Ezer Év Után

12. Fejezet

-Hol lenne szerinted?- forgatta meg a szemeit -Elviszlek hozzá.- húzta csalfa mosolyra a száját miközben még szorosabban körém csavarja végtagjait a következő pillanatban pedig lerántott magával a toronyról

-Szólhattál volna.- csaptam a mellkasára amint földet értünk

-Látom nem változtál.- karolt át nevetve és elkezdett az épületbe húzni -De ha nem bánod előtte szeretnélek valakinek bemutatni.- mondta csillogó szemekkel mire fura érzés fogott el. Féltékenység talán? Biztos nem. Soha nem voltam féltékeny és ezek után se leszek az. Amint megálltunk egy ajtó előtt izzadni kezdett a tenyerem, hogy ki lehet ez a nő.

-Miért vagy ideges?- kérdezte összeráncolt szemöldökökkel -Nyugi csak az egyik diákomat akarom bemutatni.- mondta teljesen lazán miközben kinyitotta az ajtót így elém tárult a kép ahogy egy aprócska feketehajú fiú az ágyon elterülve olvasott

-Megumi.- szólította meg a kisfiút aki unott arccal felnézett a könyvből -Bemutatom neked Adelaide-ot. Adela Ő itt Megumi Fushiguro az egy szem tökéletes tanítványom.- mondta büszkén Satoru mire hatalmasan sóhajtottam megkönnyebülésként

-Örvendek Megumi.- intettem a fiúnak aki rezzenéstelen arccal egy kézmozdulattal ránk csapta az ajtót.

-Kicsit még félénk.- mondta Satoru csípőre tett kezekkel -Na de mindegy. Majd elmesélem mi történt.- legyintett és karon fogva Masamichi irodájába kezdett el húzni.

-Nézd kit találtam.- vágta ki az ajtót a fehérhajú mire Masamichi mindent kiejtett a kezéből

-Satoru az istenit.- mondta mérgesen, de amint megpillantott a haragja enyhülni kezdett -Adela Kedves.- állt fel örülve az asztaltól és kitárt karokkal lépett elém

-Örülök, hogy újra láthatlak.- mondtam őszintén miközben karjaiba vont

-Satoru eredj a dolgodra.- szólt rá a kékszeműre aki eleget téve a kérésnek már ott sem volt

-Jól ment minden? Sikerül kezelni a rúnát?

-Igen.- mondtam kisebb szomorúsággal a hangomban ami feltűnt neki

-Oji elmondta igaz? A jóslatot.- kezdte el fürkészni az arcom mire bólintottam

-Ha bármiben tudok segíteni szólj akármikor.

-Fejben tartom ígérem.- mondtam immáron egy halvány mosoly kíséretében -De ha nem bánod vennék egy forró zuhanyt és lefeküdnék.

-A régi szobád csak rád vár.- mondta kedvesen miközben kitárta előttem az ajtót én pedig rohamos léptekkel hagytam el az irodát. Amint a szobához értem boldogan nyitottam be és kezdtem el a kipakolást. Ahogy végeztem gyorsan rendbe szedtem magam a fürdőben utána pedig belevetettem magam a pihe puha ágyamba. Hiába aludtam mélyen mégis éberen vártam a régi "lakótársamat" akire nem kellett sokat várnom. Lehunyt szemekkel hallgattam amint nyílik az ajtó és reccsen a padló a lába alatt. Amint becsukta maga mögött az ajtót éreztem, hogy megsüpped az ágy mellettem. Mosolyogva tártam ki az izzó zöld íriszeimet amik találkoztak a csillogó kékséggel. Évekkel ezelőtt nem hittem volna, hogy valaha is lesz aki újra feléleszti bennem ezt az érzést, de hála vagy nem hála Oji ezzel kapcsolatban is feltárta a szemem, hogy a mellettem fekvő férfi nem közömbös számomra.

-Féltékeny voltál?- kérdezte miközben a kusza hajtincseimet kezdte el simogatni

-Miért lettem volna az?- ráncoltam össze a homlokom mire mosolyra húzta a száját

-De az voltál amint kimondtam, hogy valakit bemutatok.- vált immáron komollyá miközben a derekamra vezette a kezét és magához rántott amitől teljesen kirázott a hideg -Most pedig zavarban vagy.

-Nem vagyok Satoru.- forgattam meg a szemeim mire a keze megállt a hajam simogatásával és áttévedt az arcomra

-Ha emlékszel.. valamit megzavartak öt évvel ezelőtt.- tolta közelebb az arcát kisebb távolságot hagyva az enyémtől -Nem jut eszedbe?- suttogta érdes hangján miközben minden egyes szót éreztem az ajkaimon. Nem tudom mi vezérelt abban a pillanatban, de kezeim automatikusan a mellkasára tévedtek és ingjénél fogva én magam szüntettem meg a köztünk lévő távolságot. Meglepődve, de azonnal reagált a tettemre. Édes ajkai folyamatos táncra hívták az enyémet miközben egyfolytában bejutásért esedezett amit abban a pillanatban megadtam Neki. Nagyon jól tudtam, hogy ezzel rontok a helyzeten, de a vágy amit érezni kezdtem Satoru iránt teljesen megbénított. A levegő hiánya miatt kénytelenek voltunk elválni egymástól ami kapóra jött, hogy egy kicsit józanul is tudjak gondolkozni.

-Erre megérte ennyit várni.- mondta Satoru két levegővétel között

-Ezután nehogy azt hidd könnyű dolgod lesz.- mondtam teljesen komolyan mire hátat fordítva neki nyakig betakaróztam.

-Gondoltam.- motyogta miközben egy puszit adott a fejem tetejére

-Jó éjszakát.- zártam le ennyivel a beszélgetésünket hiszen még én se értem mit csinálok pontosan

-Jó éjt Adelaide.- mondta immáron halkabban miközben takarón keresztül szorosan magához ölelve aludt el velem együtt.