A Princeton egyetemen történő első tanítási nap óta már hat év eltelt.
Hana Simko, Stella Dawn, Park Jimin, Kwon Minsik, Lisa és a három gyerek a lehető legbékésebben éldegélnek Moszkvában. Oroszország kivételesen biztonságot nyújt azoknak, akiket...
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
Hana:
Óvatosan mászok ki a sátorból, majd a túloldalon lévő felé veszem az irányt. Leguggolok, és nagy nehezen kinyitom, majd mikor bedugom a fejem, egy pisztoly végével nézek farkasszemet.
-Hana! - szól rám dühösen Minsik, hiszen majdnem lepuffantott. - Te meg mit keresel itt?
-Nem tudok aludni. Nagyon meleg van. - mászok be mellé, majd magunkra zárom a sátor ajtaját. Alig férünk el, de megoldom és leülök törökülésben.
-Vettem észre. - néz végig rajtam. - Nem jó ötlet csak egy melltartóban és rövidnadrágban aludni. Nem is a bogarak miatt, hanem a katonák miatt. - néz fel rám. - Jól vagy? Minden rendben van eddig? - kérdezi aggódva, majd felül, hogy egy magasságban legyünk.
-Igen, minden rendben van. Csak tudod, kicsit para volt eddig pár dolog... Lehet, hogy egy darabig rémálmaim lesznek, de megvagyok. Veled minden rendben? - kérdem, Ő pedig kimászik a hálózsákjából és arrébb tolja.
-Csak rossz előérzetem van. Nem tudom, hogy mit gondoljak a küldetésről. De ez elég, ha csak az én vállamat nyomja.
-Láttam a keresési előzményeidet. - nyögöm ki.
-Milyen... Ó! Te jó ég! - takarja el az arcát, mire halkan felnevetek. - Mit kutakodsz az előzményeim között?!
-Csak kíváncsi voltam, hogy mit olvasgatsz minden este. Tudom, nem illik, de nőből vagyok. Nagyon aranyos vagy, hogy ennyire igyekszel, nem kell félned Minsik, én tudom, hogy jó apa leszel.
-Ne mondd azt, hogy aranyos vagyok, mert furán érzem tőle magam. Igyekszem, csak nehéz a gondolat, mert egész életemben ellene voltam a gyerek dolognak.
-Tudom, ezért is olyan vicces. - nevetek fel hangosabban, mire a számra tapasztja a kezét, de én, mint egy óvodás, megnyalom a tenyerét. Ő pedig pfujolva rántja el a kezét.
-Hana, nyalogass mást! - mondja, mire azonnal elpirulok, de olyan szinten, mint amilyen színű egy pipacs. Még sosem tettem azt, amire Ő annyira vágyik, mert én nagyon nem akarom, mármint furán érezném magam utána, ő pedig ezt nem is erőltette soha, így most nagyon kínosan nézünk egymásra. Megköszörüli a torkát, én pedig elfordítom a fejem.
Roppant kínos egy helyzet!
Megfogja a kezem, én pedig lenézek az ujjainkra. Nincsenek rajtunk a gyűrűk, de a szemeim előtt látom a képet. Nem mertük őket felvenni, nehogy aztán elhagyjuk őket.
Minsikre nézek, aki közelebb hajol, majd megcsókol, én pedig szinte éhesen túrok a hajába, mert olyan kevésszer csókolt meg itt létünk alatt.
-Ez nagyon nem jó ötlet. - suttogom.
-Tudom, ezért olyan izgalmas. - mosolyodik el, mire nevetve meglököm, de Ő mégis eldönt.
Perceken keresztül nézzük egymást a sötétben.
-Kemény az élet. - sóhajtok fel.
-Volt idő, mikor annyira féltem, hogy elveszítelek, hogy már az sem érdekelt, ha helyetted elveszítem saját magam. - suttogja, én pedig abba hagyom a nevetést, és minden porcikámmal rá koncentrálok. - Érted képes lennék meghalni, csak ezért, hogy te életben maradhass. Életem végéig a börtönben ülnék, ha te cserébe szabad lehetsz. Ha elkaptak volna Amerikában, nem ellenkeztem volna, elvégezhették volna rajtam a kivégzést. Mert nyugodt voltam, tudtam, hogy biztonságban vagy.
-De mégis, hogyan éltem volna Nélküled?
-Ahogyan én Nélküled.
-Ne áldozd fel magad értem.
-Te is meg tennéd. - mondja, én pedig felsóhajtok, mert igaza van.
-Tudod, mire vagyok kíváncsi? Hogy mit mondasz magadnak este, mikor leteszed a fejed, amitől képes vagy reggel eljátszani, hogy nem vagy rossz ember. - szavaim meglepik, mert nem számított efféle kérdésre.
-Sosem hitettem el magammal, hogy nem vagyok rossz ember. Mindig tudtam, hogy olyan dolgokat követek el, ami mindennel szembe megy. De ezt ugyanúgy kérdezhetném tőled. Hiszen csak egy kicsit akartál bele kóstolni, de sikerült teljesen benne lenned. Te is körözött bűnöző lettél.
-De te hamarabb benne voltál.
-Most veszekedni akarsz? - mosolyodik el.
-Dehogy. - rázom a fejem, majd mellkasára hajtom. - Igazából félek.
-Mitől?
-Érzem, hogy valami tragikus dolog fog történni. Túl simán megy minden.
-Te magad fogod bevonzani a rosszat. - simogatja meg a fejem, én pedig becsukom a szemem.
Talán igaza van, talán túlságosan elragadott a hév.
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
Stella:
Mikor lépéseket hallok a sátor felé közeledni, azonnal felülök. Az alak leguggol a sátor elé, én pedig kétségbeesetten kapok a fegyveremhez, de nincs mellettem. Kint felejtettem az egész táskámat, abban van az életem jelen pillanatban.
Feszültem várom, amíg az illető kinyitja, majd abban a pillanatban vetem rá magam. Ő hanyatt esik, én pedig egyenesen a mellkasán landolok, kezemet pedig a levegőbe emelem, hogy lesújtsak.
-Stella! - szól rám, én pedig fókuszálni kezdek a sötétben. - Ne üss meg kérlek, így sem vagyok már mai gyerek. - Jimin elveszi arca elől a kezét, én pedig a számhoz kapok.
-Basszus! Azt hittem, hogy nem te vagy. - segítem fel, majd belököm a sátorba, és magunkra zárom.
-Mit keresel itt az éjszaka közepén?
-Csak meg akartalak nézni, hogy minden rendbe van e veled.
-De hát ellenőriztél, még mikor elmentünk aludni.
-Tudom, csak aggódom. Tudom, hogy a rémálmok csak rémálmok, de jobban éreztem magam, hogy eljöttem és megnéztelek, hogy tényleg rendbe vagy e.
-Mit álmodtál?
-Azt, hogy eltűntél. - nevet zavartan.
-Azt hitted, hogy nem találsz itt?
-Igen, azt hittem.
-Ne aggódj, nem szabadulsz meg tőlem olyan könnyen. - ölelem magamhoz, majd elfekszünk ebben a kis sátorban. Ő azonban felhúzza a pólóm, és a hasamra helyezi a kezét. Én pedig elmosolyodom, hiszen még nem is sejti, hogy tényleg terhes vagyok.
Ezután lentebb mászik és megcsókolja a hasam, mire majdnem felnevetek, hiszen csiklandós vagyok, de közben elönt a melegség.
-Te leszel a világ legjobb apukája.
-Te pedig a világ legszexisebb kismamája. - mosolyog, Én pedig olyan boldognak érzem magam, hogy bármire képes lennék.
