Páratlan páros (BnHA ff)

23. fejezet - Ideje eltüntetni a kardot

– Szóval azért voltál távol az elmúlt hetekben, mert felkutattad ezt a valakit, akinek nem árulhatod el a személyazonosságát, hogy aztán kiderítsd, hogy tudnám eltüntetni a kardot? – foglaltam össze Shinya sztoriját.

– Pontosan!

– Miért nem vittél magaddal? Hogy én tanuljam meg tőle?

– Mert nem volt rá vevő. Felvázoltam neki a képességedet és úgy fest, ez épp elég volt.

– Szóval ezért nem kezdtél a U.A.-ben már az első napon!

– Úgy van!

– Apának klassz vagy, de tanárnak mihaszna – vigyorodtam el, de nem izgatta, mert a mondatom első fele volt számára a fontos, és azt boldogan fogadta.

– Hallod ezt, Bakugo-kun? Ilyen egy jó apa-lánya viszony! – vágott fel rögtön.

– Hallgasson és mondja, mit tudott meg! Unom, hogy folyton nekem kell rejtegetnem a kardot!

– Nos, Ao, a képességeddel képes vagy tárgyakat kvázi tetoválásként a bőrödbe olvasztani. Érdekes módon ez nálad nem olyan, mint Todoroki-kunnál, hogy két képességed volna. Ez a kék tűz képességének velejárója. Bakugo-kun, láttad már a kardot?

– Nem.

– Hát persze, hogy nem – vigyorgott rá gonoszul. – Ao, mutassuk neki meg egyszer!

– Okés – tűrtem fel a pulcsimat, majd ujjaimat a kard tetoválás markolatánál a karomra kulcsoltam. – Hakai – suttogtam, majd lassan kihúztam a kardot a karomból.

Nem volt sem fájdalmas, sem megterhelő. A kard viszont nehéz volt, két kezes markolattal rendelkezett és volt vagy egy méter. Az egész kék lángokban állt, és más tárgyalkotással ellentétben, ennek volt egy szilárd teste, tehát nem csak tűzből épült fel. Ebből kifolyólag nem tudtam változtatni a méretét és nem tudtam másképp megszüntetni, minthogy visszatettem a kezembe.

– Rendben – bólintott Shinya, én pedig elraktam a kardot. – Gondold végig, hogyan húzod elő és hogyan égetsz rá más tárgyakat a bőrödre.

– Csak rákoncentrálok és kész.

– Mi aktiválja a kardot?

– Hát én. Az erőm – merengtem, hisz más nem tudná elővenni sem ezt, sem más tárgyat, amit a testembe rejtek.

– Így van. A tested összhangban van az erőddel: a kék tűzzel. Te irányítod. De ez mégsem igényel egy örökös koncentrációt, nem igaz?

– De – bólintottam. – Amit odatettem anélkül is ott marad, hogy figyelnék rá.

– Az egész testedben ott van a tűz. A kard a részed, más mint egy sima tárgy – folytatta engem figyelve. Shinya sose mondta meg kerek-perecen, mit és hogyan kell. Az oktatásának része volt, hogy elvárta, magamtól jöjjek rá a dolgokra, és én szerettem ezt.

– Tehát ezek alapján egyszerűen csak uralnom kellene, hogy megjelenik-e rajtam vagy sem? Igazából így is, úgy is ott lenne, a tetoválás csak egy formalitás... – tűnődtem, mire bólintott egyet, majd megfogta a kezem.

Jobbomon a mutató és a középsőujjamon kívül mindent behajtotta a tenyeremhez, majd a maradék két ujjamat egymáshoz szorítva a tetoválás aljához helyezte.

– Húzd végig rajta és mondd, amit mondanod kell.

Lassan tettem, amit mond, ujjaimat végigvezettem az alkaromtól a könyökömig futó tetováláson.

– Tsumetai. Hono. Hakai. Saru – mormoltam csendesen, és az ujjaim nyomán a tetoválás felszívódott. – Azta! – meredtem rá leesett állal.

– Ennyire egyszerű? Nem tudta volna hamarabb kideríteni ezt? – forrongott Baku.

– Ao eddig nem állt készen egy ilyen szintű „alkotás" végrehajtásra. Most hozd vissza!

Ujjaimat ezúttal fentről indítottam és kicsit változtattam a szövegen is.

– Tsumetai. Hono. Hakai. Modotte kuru.

Elsőre csak a képességem, aztán a kard nevét mondtam és valami olyasmit tettem hozzá, hogy „menj/tűnj el", míg másodszorra pedig ez utóbbit „térj vissza"-ra változtattam.

– Nagyon állat! – vizslattam a tetoválást. – De ha jól értem, akkor hiába a testem része a kard, mégsem tudom előhúzni, ha láthatatlanná teszem a tetoválást.

– Nos, igen, a tetkó a közvetítő a kard és közted, elengedhetetlen látnod ahhoz, hogy használni tudd – magyarázta, de tekintete azt üzente „most még legalábbis elengedhetetlen". Mivel nem ismertük a szüleim, semmit nem tudtunk a képességemről, és sok-sok év alatt derítettünk ki egy csomó mindent, így mindig fennállt annak a lehetősége, hogy nem tudjuk az összes velejárót és még bőven hova fejlődni.