A Princeton egyetemen történő első tanítási nap óta már hat év eltelt.
Hana Simko, Stella Dawn, Park Jimin, Kwon Minsik, Lisa és a három gyerek a lehető legbékésebben éldegélnek Moszkvában. Oroszország kivételesen biztonságot nyújt azoknak, akiket...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Jimin:
-Megjöttem! – lépek be a nappaliba.
Stella azonnal felpattan, majd rám veti magát. A hirtelen öleléstől majdnem hátra esek, de időben nyerem vissza az egyensúlyom. – Valami baj van? – ölelem át a derekát, Ő pedig motyog valamit a pólómba. – Így nem értem. – távolodom el tőle egy kicsit és felemelem a fejét az állánál fogva.
-Mondd azt, hogy holnap minden rendben lesz, amíg távol leszünk.
-Nem kell jönnöd. – nézek le rá. – Maradhatsz itt, elintézem.
-Nem maradhatok. Mert vigyáznom kell rátok, emellett parancsba lett adva, hogy menjek veletek. Nem tudod elintézni, hogy itthon maradjak, és nem is akarok. Oda megyek, ahol Te vagy. Mégis ki vigyázna rád, ha nem én?
-Megkérdezem Lisát, hogy van e valami lepra gyógyszere, majd azt beadjuk neked. Gondolom, egy leprás lányt nem akarnak elvinni. – mondom viccelődve és szerencsémre felnevet.
-Őrült vagy. – mosolyog.
-Mondom, hogy elintézem.
-Mondom, hogy Én vigyázok rád.
-Nem vagyok kölyök.
-Igaz, de huszonkilenc éves korod ellenére a leprával viccelődől. – húzza fel az egyik szemöldökét.
-Jól van, igazad van, Te vagy az őrangyalom. – kezeimet lassan az arcára helyezem. – De Én a tiéd. Megegyeztünk?
-Teljesen. – bólint.
-Találtatok még valamit a délelőtti nyomozáson kívül?
-Nem, semmit. Szinte minden hozzáférést megtagadtak a neten. Csak annyi van, amit elmondtunk a telefonon. Kiégtünk volna? – gondolkodik hangosan.
-Ti biztos nem. – nevetek. – Kell még valamit pakolnunk az útra?
-Nem, többször is ellenőriztem. Minden megvan.
-Eléggé szomorú, hogy nem lehetünk egy darabig kettesben.
-Van sátrunk.
-Bevállalnád azt, hogy az egyik katona ránk rontson ha baj van?
-Simán. – vágja rá.
-Én viszont nem hagyom, hogy bárki is lásson meztelenül.
-Mert akkor mi lesz?
-Kiskanállal szedem ki az illető szemét.
-Fúj már. – csap a mellkasomra, majd eltávolodik tőlem.
-Hihetetlen vagy, hogy ilyen merész dolgot bevállalsz.
