A Princeton egyetemen történő első tanítási nap óta már hat év eltelt.
Hana Simko, Stella Dawn, Park Jimin, Kwon Minsik, Lisa és a három gyerek a lehető legbékésebben éldegélnek Moszkvában. Oroszország kivételesen biztonságot nyújt azoknak, akiket...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Hana:
Fáradtan mászok ki a sátorból és nyújtózkodva nézek fel a magas fákra, amik félig eltakarják az égboltot.
Délelőtt megtaláltuk a két férfi búvóhelyét egy folyó mellett és szerencsénkre ők is ott voltak. Éppen ettek valamit, amikor az oroszok lerohanták őket. Annyira se volt idejük, hogy felálljanak vagy valami. Másodperc alatt a földre kerültek és egyikük se szólalt meg. Tudták, hogy kik vagyunk, és mit akarunk.
Szép kis házfélét eszkábáltak össze maguknak és láthatóan mindenük megvan.
Azonban bennem valamiféle sajnálat lesz úrrá, mert a két férfi akár az apám lehetne, olyan idősek.
Most rajtam a sor, hogy Igor után őrködjek.
Nincs ínyemre, hogy szegény férfiakat a saját faházukban tartják fogva, ráadásul egymástól elválasztva.
Bekapcsolom a zseblámpámat és felhúzom a pisztolyomat, hátha kellene. Bár én az a típus vagyok, aki valószínűleg hagyná a két férfit elmenekülni, mint lelőni.
A saját táskámból veszek ki ételt és vizet, majd benyújtom mind a két férfinek, akik nem is néznek rám.
-Nem azért adom, hogy cserébe infókat szedjek ki. Biztosan éhesek és szomjasok és... - vakarom meg a fejem. Miért is? Mert együtt érző vagyok? - Kik maguk? Miért nem mentették magukat, talán nem akartak harcolni? - teszem fel a kérdéseket és mind a ketten kíváncsian fordulnak felém.
-Mert unjunk a folytonos menekvést. - szólal meg Valentin.
-Mi elől menekülnek?
-Semmit se tudsz?
-Hosszú történet. - sóhajtok, majd kemény tizenöt mondatban elmesélem, hogyan jutottunk ide.
-Felfedtük a kormány titkait, hogy végre igazságot kapjon a nép. Oroszországban elég egy vadidegennek rámutatni egy másik idegenre az utcán, majd azt mondani, hogy valami kormány elleni bűnt követett el, és jönnek a katonák, majd el is viszik az illetőt. Oroszországban az utakon naponta száz embert visznek el, megragadják őket, betuszkolják az autókba. Van, aki visszatér, van, aki nem. Mi Wjatscheslawal megtanultunk pát trükköt, hamar feltörtünk néhány rendszert és kidobtuk a világhálóra a terveket, fegyvereket, gyűléseket és minden mást. Sok orosz lázadt fel és alig bírták ezeket a lázongásokat elnyomni. Most meg itt tartunk. Azóta megjártuk a börtönt, kiszabadultunk, majd újra a kezükbe kerültünk. Olyan ez, mint egy macska-egér harc. Valamikor az egyik nyer, valamikor a másik. - néz Wjatscheslawra, aki bólogat. - Ő nem tud beszélni, mert kivágták a nyelvét. Én pont megúsztam.
-Nem gondoltam volna, hogy ezt tették. De ez a jó érdeket szolgálja, mert joga van, mindenkinek tudna az igazságokat. Sajnálom Wjatscheslaw... - pillantok a férfi felé, majd mind a ketten elfogadják az ennivalót és a vizet.
