szettjéhez egyáltalán nem illő fehér edzőcipőt visel. Gondolom az első, ami a kezébe akadt. Ahogy a tetthelyre érve megállok egy lépéssel mögötte, hallom, hogy éppen az én munkámra panaszkodik.

-...meg amúgy is, a területet le kéne zárni, nem? Miért csak hat rendőr van itt? Ki a francé ez az ügy, és miért nem tudja méltó komolysággal kezelni?

-Mi van? - horkantok fel, a szemöldököm pedig a csillagokig szalad. Részben igaza van, a helyszínt le kell zárni, még biztosan legalább kétszer át is fogom vizsgálni, és több, minőségibb nyomozó is lehetne itt, ezek a rendőrök helyett, de a fürtösnek nem kell tudnia, hogy lényegében igaza van.

Méltatlankodásomra nagy lendülettel fordul meg, egy pillanatig a szemöldökét ráncolja, mintha nagyon gondolkodna valamin, majd vonásai ellazulnak, az arcán egy halvány mosoly jelenik meg. Várok pár másodpercet, hátha végre bemutatkozik, de miután ez nem történik meg, szemforgatva nyújtom felé a kezem. -Louis Tomlinson nyomozó. - A nevemet meghallva hatalmas mosolyra húzza telt ajkait, én pedig várakozva pillantok rá. Ő is be fog mutatkozni, vagy szobrozunk még itt pár percig? -És, öhm...? - teszem fel a kérdést, és biztos vagyok benne, hogy tudja, mire gondolok, viszont én csak értetlenül pislogok megfejthetetlen, de mindenképp negatív érzelmekkel teli arcára.

HARRY STYLES

Már a coopersale-i boncteremben várakozom a test megérkezésére, amikor két izmosabb orvos betolja azt. A dolgok előkészítése több időt vett igénybe, mint általában, mivel nem a saját, megszokott boncteremben vagyok. Nem akarták a hullát nagyon hurcolászni, ami fura, tekintve, hogy mindig oda hozzák hozzánk, történjen szinte bárhol a haláleset Anglián belül. Kétség kívül a mi intézetünk a legjobb.

A boncolás kezdete után két perccel már jönnek is a rendőrök és Tomlinson nyomozó. Louis-val, nos... Van múltunk, és nem fogok hazudni, rosszul esett, hogy nem ismert fel. Hatalmasat sóhajtok, és felhúzom a gumikesztűm.

-Istenem... - motyogom halkan, még mindig Louis-n agyalva, mire hirtelen mindenki felém kapja a fejét.

-Dr. Styles, minden rendben? - kérdezi egy alacsonyabb rendőr, aki közvetlen a gondolataim főszereplője mellett áll.

-Igen, természetesen, csak... elgondolkodtam.

-Szuper, de akár már el is kezdheti a test vizsgálatát. Azt hiszem, már mind mennénk haza - morogja a nyomozó. Sokat nem segít most az, hogy még ilyen bunkó is. Megforgatom a szemem, de nekikezdek a dolgomnak.

-Egy férfiről van szó, bár szerintem ez elég egyértelmű. Alacsony termetű, 170-175 centi között lehet. Körülbelül 50-57 évre saccolnám az ősz hajszálak miatt, amik valaha sötét barnák voltak, itt van még pár tincs ahol ez látszik. Illetve a bőrön is felfedezhető már az említett kornak néhány jellegzetessége. Szeme világos barna színű, több helyen megfigyelhető igen erős bevérzés - kezdem néhany kevésbé érdekesebb ténnyel ismertetni a jelenlévőkkel, a jó másfél órás munkám eredményeit. -A jobb alkaron egy 5 centi átmérőjű anyajegy található, alatta egy említésre méltó heg. Talán üveg vághatta meg, de ezt nem tudom biztosan, már alig látszik, elég régen történhetett - egy kissé testesebb rendőr egy elismerő pillantással díjaz, én pedig elmosolyodom, ami viszont azonnal valami fintorrá változik, mikor meglátom Louis unottan szemforgató képét. -A boncolás kimutatta, hogy már nem volt neki túl sok hátra, ezt az bizonyítja, hogy áttéteket találtunk főként a gyomorban, ezért tovább vizsgáltuk és megállapítottuk, hogy májrákja volt. A halál oka egyértelműen nem a torkom lévő keresztmetszet. A koponya hátsó részén tompa ütés nyomai figyelhetőek meg. A gyilkos fegyvert pontosan még nem tudom meghatározni. Nekilökhették valaminek, ami az seb mérete alapján nem lehetett volna feltétlenül halálos, de egy beteg, idős emberről van szó, illetve nem éppen a legjobb ponton találkozott a gyilkos fegyverrel, legyen az bármi is. Ha tippelnem kéne, talán azt mondanám, szekrény, vagy...

-Még jó, hogy mi kész tényekre alapozunk, és nem csak tippelgetünk - sóhajt Louis. Egy szúrós pillantást küldök felé, majd folytatom.

-A foga frissen van tömve, 16-18 órája járhatott a fogorvosnál, ilyen olasz országból szállított tömést pedig csak az eppingi fogorvosi rendelő használ egész Angliában. A halál beállta nagyjából 3-4 órája lehetett. Remington - fordulok az egyik asszisztens felé, leolvasva a nevet a névtáblájáról. -Esetleg kihagytam volna valamit?

-Egy valamit igen, Dr. Styles - mondja, én pedig meglepetten vonom össze a szemöldököm, mert nem erre a válaszra számitottam.

-Igen?

-Igen. Kihagyta, hogy a csuklóján lévő elszínesedett felület alapján - itt az említett testrész felé mutat - lefogták.

-Lehetséges, hogy ketten voltak az elkövetők? - kérdezi Tomlinson nyomozó kicsit unottan. Vagy Louis? Hívhatom Louis-nak? Na jó, ez egy vicc, a fejemben úgy hívom, ahogy akarom.

-Nem egészen - felelem, mire Louis kicsit meglepődik, és elbizonytalanodva lép hátrébb, ez pedig egy kis mosolyt csal az arcomra, amit egyből el is nyomok és folytatom. -Még jóval a halála előtt keletkezett, tehát előtte köthették ki kötéllel vagy... - most sem bírom befejezni. Miért nem tudják befogni, és meghallgatni, amit mondok? Választ kapnak minden kérdésükre, csak hallgassanak már végig, könyörgöm.

-Bilinccsel? - kérdezi egy vörös hajú rendőr, és elmosolyodik, azt gondolva, de jó poén volt. Rohadt mókás mondhatom, ezért nagyon félbe kellett szakítani a mondanivalóm.

-Meglehet - felelem, és zavaromban az ajkamba harapok, amikor rápillantva látom, hogy a szemöldökét sokat mondóan húzogatja, és furcsán vigyorog. Hamar leesik, mire gondolhat.

-Jól van, elég ebből - szól közbe ingerülten Louis, én pedig válaszul csupán a szemem forgatom. -Szerintem mindenkinek van még dolga, úgyhogy azt javaslom foglalkozzunk azzal.

-Dr. Styles, van rá esély, hogy még talál valamit? - a kérdés a jobb oldalamról érkezik, egy szőke rendőrnőtől.

-Természetesen, ez még nem a végleges jelentés, de ebben a pillanatban nem tudok többet mondani.

-Akkor folytassa a munkáját, Dr. Styles - lép közelebb Louis, igen gúnyosan megnyomva a nevem. -A többiek velem együtt távoznak, majd mennek is a dolgukra, én pedig elkezdem az áldozat azonosítását.

Mind egyszerre indulnak el a kijárat felé, már szinte becsukódik az ajtó, amikor Louis visszafordul, és egy büszke mosollyal az arcán csak ennyit mond.

-Holnapra akár az egész életét tudni fogom a fickónak - bök fejével a test felé. -Nyugi, doki, én vagyok itt a legjobb.

-𖧷-

With love, B&R <3