A hercegnő

Nyolcadik rész.

《Kai 》

Jung helyre tett minket és Rebeca pecsétjét is akármit is jelentsen de, elvileg most már nem hat ki ránk az ereje . Szegény lány nem győzött bocsánatot kérni tőlünk...hiába mondtuk semmi baj ő akkor is folytatta majd D.O. erényesebben rá szolt és abba hagyta . Lay neki állt vacsorát főzni nekünk de főleg Rebecanak aki két teljes napig aludt .

- Köszönök mindent srácok de , nem maradhatok . Haza kell mennem és még gyakorolnom is kell . ~ szabadkozik

- Sokkal nagyobb biztonságban vagyunk ha együtt maradunk nem cicuska? ~ guggol le Junghoz Lay .

- Ne... hívj...cicuskának te halandó! ~ üvölt rá amitől mind megijedtünk.

- Azt mondta neked Rebeca,
hogy kedvesnek kell velünk lenned, ehez képest úgy nézel ránk mint a vacsoráidra... ~ duzzog Lay és keresztbe teszi a kezeit .

- Hogy sérthetsz meg minden egyes alkalommal amikor kinyitod a szád....nem szoktam halandókat enni te kölyök! Abban viszont igazad van ,hogy együtt kell maradnunk már ha nincs elmenetekre.  ~ emeli fel a jobb mancsát és nyalogatni kezdi.

Szavazással döntöttünk ami úgy nézett ki ,hogy egy cetlire írtuk a válaszunkat IGEN - NEM majd beletettük Chanyeol sapkájába és Nath egyesével kihúzta, hangosan felolvasta azokat . Mindannyian azt akartuk ,hogy maradjanak ,már csak kisebb problémáink voltak...A menedzserünk néha váratlanul állít be valamint az asszisztensünk szinte minden nap jön...na meg az alvás de ezeken kívül semmi más probléma nincs azt hiszem ...

- Hogy oldjuk meg a látogatóinkat? ~ kérdem a többiektől.

- Majd oda kint találkozunk velük vagy bent a cégnél ~ vonja meg a vállát Szehun .

- Nem szeretnék teher lenni ... ~ szerénykedik Rebeca 

- Miért lennél az ? Ülj le enni ! A többit utána megbeszéljük.  ~ szól rá D.O.

Jungon látszódul, hogy nem tetszik neki ahogy a társam kommunikál Rebecaval ami érthető az ő szempontjából...de D.O. ilyen .

Vacsora után kigondoltuk a szóba felosztását és lefektettünk néhány alapvető szabályt ami inkább a rókát és az angyalt illette majd mindannyian elvonultunk és készültünk a lefekvéshez.  

Éjszaka arra keltem ,hogy ki vagyok száradva és innom kell , így a konyhába mentem . Nem csak én voltam az egyedüli aki fent volt,  hanem Rebeca is. A tánc lépéseit gyakorolta buzgón majd mikor meglátott megszeppent .

- Felébresztettelek? ~ kérdi aggódva amitől elnevettem magam .

- Dehogy is ! Csak szomjas
voltam . Folytasd csak nyugodtan
és egyszer megtaníthatnád nekem is . ~ mosolygok rá és engedtem magamnak egy pohárba vizet .

- Te sokkal jobb vagy mint én! Neked kéne engem tanítani és nem fordítva ~ mosolyodik el majd leül velem szembe és ő is iszik egy keveset .

- Jó leszel holnap ! Ne aggódj,  csak minden mást zárj ki és arra koncentrálsz amit nagyon szeretsz . ~ tanácsolom.

Bólint és még egy fél órán át beszéltünk aztán vissza mentem a szobába aludni .