Árnyéklovas ✔️

-33.-LA eltitkolt része

-Árva vagyok. Ez a bácsi csak bánt engem. Itt vagyok, de árva vagyok.-próbálja megmagyarázni a kislány.

-Éhes vagy?-mosolygok rá, mire bólogat.

-Héé! Van itt bárki, aki hajlandó lenni ételt adni ennek a kislánynak?!-ordítom, mivel sajnos nekem sincs ételem.

Nagyjából 6 vagy 7 ház lehet összesen, és szinte az összesből elő jön egy-egy asszony.

-Tudja, az a férfi, akit elüldözött, volt az, aki rettegésben tartott minket. Mi mind özvegyek vagyunk, és mindenünket elveszítettük, azért kerültünk ide. És maga most megmentett minket!-hálálkodik a nő.

A többiek is körénk gyűltek, és én ámulva hallgattam, hogy mennyi szörnyűséget éltek át. Még én panaszkodtam, mikor ezek a nők a nyomor legaljában élnek. 7 nő ült velem szemben, egy kört alkotva, majd lassan a gyerekeik is csatlakoztak. Mind a 30-50 éves kortcsoportba tartozhattak, a gyerekek nem lehettek többek 10-nél. Mind-mind elmesélték, hogy hogyan kerültek ide. Rosszabbnál, rosszabb dolgokat meséltek. Olyanokat amiket elképzelni is fájdalmas. Volt, hogy napokig nem tudtak enni, vizük sem volt. Bántották, verték vagy megerőszakolták őket. A gyerekeket munkára fogták, ha bármit is rosszult csináltak az anyjukkal együtt őket is verték. És a kormány feléjük sem nézett.

-Néha, néha járnak erre férfiak, hogy uralkodjanak felettünk. Mivel az állam mindent elvett tőlünk, kénytelenek vagyunk engedelmeskedni nekik.-válaszol az egyik asszony a kérdésemre.

Megbíztak bennem és elmondtak nekem mindent az életükről. Így én is tartoztam nekik a saját bizalmammal. Elmeséltem nekik az én történeteme, hogy hogyan kerültem ide, ki vagyok. Nem hagytam ki semmit. Elmondtam nekik, hogy maffiafőnök vagyok, van egy férjem, meglőttek és, hogy terhes vagyok. Megbíztam bennük. És abban a pillanatban, amikor a nők ámulattal hallgattak, nem ítéltek el, sőt helyeseltek is, eldöntöttem, hogy segítek rajtuk. 

-Gyere be hozzánk. Van egy kis ételünk, biztosan éhes lehetsz, főleg, hogy kettő helyett eszel.-mosolyog rám Suzy.

Bevezettek Suzy házába, amíg ettem, a gyerekek körbe ugráltak, hogy játszak velük. De tudtam, hogy nem maradhatok sokáig. Én felajánlom nekik a segítségemet, ők pedig eldöntik kérnek e belőle.

-Tudod, mi itt egy kis közösséget alkotunk. Mindenünket megosszuk egymással.-mondja Elizabeth.

-Figyeljetek, mint mondtam én egy maffiát vezetek, gondolom ezt nem kell bemutatni. Van egy bázisunk, ahol rengeteg szoba van, étel, fürdő. Ha szeretnétek eljöhettek velem oda, úgyis oda tartok. Tudom, hogy kicsit kockázatos, de ha kezdetben nektek is megfelel, aztán keresünk más megoldást.-magyarázom nekik.

-Avery, drágám. Nem fogadhatunk el tőled ekkora szívességet.-hatódik meg Suzy.

-De Suzy, gondolj bele. Mennyivel jobb lenne itt hagyni ezt a helyet. Rendes állást találni, pénzt keresni, és talán boldogan élni. Egy nagy család része lenni.-elmélkedik Martha.

-Valóban nagyon jó lenne. És a gyerekek járhatnának iskolába is.-derül fel Elizabeth is.

-Gyertek velem, és én segítek amiben csak tudok. Nyugodtan pakoljatok össze, ha kell a többi dologért vissza jövünk. Viszont ha jöttök, lassan indulnunk kell.-folytatom.

-Gyerekek.-hívja ide őket Martha.-Mit szólnátok ha tiszta lappal kezdenénk?

-Tiszta lappal?-forgatja a fejét a kis Samantha. (Ő az a kislány, akit bántott az a férfi.)

-Igen. Járhatnátok iskolába, lenne mit enni, dolgoznánk, és lenne egy kis házikónk.-meséli Suzy.

A gyerekek nagyon örültek ennek, így azonnal indulni akartak. Az asszonyok nem akartak sok mindent magukkal hozni, csak ami igazán kell nekik.
Így hát nagyjából dél körül elindultunk. Martha szerint nincs messze a város azon vége, ahol a bázis van. Így szerencsére nem kell sokat gyalogolni a kicsiknek sem.

Egy kicsit izgultam, hogy Jadek mennyire fogják díjazni az ötletet. Bíztam benne, hogy minden rendben van velük. 

-Messze vagyunk még.-nyafog Samantha.

-Szeretnél a nyakamba ülni?-kérdezem, mire a kislány nagyokat bólogat.

Felveszem őt, majd mesélni kezdek neki.

-Hallottál már a titkos hercegnő meséjéről? Na, most elmesélem neked. Volt egyszer egy gyönyörű lány....-és csak meséltem és meséltem. Samantha pedig izgatottan hallgatta. Nagyon tetszett neki, és hihetetlenül boldog volt. 

Mikor megálltunk pihenni, a csöpség már el is aludt.

-Nagyon jó anyuka lesz belőled Avery.-mosolyog rám Suzy.-De mond csak, miért segítesz nekünk?

-Mert minden nő megérdemel egy boldog életet, és azt, hogy az élete bármely szakaszában, tiszta lappal induljon.-mondom.

Egy kis pihenő után folytattunk utunkat, és lassan megérkeztünk a raktárhoz. Szokásosan nézett ki, kívülről egy teljesen átlagos hely. Remélem mindenki jól van.

-Itt is vagyunk.-mondom.

-Akkor hát tényleg itt maradhatunk?-teszik fel a kérdést ragyogó szemmel.

-Hát persze.-és ez így is lett.

Folytatás következik...