Páratlan páros (BnHA ff)

16. fejezet - Felismerés

Visszatértem és az új évadnak hála rengeteg ihletem lett, szóval egy ideig tuti, hogy mindennap lesz rész!! Köszönöm a türelmeteket! 

Két oka volt annak, hogy magammal rángattam Bakugo-t, annak ellenére, hogy tudtam, ez egy borzalmas ötlet. Egyrészt, nem tudhattuk, milyen gázzal van dolgunk és a képessége használatától az egész berobbanhatott volna. Másrészt pedig szükségem volt valakire, hogy ne

legyek teljesen egyedül ebben a káoszban. Az egész életem arról szólt, hogy besegítettem a hősöknek, ugyanakkor nem jutottam igazán szerephez és a létezésemet is erősen titkolták. Tudtam, hogy most az lenne a dolgunk, hogy segítsünk a jelenlévő nem hősöknek jó helyre jutni, osztani a gázmaszkokat és a profikra bízni a harcot, de forrt a vérem. És tudtam, hogy Bakugoé is.

A terem szerencsére elég nagy volt ahhoz, hogy egy sarokba pozícionálva magunkat elég távol kerültünk a tömegtől, a káosztól és a gáztól. Bakugo vette az adást és egy apró robbantással készített egy lyukat a falba, amin sietve átmásztunk. Ő haladt elől, én meg szorosan a nyomába voltam. Fellépcsőztünk a lehető legmagasabb emeltre és onnan néztünk le a bálteremre.

– Szerintem ez egy teszt – jegyeztem meg végül. – Alig vannak civilek és a hősök is mintha köddé váltak volna...

– Az a gáz egyáltalán nem hamis – hurrogott le. – Pont olyan, mint azé a kis nyomoroké az erdőben.

Sejtettem, kire gondolt.

– Te ugyan álltál szemben igazi gonosztevőkkel, de én harcoltam a hősök mellett – érveltem. – A reakciókészségünket tesztelik. Ha berobbantottad volna a kócerájt elbuktad volna a tesztet.

– És mi van, ha teszt? Talán itt kellene ácsorogunk tétlenül?

– Dehogy. Ha van gáz, van rosszfiú is – vigyorodtam el. – A többiek intézik a mentést, mi meg elintézzük, akit el kell.

Bakugo szemében harcias fény csillant, majd szó nélkül megindultunk a tetőre. Fentről robbantottak, szóval egészen biztos fent kell lennie valakinek, tekintve, hogy senki nem jött le a keletkezett lyukon. A mentés közepette sose lehet tudni, nem kell e harcolni is, de odalentről nem látni semmit a sűrű gáztól. Ráadásul tuti van, aki nem kapott időben maszkot, vagy nem tud eligazodni a káoszban. Nem szabad odaengedni a gonosztevőt, inkább rajta kell ütni.

Csendben léptünk ki a lépcsőházból a tetőre és a fal takarásából kikémleltünk. Jól sejtettük. A nemrég készített hatalmas lyuk szélén egy sötét ruhás alak guggolt és bámult le a mélybe.

Bakugo-val egyszerre mozdultunk, én dobbantottam egyet a lábammal, mire a talpamtól egészen a fickóig kék tűzcsík indult meg, majd mikor körbekerítette őt, fellobbant és két méteres tűzfallá emelkedett. Bakugo eközben a levegőbe röppent és fentről csapott le. Míg ő támadott, én is közelebb kerültem ellenfelünkhöz és amint hozzáértem, megdermesztettem.

Lassan szertefoszlott a füst és ismerős arccal találtam szembe magam.

– Apa?

– Apa? – horkantott fel Bakugo kérdőn.

– Hehe, elkaptatok – dörzsölte meg a tarkóját Shinya, mikor eleresztettem, majd elmosolyodott a maszkja mögött. – Szép munka!

– Az hittem, küldetésen vagy! Nem is szóltál, hogy visszajöttél! – meredtem rá.

– Meglepetésnek szántam.

– Az is a meglepetés, hogy ránk robbantottál egy épületet? – érdeklődtem, mire nevetve meglapogatta a fejem tetejét.

– A U.A. ragaszkodott egy jó kis gyakorlathoz, ami nem a suli keretein belül zajlik. Én mondtam nekik, hogy nem mindenki fogja bevenni, de nem hallgattak rám – tárta szét a kezeit szórakozottan.

– Szóval idióta bált rendeztek és kényszerítettek, hogy táncikálni tanuljunk, mindezt csak azért, hogy tesztelhessenek? – forrongott Bakugo.

– Ugyan, ne vedd ennyire a szívedre! – legyintett jókedvűen Shinya. – Ez az ünnepély mindenképp megtartásra került volna. Csak megfűszerezték kicsit.

– Nos, mindenképp izgalmasabb volt így, mint egész este bájologni – kacsintottam Bakugo-ra, aki egyetértő morgást hallatott.

– Egyébként – váltott hangnemet Shinya váratlanul és már sehol nem volt egy pillanattal ezelőtti derűs ábrázata. – Te lennél az én kicsi lányom táncpartnere? – magasodott Bakugo fölé vészjóslóan.

Bakugo kelletlen arcot öltött, amiért a falhoz préselve sarokba szorították, de egyelőre nem robbantotta fel Shinyát. Na, nem mintha képes lett volna rá. A negyedik legerősebb hős képessége messze felülmúlta Bakugo jelenlegi tudását, de ezzel az iskolatársam tuti nem volt képben.

– Ha egy ujjal is hozzá mersz érni, teszek róla, hogy a táncikálás legyen az egyetlen, amit hátra lévő életedben csinálni tudsz – közölte megfélemlítő, mégis ravaszkás stílusban.

– Ezzel elkésett, már többször is lenyomtam – vágott vissza Bakugo, akit persze nem lehetet ilyen egyszerűen megijeszteni.

– Lenyomni? – ismételte meg Shinya eltávolodva tőle, majd rám pillantott. – Harcoltatok?

– Aha. Ugyan egy csapatban voltunk, de mégis befigyelt egy kis rivalizálás – vigyorogtam.

– Királyság! – csillant fel a szeme. – És megdermesztetted?

– Simán! – tartottam fel a hüvelykujjam, majd összeöklöztünk.

– Most minek örül? Nem azt mondta, hogy kicsinál? – értetlenkedett Bakugo.

– Nem ilyen értelemben értettem a „ne merj hozzá érni" részt – veregette hátba jó erősen Shinya, amit Bakugo elég haragos arccal tűrt. – Hanem arra, ha netalán rányomulnál a szemem fényére!

– Kamihara-sensei! – lépkedett felénk All Might. – Végeztetek?

Bakugo-val teljesen egyszerre fordultunk Shinya felé.

– Sensei?!

(Megjegyzés: Edgeshot, vagyis Shinya sajna nem lesz karakterhű a mangához/animéhez, mert egy, én magam sem tudom pontosan, milyen személyiség, másrészt, elképzeltem valamilyennek írás közben és most már ehhez tartom magam. Bocsi, akit esetleg zavarna.)